Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1940 január 16'-án,-kedden. 151 helyzetüket kihasználva, vagy kartelekbe lépve a közszükségleti cikkek árát indokolatlanul szabják meg és nincs más lehetőség ezek meg­rendszabályozására. (Horváth Zoltán: Az ellen­kezőiét csinálnák!) A közüzemek létesítése azonban kormányhatósági jóváhagyástól függ és ezért a kormánynak már a priori módjában van nem engedélyezni az olyan közüzemek fel­állítását, amelyek a köz szempontjából nem nélkülözhetetlenek. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Az elburjánzott közüzemeket a kor­mány ismételten felülvizsgálta f és általában azokat, amelyeknek fenntartását az előbb el­mondott szempontok nem indokolták, beszün­tette. Ebben a vonatkozásban tehát fel kell tételezni, hogy csak azokat a közüzemeket hagyták meg-, illetőleg csak olvanokat engedé­lyeznek, amelyeknek fenntartását fontos köz­érdekek kívánják m eg. Ha pedig így van, eb­ben az esetben méltánvtalan volna, hogy a közüzemek súlyosabb adózási szabálvok alá es­senek, mint a magánvállalkozások, sőt a fenn­tartó közületekre való tekintettel egyenesen méltánvos volna szerintem, ha kedvezőbb el­bánásban részesíttetnének. A törvény javaslat — nagyon helyesen — általános adómentességben részesít egye« köz­üzemeket: így példánl a vásárosára okokat, köz­vágóhidakat. világítási vállalatokat, csatorná­zási és szemétfnvarozási vállalatokat. "Rá kell mutatnom azonban arra, hogy a^ törvényható­ságoknak és a községeknek az előbb felsorolta­kon kívül számtalan olyan .vállalatuk van. ame­lyeknek fenntartása a közérdeket szolgálja és azokat az érdekelt közületek nemcsak hogy nem használlak fel jövedelemszerzésre, hanem egyenesen ráfizetnek azokra, ÏKulönösen kirívó és méltánytalan azoknak a községi és városi vállalatoknak adóval való megterhelése, ame­lyeket egves önkormányzatok nem a saját el­határozásukból, hanem különféle törvényes rendelkezések alanián kénytelenek fenntartani Példaképpen említem meg a hatósági hnas-ssA­keket. amelyeknek fenntartására az 1928 rXIX. te. kötelezi községeinket és városainkat, Ezek­nek az üzeme majdnem kivétel nélkül, a dolos? természetéből folvóan, veszteséges. De ugyanez a helyzet oéldául a községi faiskoláknál, is, amelyeknek fenntartására az 1894:XTX te. kö­telezi a közületeket. Ha most megtörténik az hogy ezeket— mivel magánosok részére^ is fog­lalkoznak csemeteeladással — társulati .arió­val, illetőleg társulati vagyonadóval sújtják, akkor természetesen, kénytelenek produktumai­kat drágítani, ami nem lehet érdeke annak a kormánynak, amely igen jelentős áldozatokat hoz a fásítás érdekében. A javaslat^ mentesíti például a kÖzvágóhidakat a társulati adó fize­tésének kötelezettsége alól, de ugyanakkor a velük együtt működő jéggyárak, amelyek nél­kül ma már modern vágóhíd el sem képzelhető, társulati adót tartoznak fizetni. Legyen szabad példaképpen megemlítenem a fertőtlenítő inté­zeteket, amelyeknek létesítése^ és fenntartása elsőrangú közegészségügyi érdek és mégis, minthogy magánosok részére is végeznek fer­tőtlenítést, — mert hiszen ki más végezné azt el. ha nem ők — a javaslat szerint a jövőben kötelesek lennének társulati adót fizetni. Külön kell megemlékeznem a községi, vá­rosi, fürdőüzemekről. Sajnos, úgy látszik, hogy Magyarországon nem kifizetődő dolog fürdő­üzem létesítése. Ezt mutatja az, hogy borzasz­tóan kevés Magyarországon a téli fürdő. Ezzel szemben örvendetesen látjuk, hogy