Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
164 Az: országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1940 január 17-én, szerdán. lis gazdasági rendszer minden lehetőségét, megtalálták az utat a törvény kijátszására. (Rapcsányi László: Díszgójokon keresztül!) és évtizedeken keresztül tudtak maguknak mérhetetlen vagyont és óriási anyagi előnyöket szerezni, minden más adózó polsrár előtt. A törvény részletesen felsorolja, hol akarja megfogni ezeket a rejtett tartalékokat, ami; kor azt mondja, hogy mes: kívánja vizsgálni azt, hogy ezeknél a családi részvénytársaságoknál és korlátolt felelősségű társaságoknál a tagok milyen fizetést, milyen juttatásokat élveznek, minek ellenében kapják ők a kamatjuttatásokat, milyen tőkéket kölcsönöztek ezeknek a vállalatoknak. Hiszen az a könyv roppant türelmes és sokat elbír, és ezek az urak értették a módját annak, hogv hamisan beállított tételekkel (Rapcsányi László: Még ma is értik!) igazságtalan juttatásokhoz jussanak, hogy az adó részére ne maradjon tiszta nyereség. — Kívánja továbbá a javaslat megvizsgálni, hogy a vállalat terjedelméhez, nagyságához, erősségéhez képest milyen fizetéseket élveznek a vezető tisztviselők. . Mélyen t. Ház! Azt mondja az^ indokolás, hogy ennek elbírálása nem az adójogi alap kérdése. Szerintem azonban kormányzati kérdéssé kell tenni azt, hogy itt ezekben a vállalatokban helyreállítsuk a szolidaritást. Mert nem igazságos és nem emberies eljárás az, hogy a vezető tisztviselők úgy járjanak helyenként, mint kiskirályok, mások pedig kisemmizetteknek érezzék magukat. Annak a legkisebb embernek, annak az udvarseprőnek a munkája énpen úgy szükséges a vállalathoz, mint a főtisztviselőknek a munkája. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért nem teremtjük meg ezt a szolidaritást az egész vonalon? Ezt nem lehet azzal elintézni, hogy ez a kérdés nem adójogi alap, mert kormányzati kérdés az, hoe-y ezt megteremtsék, hiszen addig, amíg a lelkek össze nem hangolódnak, ez a nemzet sohasem fog?ja tudni teljes ereiét felmutatni. (Rapcsányi László: Ez a kormányzat nem is fogja mes-teremteni!) Nem elegendő az, ha mi annál a főtisztviselőnél, akinek fizetése határát nem akarjuk megszabni, kimondjuk, hogy ha a fizetés Összege egy bizonyos mértéket meghalad, azt az összeget, amely ezen felül van, nagyobb adózásnak fogjuk alávetni. — még az sem lesz mentség, ha százpengőnként 40 vagy 50 pengő lesz az adó — mert az.egész munkástársadalmat és minden józan gondolkozású embert bántja az a tudat, hogy százezres fizetésekkel vannak főtisztviselők egyes vállalatoknál, míg mások a mindennapi kenyérhez sem tudnak hozzájutni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, ezek az intézkedések nem elegendők, hanem az ilyen jelenségeket meer kell akadályozni. (Bodor Márton: Megoldani, de nem ilyen törvénnyel!) Mélven t. Ház! Usryanesak az események mutatják^ azt, hosry hosszú évtizedek során megérezték az érdekeltek, hogv ez alól a j 02:0s megadóztatás alól ki lehet bújni. Azt látjuk, hoary meglévő társas, sőt egyéni cégek is egymásután korlátolt felelősségű társaságokká alakultak át. Miért? Megint csak az adóztatás miatt, mert ebben az esetben 3600 pengő az adómentes határ, míg viszont a közkereseti társaságoknál ín ár az 1000 pengős jövedelmet is megadóztatják. Az arányos és egyenlő közteherviselést már az 1848-as törvényhozás tör vénybeiktatta és ennek a szelleme tiltakozik ez ellen és követeli a mai helyzet reparációját. Nagyon helyes, hogy