Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

160 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 19 A0 január 17-én, szerdán. eddig élvezett kedvezményeit megszigorítani kívánja. Élénken emlékezünk arra, hogy a költségvetés tárgyalása során csaknem valamennyi felszólaló szociális intézmények létesítését, a honvédelem kifejlesztését, a hazai ipar fejlesztését és támogatását kívánta és emlékezünk arra is, hogy legutóbb a mezőgazdasági özvegyi nyugdíj javaslat tárgyalása során az ott javasolt évi 60 pengő nyugdíjat minden felszólaló kevésnek találta, a javaslatot mégis elfogadta abban a reményben, hogy az idők változása következtében ezen igazán csekély összeg felemelhető lesz. De emlékezünk, arra is, hogy a különböző szociális reformok megvalósítására- irányuló kívánságok előterjesztése során a kormány valamennyi tagja oda nyilatkozott, hogy az ideális célkitűzéseknek legfőbb akadálya a szükséges fedezetről való gondoskodás nehéz volta. Amidőn az államháztartás egyensúlyáról való gondoskodásnál, a szociális intéz* menyek kiépítésénél, a honvédelem kifejlesztésénél' szükség szerint jelentkező terhek megállapításakor az adózók teherbíró képességével is okvetlenül számolni kell és amidőn mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy a mai háborús, bizonytalan és veszélyes helyzetben az ország biztosítása érdekében mindnyájunk legnagyobb áldozatkészségét joggal követelheti a kormány, támogatnunk kell a kormánynak minden olyan intézkedését, amely az ország belső erejének kiépítését, gyarapítását az ország tekintélyének növelését és ellenállóképességének emelését megvalósítani kívánja. (Ugy •van! Ügy van! a középen.) Talán sohasem volt az országnak olyan nagy szüksége arra, hogy saját erejét növelje, mint most, amidőn csaknem egész Európa lángban áll, amidőn a háborús konfliktusba eddig még bele nem kény szer ített államok semlegességének fenntartása olyan nagy áldozatokat igényel, amidőn látjuk, hogy a kisebb államok léte a nagyhatalmak gazdasági érdekeitől függ s amidőn halljuk, hogy külföldön ugyanolyan intrikák folynak, mint amilyenek 22 évvel ezelőtt a háború utolsó esztendejében folytak, amelyek megteremtették az átkos Trianont. Ellenállásunkat fokozni, . erőinket gyarapítani, tekintélyünket emelni mindnyájunknak kötelessége, de kötelessége egyszersmind a kormánynak is, hogy minden rendelkezésre álló gazdasági tényezőt ennek a célnak a szolgálatába állítson, főleg akkor, amikor ilyenirányú javaslattal az igazságos, az arányos és az egyenlő teherviselést megvalósítani törekszik. A Felvidék visszacsatolt területének lakossága készséggel hoz meg minden áldozatot, amely az ország erejének gyarapítására és a Szent István-i birodalom visszaállítására, szükséges, mert megadatott neki az az öröm és boldogság, hogy szeretett hazájához visszatérhetett. (Ügy van! a balközépen.) De ugyanakkor fokozott figyelemmel kíséri a külföldnek mindazon híreit, amelyek reá vonatkoznak. A múlt hónapban itt lezajlott költségvetési és felhatalmazási vita és az ennek kapcsán a parlamenti szünet alatt kifejlődött sajtópolémia igen élénken foglalkozott a kormány külpolitikai állásfoglalásával. Ez a kérdés annyiban tartozik a tárgyalás alatt lévő javaslat körébe, mert nagyon időszerű és mert úgy vélem, a jelen törvényjavaslat is egyik eszköze annak, hogy minden rendelkezésre álló gazdasági tényező ennek a sxent célnak szolgálatába állíttassák. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy a jelen törvényjavaslat elfogadásának és megszavazásának egyik indoka gyanánt rámutassak a Felvidék által talán, legközelebbről ismert olyan körülményekre^ amelyek jelenleg megismétlődni látszanak, amelyek országunk sírját egyszer már megásták, amelyeknek ismerete kötelességünkké teszi, hogy minden áldozatot nieghozzunk a háza erejenejt gyarapítása érdekében. E körülmények forrásai gyanánt hivatkozom dr. Benes Eduárd »Nemzetek forradalma«,, dr. Zdenek Peska, prágai cseh egyetemi tanárnak »Ceskoslovenska Ustava« — »Cseh-Szlovák alkotmány« című könyvére, valamint Nicolson »Friedensmacher . Í919.« círhü* könyvére, amelyek diplomáciai okiratokra, levelekre, okiratokra, szerződésekre és megállapodásokra hivatkoznak, sőt megjelölik azokat a helyeket is, ahol ezek találhatók, ' s ; -ezért autentikusoknak tekinthetők. Ezekből a' forrásokból megállapítható az, hogy milyen ígéretek mellett és milyen ígéretek ellenéiben állították fel annak idején a cseh-szlovák /légiókat, hogy miként ismerték el'"a .. cseh-szlovák nemzeti tanácsot, az úgynevezett csehszlovák nemzeti komitét, hogy miként indult , el az első cseh-szlovák ezred a Paris áltál ajáudékozott zászló alatt a harctérré, hogy ugyanakkor, amikor ez az első ezred elindult... Elnök: Képviselő úr, méltóztassék talán ezektől a fejtegetésektől! mégis tartózkodni, mert e.z bajosan hozható kapcsolatba a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal. Pajor Miklós: Legyen szabad rámutatnom arra, hogy mindezek a körülmények veszedelmesen hasonlítanak a mai /helyzetre, veszedemesen hasonlítanak azokra 'az egykori hírekre, amelyeket ezek az okiratok bizonyítanak, tehát ezek indokul szolgálnak arra, hogy a kormánynak mindazon törekvéseit, amelyek tőlünk áldozatot és a jelen törvényjavaslat során a vállalatoktól is "nagyobb áldozatot követelnek, (helyeseknek ismerjük e]L Amennyiben az urak közül ezeknek valódiságában bárki kételkednék, ezek a könyvek itt nálam rendelkezésére állnak. Én meg vagyok győződve arról, hogy a kormánynak mindezekről tudomása van és hogy ezek szerint cselekszik. Azt is

1 szívesen hiszem, hogy a 20 év tapasztalata ezeket a körülményeket lényegesen megváltoztatta, de miután a háború szerencséje forgandó és fokérjpen bizonytalan, mindnyájunknak kötelessége az adott helyzettel számolni, a külföldön történt eseményeket mérlegelni és figyelni, a régi kipróbált baráti államok barátságát nem veszélyeztetni és kötelességünk különösen az, hogy minden áldozatot meg'hozzunk és mindazon eszközöket megadjuk, melyek a nemzeti érdekek biztosításának megteremtéséhez szükségesek. Ezt a célt szolgálja a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat is, amely ha nagyobb terhet ró is a vállalatokra, de tőlük csak egy bizonyos részét kívánja annak, mégpedig a köz javára, amit a mindnyájunkra nézve kö^ telező nemzeti munka kitermel. Ebből az elvből kiindulva helyesnek kell tartani a törvényjavaslatnak azt az intézkedéseit, amely a vállalatoknak azokat a jövedelmeit kívánja megadóztatni, amelyek eddig a vállalat jövedelméből levonhatók voltak és így adóalapul nem szolgáltak. A törvényjavaslat ezt a célját olyképpen véli elérni, hogy az eddig megengedett levonási tételeket lényegesen megszorítja és hogy külön társu-