Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-68
Az országgyűlés képviselőházának 68. • Ezeket a dolgokat mint orvos azért voltam tyátpr megemlíteni, Iiogy megmutassam a védekezés rendkívül nehéz voltát. Nagyon nehéz a tuberkulózis elleni védekezés és. ezért à törvényjavaslat is 23. §-ábau a gümőkór elleni küzdelem megszervezéséről és egységes irányításáról beszél. Erre a védekezésre óriási szükség van. A tuberlkulózis elleni küzdelemben talán a védekezés a legeslegfontosabb valami. Szükség van arra, hogy a nemzet, a nép minden egyes tagja tisztában legyen a tuberkulózis nemzetgazdasági és nemzetpolitikai káros hatásával, tisztában legyen a nemzet minden egyes tagja, hogy a tuberkulózis részéről milyen óriási veszélyek fenyegetik nap-nap után,, Bz ükség van tehát oktatásra, propagandára, szükség van arra, hogy a sajtó abszolút komoly formában foglalkozzék a tuberkulózis riemzetpusztító hatásával és az ellene való védekezés formáival és itt megint csak a tanítás, megint csak az oktatás, megint csak a felvilágosítás segít. Sokkal többet jelent ez a legszigorúbb, a legrigorózusabb intézkedéseknél, inert — : mint már mondottam — a betegek pagy része nem is tudja, hogy ö tuberkulózisban szenved, nem is tudja, hogy ő tuberkulózis baeillusát milliószámra köpi ki és ezáltal: veszélyezteti embertársait. , De a tuberkulózissal fertőzött, iryilt tuberkulózisbán szenvedő néprétegeknek is teljesen tisztában kell lenniök azzal, ' hogy nekik is óriási . feladatuk van a közösséggel szemben, az, hogy ezt a fertőzést minden módon megakadályozzák, hogy ne terjesszék a fertőzést. Ezért nagyon helyes a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a kényszerizolációt is elrendeli. Amit a felvilágosító propagandára vonatkozólag a tuberkulózissal kapcsolatban mondottam, ugyanezek a dolgok vonatkoznak a ríemibetegségekre is. T. Ház! Bátor voltam megemlíteni, hogy a tuberkulózis felismerése nem mindig csekély feladat. Ma hallgatódzással, kopogtatással különösen a, kezdeti tuberkulózis-eseteket már Tiwn tudjuk felismerni. A Röntgen-vizsgálat lényegében sokkal előbbre vitte az orvosi társadalmat és az orvosi tudományt a betegség korai •felismerésében. ' , : '\ ; ,' Itt azonban még egy nagyon egyszerű vizsgálati módról szeretnék beszélni és érre vagyok bátor az igen t. belügyi kormányzat figyelmét felhívni. Ez à köpetvizsgálat. A javaslatban nem találtam olyan paragrafust, amely kötele 1 zőleg előírná az orvosnak és a nem orvosnak, hogy gondoskodás történjék a tuberkulózisgyanús beteg köpetének megvizsgálásáról. tStitz János: Ez természetes!) Természetes, de nem gondoskodik erről. Ezt azért vagyok bátor megemlíteni, mert ha nem tudjuk, hogy kinek a* köpetében van bacillus, ha nem tudjuk, ki a bacillus-liordozó, ki viszi a betegséget, akkor természetesen nem tudunk a betegség ellen megfelelően védekezni. Az már nagyon természetes dolog, hogy a szakorvosok, a diszpanzerek stb. ezeket a köpetvizsgálatokat mind el fogják végezni, de ehhez nem kell orvos, illetőleg a kivizsgáláshoz laboratórium szükséges, de a köpetvételhez és annak beküldéséhez nem kell szakképzett orvos. ' • Éppen itt vagyok bátor az igen t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani, hogy à védőnők, a Stefánia védőnői és a zöldkeresz.tes védőnők figyelmét fel kellene hívni erre a körülményre. Ezek a védőnők megfordulnak a családban, amikor a gyermeket ellenőraik, hailják, hogy az anya köhög, látják, hogy a ülése 1939 december 15-én, pénteken. 117 szoptató anya lefogy és hogy azt a gyermeket egy öreg egyén kezeli, aki köhög, köpköd. A vedono minden további nélkül csak magával viszi a vizsgálati tartályt, azt átadja és engedi, hogy az illető tuberkulózis-gyanús kétszer-háromszor beleköpjön abba a tartályba; azt aután beküldi a Közegészségügyi Intézet vizsgáló állomására és csak azután jöhet a betegség izolálása. Ezek a Stefánia- és zÖIdkeresztes nővérek ezen az úton nagyon sok fertőző forrást fognak kikutatni, felfedezni, és meg vagyok arról győződve, hogy ha ezek az egészségügyi intézetek, amelyek nincsenek közvetlenül összefüggésben a tuberkulózis kérdésével, ezeket a köpetvizsgálatokat ilyen, az általam említett formában végzik, illetőleg végeztetik, nagyon sok száz és ezer tuberkulotikus egyént fognak felfedezni, akik talán sohasem jelentkeznének betegségükkel és akiket más úton-módon tulajdonképpen sohasem sikerülne izolálnunk és ártalmatlanná tennünk. r T. Képviselőház! Ha a javaslat indokolását méltóztatik elolvasni, akkor azt méltóztatik látni, hogy a külállamokban a tuberkulózis ellen hozott védőintézkedések mind újabb keletűek. Ez nem azt jelenti, hogy a tuberkulózis minket csak most fenyeget, mert a tuberkulózis már egy évszázad óta, vagy még hosszabb ideje fenyegeti az emberiséget. Nem hiányzott a tudományos kutatás, a vizsgálódás, stb. a háború előtti korszakban sem, de a tuberkulózisnak a háború utáni óriási halálozási és megbetegedési arányszáma hívta fel az orvostársadalom széles köreinek figyelmét erre a népbetegségre, és különösen a háború után, à háború befejezése óta védekezünk fokozottabb mértékben a tuberkulózis ellen, ez ellen a káros betegség ellen. Ebből a megállapításomból azonban az kö! vetkezik, hogy a tuberkulózis-szakma, mint or, vosi szakma is, relatíve fiatal szakma és ezért nem áll rendelkezésre elegendő szakképzett tuberkulózis-orvos. De nemcsak a szakorvosképzés fontos, hanem nagyon fontos a vidéki gyakorlóorvosoknak a tuberkulózis-szakmában , való fokozottabb képzése is. Itt méltóztassanak megengedni, hogy talán | az orvosképzésről is beszéljek néhány szót. A gümőkór, mint mondottam, megtámadja az; í emberi szervezet különböző részeit és ezért ter! mészetes, hogy egységes tanítás az egyetemeI ken tulajdonképpen alig lehetséges, inert ter: mészetes, hogy a bőrtuberkuíózis a bőrkliuií kára, a szemtuberkulózis a szemklinikára tartozik, e mellett azonban a tüdőtuberkulózist még mindig a belgyógyászati klinikán tanít! ják, nemcsak nálunk, hanem, úgy tudom, sok helyen még külföldön is. A belgyógyászati szakma olyan óriási szakma, hogy ennek kere, tén^ belül a belgyógyászat nehezen foglalkozhatik a tuberkulózis kérdésével, sőt azt látjuk, I hogy legkiválóbb belgyógyászaink mind gyakrabban vonnak határt a belgyógyászati esetek és tuberkulózis-esetek között és a tuberkulózis eseteit átengedik a tuberkulózis-szakorvosnak. Ha hazánkban évente 14.000 ember hal meg tuberkulózisban, akkor — véleményem szerint — meg kellene gondolni, hogy nem áll-e fenn a szükségessége annak, hogy legalább a tüdőszakra vonatkozólag — mert ott lehet a tuberkulózis általános jelentőségével foglalkozni — nem. állna-e fenn annak szükségessége, hegy erre tanszéket létesítsenek és nem volna-e tanácsos a tuberkulózist szigorlati tantárgyként kezelni?