a reprezentációs költ> eégekhez is hozzányúl a javaslat. Sokaknak roppantul fáj ez. Az egyik közgazdasági lapban olvastam, hogy ezek a korlátozások majd megnehezítik azt, hogy érdemes embereket megnyerjenek a közgazdasági életnek. Ha valaki r érdemes ember, az nem azért fog bekapcsolódni a közgazdasági életbe, mert nem tudom milyen nagy fizetés vár reá, nem tudom milyen reprezentációs költségek járnak neki és nem tudom milyen titkos tartalékok felett rendelkezik és intézkedik, hanem ha valaki érdemes, ember, az azért kapcsolódik be a közgazdasági életbe, mert érzi magában a tehetsegét, hogy ott eredményesen tud dolgozni. Ha valakit csak ezek a reprezentációs költségek visznek a közgazdasági életbe, akkor annak a közgazdasági tehetségében én kételkedem. Nem hiszem, hogy a vállalatoknak ez az aggodalma helytálló volna, mert én meg vagyok győződve arról, hogy elég alkalmas vezető embert fognak találni arra, hogy közgazdasági téren szerepeljenek. Mélyen t. Ház! Igazságos a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a vásárlási visszatérítést adómentessé kívánja tenni. A szövetkezeti élet hatását és eredményét különösen Finnországban láthatjuk, mert az a nemzeti erő, amelytől a finn nemzet duzzad, ebből a forrásból származik, ebből kapja táplálékát. Amikor tehát azt látjuk, hogy a szövetkezeti eszmében ilyen erő van, nagyon helyes, hogy a szövetkezeteket mindenben támogatjuk és a vásárlási visszatérítést az értékesítési szövetkezeteknél is adómentessé tesszük. Nagyon helyes, hogy a szövetkezeteknél az adókulcs továbbra is 10% marad, mert hiszen ezek pontes könyvet vezetnek, az adózás alól pénzt soha el nem vonhatnak és a legpontosabb és ellenőrzött könyvvezetés mellett ma is az ország leglelkiismeretesebb adózói közé tartoznak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat legfontosabb intézkedéseit a II. fejezet 13., 14. és 15. §-ai tartalmazzák, amelyek a társulati adónak a kimunkálását szabályozzák. Ezeknek az a lényege, hogy ezentúl nem lehetnek adómentes titkos tartalékok, kivéve az olyan tartalékokat, amelyek a vállalati tőkék felújítására szolgálnak, vagyis ez az intézkedés meg akarja valósítani azt a közgazdasági elvet, hogy a dolgozó tőke elhasználódása arányában fel is újíttassék. A latens tartalékok adómentessége • tehát ezzel meg fog szűnni. A társulatok részéről az a legsúlyosabb ellenvetés ez ellen a javaslat ellen, hogy ez a törvényjavaslat lehetetlenné teszi a jövőben titkos tartalékoknak adómentesen való létesítését, és azt említik, hogy amikor ezeket a titkos tartalékokat gyűjtötték, ez a nemzet közgazdaságának érdekében álló volt, mert sema világháború utáni időt, sem az 1931-es kritikus esztendőt, sem az államkölcsön terhét, sem pedig most a beruházási hozzájárulást nem tudták volna oly simán viselni, mint ahogy megtették; (Cselényi Pál: így van!) ezek a titkos tartalékok voltak azok, amelyek képessé tették a vállalatokat arra, hogy minden zökkenés nélkül eleget tudjanak tenni ennek a kötelezettségüknek. Igen t. képviselő úr, ez helyes volt a múltban, amikor a liberális gazdasági rendszer elvein épült fel az egész nemzeti gazdaság, ma azonban mi is nagy változás előtt állunk, megszűnt az a liberális gazdasági rendszer, amely megengedte a tőke szabad keletkezését és ennek a tőkének szabad felhasználását. Azt látjuk, hogy a mai gazdasági élet korlátot szab a mezőgazdaságnak, tehát egészen természetes, hogy a korlátozás alól nem vonható ki maga a tőke sem. (Egy hang a középen:
