Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1989 december 15-én, pénteken. 115 törvényjavaslatot. A javaslat két nagyon fon­tos betegségcsoport, a gümőkór és a nemi­betegségek ellen kíván védekezni. A kérdés az> szükség van-e erre a törvény­javaslatra? Mindenkinek azt kell mondania: szükség van, bár statisztikailag megállapít­ható, hogy az utóbbi évek és évtizedek során a tuberkulotikus halálozások száma csaknem a felére szállt le. Ha azonban a javaslat indoko­lását nézzük és azt látjuk, hogy 1934-ben még mindig több mint 14.000 ember pusztul el ha­zánkban tuberkulózisban, azt kell mondanunk, hogy ez egy szörnyű, rettenetesen nagy szám. Előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim el­ismeréssel adóztak mindazoknak, akiket el­ismerés és hála illet a tuberkulózis elleni küz­delemben. Ebben a hálában én is osztozni kí­vánok. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mint orvos, a többi felszólalótól eltérőleg inkább orvosi vonatkozásban vizsgáljam a tu­berkulózis kvrdéséi. Ha mi valamelyik megbíz­hatónak látszó újságban azt a valóban teresen jelentéktelen hírt olvassuk, hogy például Kon­Mdntinapqlyoar két-három ember Indiából be­hurcolt pestis vagy kolera következtében rnegf­betegedett, vagy meghalt, akkor itt Budapesten, de talán Parisban és Londonban is megdöbben­nek az emberek, sőt már hatósági intézkedése­ket követelnek. Arról a tényről azoaban, hogy közvetlen környezetükben évente több mint 10.000 ember pusztul el tuberkulózisban, úgy­szólván tudomást sem veszünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sajnos!) Miért van ez így? Ha vesszük a többi fer­tőző betegséget, különösen az említett kolerát vagy pestist, amelyekkel a múlt évszázadok fo­lyamán — sajnos — hazánknak is sokszor dolga akadt, azt látjuk, hogy ezek a fertőző betegsé­gek mint egy száguldó vihar rohannak végig az emberiségen és néhány napon esetleg órán belül a legerősebb és legegészségesebb embere­ket is elpusztítják. Ezzel szemben a tuberkuló­zis lassan lopódzik be szervezetünkbe, a leg­több esetben úgyszólván tüneteket sem okoz s talán ez a belopódzás, továbbá a betesrségnek a legtöbb esetben abszolút lassú lefolyása és esetleg a végén a lassú kimúlás az, ami nem ébreszt fel bennünketés nem szorított eddig olyan hatásos védekezésre, mint ahogyan ez a többi fertőző betegségekkel történik. Az emberi szervezetnek úgyszólván nincs olyan szerve, amelyet a tuberkulózis meg ne támadna: megtámadja az agyat, az agyhártyát, a szemet, a bőrt, az izületeket, a csontokat, de legveszedelmesebb formája a tüdőtuberkulózis. De nemcsak a tuberkulózis okoz óriási halálo­zást minden államban, hanem óriási a halálozás a csecsemők és kisgyermekek között is és ugyan­csak óriási az a kár, amelyet a rák okoz az em­beri társadalom és a nemzetek életében. Ha azonban azt vesszük, hogy a csecsemő- és kis­gyermekhalálozás csak a most született kisgyer­meket pusztítja el és ezzel gyászba dönti a családot s ha másfelől azt vesszük, hogy a rák az ember élete végén jelentkezik, amikor az em­ber a közösségekkel szemben feladatát már leg­nagyobbrészt teljesítette, viszont ezekkel szem­ben a tuberkulózis tulajdonképpen az élete de­lén lévő embert támadja meg, akinek most kel­lene munkát vállalnia, akinek most kellene csa­ládot alapítania és családját fenntartania: ak­kor fogjuk csak igazán megérteni ennek a nép­betegségnek igazi, óriási jelentőségét. A javaslat indokolása rámutat a tuberku­lózis óriási halálozási számára. Érthető és természetes okoknál fogva azonban ez a szám nem tudja megmutatni a hazánkban lévő tu­berkulotikus megbetegedések tényleges számát. Ezt a számot — mint ahogyan a javaslat indo­kolása is mondja — az elhalálozásnak kétsze­resében, háromszorosában, esetleg négyszeresé­ben kellene megállapítani. A tuberkulózisnak tehát nemcsak szociális és közegészségügyi vo­natkozása van, hanem óriási a nemzetgazdasági jelentősége is. Méltóztassék csak azt tekinteni, hogy hazánkban állandóan körülbelül 20—30.000 olyan ember van, aki az év folyamán azért nem tud dolgozni és munkát vállalni, mert tuberku­lózisban szenved. Méltóztassék megítélni ezek után, mit jelent ez a munkakiesés a termelés­nek, a produkciónak a szempontjából. De ha már a tuberkulózis megítélésének nemzetgazdasági vonatkozásánál tartunk, mél­tóztassék számba venni a másik oldalon azt is, milyen óriási tehertételt jelent ennek a 20.000, 30.000, esetié*? 40.000 embernek az eltartása, ke­zelése, stb. Ha a kérdést ebből a nemzetgazda­sági szempontból és erről az oldalról is vizs­gáljuk, akkor azt kell kérnünk, hogy senki se sajnáljon semmiféle áldozatot a tuberkulózis elleni küzdelemben, mert minden áldozat és tőke, amely ebbe a tuberkulózis elleni küzde­lembe nyer befektetést, évek múlva sokszoro­san térül vissza a közösségnek, a nemzetnek ha a tuberkulózis halálozási arányszámát sike­rül majd lényegesen leszállítani, de akkor is, ha a tuberkulózisban előforduló megbetegedé­sek számát sikerül leszállítani s ezáltal na­gyobb .inaktív, vagy terhet képező munkás- és dolgozóréteget a termelésbe újból visszaállí­tani. Az indokolásban azt olvashatjuk, hogy Ma­gyarország a 13. helyet foglalja el árstatiszti­kában a tuberkulózis halálozási arányszáma tekintetében. Ugyanakkor azt látjuk, ho?y a tőlünk nyugatra lévő kultúrállamokban ez az arányszám alacsonyabb, a tőlünk keletre fekvő, alacsonyabb kultúrájú országokban pedig még nagyobb. De ha az egye3 államokat vizsgáljuk, azok határain belül is óriási különbségeket tu­dunk megállapítani a tuberkulotikus halálozás terén. Vegyük például Németországot. Német­országban is lényegesen alacsonyabb a tuber­kulózis halálozási arányszáma a nagyvárosok­ban a nyugati iparvidéken, mint például az agrár Bajorországban, vagy az ugyancsak agrárjellegű Kelet-Poroszországban. Miért van ez így? Részben azért, mert az ipari lakosság és a városi lakosság nagyobb részében úgyszólván átvészelt már a tuberku­lózison, részben pedig azért, mert az iparvidé­keken, a városokban a munkásságnak és a vá­rosi lakosságnak több szociális intézmény, több higiénikus intézmény áll rendelkezésére, mint az agrárlakosságnak. De továbbmenőleg azt is látjuk, hogy az ipari munkásság csak a maga meghatározott munkaidejét dolgozza, napi 8—10 órát, bár — készsésrsrel elismerem — sokszor naaryon nehéz munkában. Ezzel szemben agrár­lakosságunk tavasztól késő ő«zig hónapokon át nap-nap után 16—18. esetleg 29, sőt néha 22 órát is dolffozik és a szervezetnek ez az óriási meg­erőltetése természetesen hozzájárul a szervezet ellenállók'»pesséí! , ének lecsökkenéséhez, aminek kövo+keztében fokozódik a tuberkulózis akti­válódása. A tuberkulózis fertőző betegség, de ha ösz­szehasonlítiuk a többi fertőző betegséggel, azt kell megállapítanunk, hogy míg^a többi fer­tőző betegségnek a tünetei a fertőzés pillanata után néha már néhány órán belül, esetleg né­hány napon, talán néhány héten belül jelent-

Next

/
Oldalképek
Tartalom