legalább is a legutóbbi évtizedben^ igen nagy mértékben elszaporodtak vízszegéay vidékeken az úgyne­vezett strandfürdők, nyári fürdők. Ezeknek lé­tesítése, fenntartása szerintem közegészség­ügyi érdek s a kormány azáltal is előmozdít­hatná ezek létesítését, ha ténvleg adómentes­ségben részesítené őket (Helyeslés a jobbolda­lon.) A társulati vagyonadó alapjának megálla­pítása kapcsán a javaslat nem engedi meg igenybevenni azokat a tehertételeket, amelyek a közüzemet fenntartó vagy létesítő közülettel fizemben állanak fenn. Ismerjük az úgynevezett Speyer-kölcsönt, amelyet a törvény szerint az egyes városi vállalatok nem is vehettek köz­vetlenül igénybe, csak a városokon keresz­tül, a városokat viszont a kormány majdnem presszionálta ennek a kölesönnek az igénybe­vételére. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ezeket a kölcsönöket azután a városok befek­tették közüzemeikbe, azokat bővítették, fej­lesztették, vagy új közüzemet létesítettek. Most ártörvénynek szigorú értelmezése szerint ezek a kölcsönök a társulati vagyonadó alapjából nem vonhatók le. Ezt a kérdést csak azért ho­zom fel, mert a beruházási hozzájárulásról szolo törvény ugyanazt a rendelkezést tartal­mazza, mint a jelen törvényjavaslat és tudom, hogy a kormány a múltban sem értelmezte ugy a törvényt, hanem lehetővé tette azt. hogy ezek levonassanak, de hangot kívánok adni en­nek a parlamentben azért is, ho^y ez a gya­korlat a jövőben is fenntartassák. (Helyeslés a jobboldalon.)' A közüzemekkel kapcsolatban legyen sza­bad meg arra utalnom, hogy ha feltételezzük, nogv csak olyan közüzemek létesíthetők vagy tarthatok fenn. amelyeknek fenntartása a köz érdekeben indokolt, akkor méltánytalannak tartom, hogy a közüzemek magasabb adó­kulccsal legyenek megróva, mint például a korlatolt felelősségű társaságok. A javaslat szerint ugyanis a korlátolt felelősségű társa­ságok, szövetkezetek minimiális adói a m%, ev­zel szemben a közüzemeknél az adókulcs fel­megv 12—15%-ra. Ezek után még a nem részvénytársasági formában működő községi takarékpénztá­rakra kívánom a miniszter úr figvelmét fel­hívni. Mindenesetre méltányos volna ezeknek elterjedését azáltal is előmozdítani, hogy eze­ket a pénzügyi hatóságok kifejezetten mint községi vállalatokat kezeljék és ne mint pénz­intézeteket. A decentralizáció hosszú idők óta kor­mánynrogramm és programmJa a Magyar Élet Pártjának is. A decentralizációról a leg­utóbbi félévszázad alatt rengeteget írtak es beszéltek, ezzel szemben vajmi kevés történt ezen a téren. Vannak nálunk Magyarországon bizonyos tabuk, — vagy nevezhetném ezeket falaknak — amelyekhez odaérkezve, megtor­panunk, a falak meredekek és magasak s ha odaérkezünk., elzárják a továbbjutást, miben­nünk nedig nincs annyi bátorság, hogy ezeket a falakat lebontsuk vagv lebontásokhoz hoz­zákezdjünk. Az autonómiákat érintő nótadók­ról kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) A most tárgyalás alatt lévő törvén y ja va s^ lat a társulati és tantiémadók után szedendő nótadók tekintetében ugyanazt az intézkedést tartalmazza, mint a régi törvény. A társulati adók után fogukban van a közületeknek nót­adót szedni. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a pótadók egyes helyeken horribilis módon ma­gasak. (Ügy van! Ügii van!) Van olyan város, amelyben a pőtadó 140%' (Egy hang a balolda­lon: Nagyobb is van! 300%\ is van!) és csak­24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom