Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. Stefánia Szövetséget, a már az ország terüle­tén működő tüdőgondozó intézeteket és minde­nekelőtt az Országos Társadalombiztosító Inté­zetet a törvényjavaslatban említett intenciók­nak megfelelően céludatos és értelmileg is hatásos munkaközösségbe tudjuk tömöríteni, akkor az említett népbetegségek leküzdése már a közeljövőben a hiteles statisztikai adatok szerint is jelentkezni fog. Meggyőződésem az, hogy ennek a törvény­javaslatnak igen nagy fontossága van, mert pél­dául, amíg egyfelől az orvosi titoktartást lénye­gesen tágította, addig másfelől igen szigorúan intézkedik abban a tekintetben, hogy az orvos köteles a nemibetegségben szenvedőt kellőkép­pen felvilágosítani. Igen nagy újításokat tartalmaz a törvény­javaslat a háztartási alkalmazottra nézve is, mert a munkaadó köteles a háztartási alkalma­zottat felvilágosítani arról, ha családjában tu­berkulótikus megbetegedés van. Igen fontosak természetesen mindazok a kérdések, amelyekről igen t. képviselőtársaim mind a tuberkulózis leküzdésével, mind pedig a két betegség gondozásával, a nemibetegség pre­venciójával kapcsolatosan említést tettek. Természetesen igaza van az igen t. előadó úrnak, amikor azt mondja, hogy ép testben van az. ép lélek, mert ha az ép lélek mellett megron­gálódik a test, akkor a beteg test után beteggé válhat a lélek is. (A klotűrlámpa kigyullad.) Minthogy a klotűrlámpa kigyulladt, beszé­demet be kell fejeznem. Én a leghálásabb köszö­netet mondom a belügyminiszter úrnak azért, hogy e két súlyos népbetegség leküzdésére szol­gáló rendelkezésekről, valamint a régi közegész­ségügyi törvény elavult rendelkezéseinek meg­formálásáról szóló törvényjavaslatot idehozta, inert ezzel nagy szolgálatot tett a magyar köz­egészségügynek és a magyar nemzetnek is. A törvényjavaslatot a legnagyobb megelégedéssel elfogadom. (Élénk éljenzés és tans jobbfelől és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boezonádi Szabó Imre jegyző: Stitz János. Elnök: Stitz János képviselő urat illeti a szó. Stitz János: T. Képviselőház! A Ház min­den oldaláról egyformán megnyilvánult az el­ismerés, amellyel ezt a törvényjavaslatot illet­ték. Bár drákói ez a törvény, mégis intézkedé­sei és kihatásai következtében óriási áldás fog fakadni belőle. Jobb szerettük volna, tea három külön tör­vény külön foglalkozott volna a gümőkórral,a nemi betegségekkel és a .bábakérdéssel, az azonban a lényegen nem változtat, és ahogyan ezek a kérdések ebben a törvényjavaslatba össze vannak foglalva, továbbá az, ami ezután kell hogy következzék, — amit orvosképviselő­társaink mondottak — így a. többi népbeteg­ség kerettörvénye, feltétlenül oda fog hatni, hogy a magyar népegészségügy magas szín­vonalra kerüljön. A helyzet az, hogy 13.441 a gümőkóros­elhalálozások száma, amit az 1937-es statisztika mutat, ami 10 és fél százaléka az egész halá­lozási arányszámnak. Ez mutatja, hogy ez a törvény gyökerében fogta meg a bajt, mert hiszen tényleg leginkább ez a betegség rágó­dik a nemzet életén. Az 1928 : XL. te. 10. §-a felsorolja mindazo­kat az intézkedéseket, amelyek biztosítottjaik­nak anyagi biztosításáról és gyógyításáról is úgy, ahogv gondoskodni iparkodik, mint pél­dául az Oti., Mabi., a posta, a vasút, a hajózás ülése 1939 december 15~én, pétiteken. 125 és a többi intézmények biztosítóintézetei, ame­lyek több mint egymillió biztosítottnak te­remtenek gyógyulást és ugyanakkor ez a tör­vényhelyesszociális érzékkel biztosítja az egész^ szegény néposztály számára a gyógyítást. A 265.000/1937. XVI. B. M. számü rendelet gondos­kodik a betegápolás díjaknak és a szállítási dí­jaknak a betegápolási átalány terhére való utalá­sáról. Az ápolt, valamint a 60/1931. sz. M. E. rende­let 2. §-a szerint a hozzátartozók csak akkor köte­lesek fizetni az ápolás,, díjat, ha nem teljesen nincstelenek, hanem kisvagy on úak, ha ingat­lanuk, házuk becsértéke ezer pengőnél többet nem ér el. A gyakorlatban azt tapasztaljuk,, hogy az a szegény magyar testvérünk, aki kétségbeesetten kopogtat nálunk, akinek csak egykét hold földje és egy kis viskója van, képtelen az ápolási díjakat megfizetni. Ezt a gondolatot szeretném én idevetíteni, mert hi­szen kétségtelen, hogy ennek az ezerpengős ér­téknek legalább 2000 pengőre való felemelése feltétlenül óriási lépéssel vinné előbbre a mi népegészségügyünket. Az iletékes fórumoknál szerzett informá­ciókból azonban arról értesültem, hogy ennek az ezer pengőnek kétezer pengőre való fel­emelése a magyar államháztartást évente 300.000 pengővel terhelné meg. Kétségtelen, hogy ezt a pénzt valahonnan elő kellene te­remteni. Én vagyok bátor egy gondolattal ide­jönni, mert szerintem a legbiztosabb adóalap az emberi gyomor és az emberi, különösen a női hiúság. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor a magyar társadalom úgyszólván zokszó nélkül tudomásul vette, hogy két népélelmezési anyagnak számító cikknek, a kávénak és a teának az árát a kormány 200%-kai felemelte, — nagyon helyesen a megfelelő intencióból — ugyanakkor meg vagyok arról győződve, hogy a női hiúság megadóztatásával találunk olyan adóalapot, amely ezt a 300.000 pengőt játszva elő tudja teremteni. (Taps jobbfelől-) A Vegyészeti Gyárosok Országos Szövetsé­gétől nyert információm szerint a külföldről be­hozott rúzs és egyéb kozmetikum értéke évi 100.000 pengőt tesz ki, viszont a belföldön előál­lított ugyanilyen cikkek értéke 6—7 milliót rep­rezentál. Ha mi ezt nem 200 százalékkal, csak 5 százalékkal adóztatjuk meg, akkor máris előte­remtjük azt a hiányzó 350.000 pengőt, amelynek révén ezt az ezerpengős alapot 2000 pengőre fel., tudjuk emelni. Amikor én arra kérem az igen t. kormányza­tot, hogy akár ebben a törvényben, akár ennek végrehajtási utasításában, akár egy külön ren­deletben méltóztassék lehetővé tenni ennek az­értékhatárnak felemelését, tisztelettel, a legna­gyobb bizalommal és szeretettel a magyar szo­ciálpolitika hivatott vezetői iránt ezt a törvény­javaslatot a legnagyobb elismeréssel* elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Haulik György! Elnök: Haulik György képviselő urat illeti a szó. Haulik György: T. Ház! Mint falusi ember, mint falusi gazda a legnagyobb örömmel üdvöz­löm ezt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot. Üdvözlöm azért, mert ennek védőintézkedései kiterjednek a falura, a falu legszegényebb nép" rétegeire és mert a törvényjavaslat iparkodik gátat vetni a falusi szegény kislakásokban any­nyira elharapódzó gümőkór terjedésének.^ Igaz ugyan, hogy az előttem szólók már említették

Next

/
Oldalképek
Tartalom