Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

Az 'országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1989 december lU-én, csütörtökön. 105 dozza és intézkedéseinek javarésze azt célozza, hogy egyetlen egy ember se érezhesse magát Magyarországon gyengébbnek, hátrábbvalónak, vagy kisebbnek azért, mert szegény és mert nem jut neki például egészségének ápolására. A kisebbség érzése, a szegény emberben különösen, az úgynevezett gyengeségek közé tartozik, nemzeti szempontból; gyengeség ez addig, míg valóban van oka annak a szegény embernek azt éreznie, hogy a csodálatos földi élet igazsága vagy igazságtalansága íme az egészség helyreállításánál a gazdagokat menynyivel jobb helyzetbe hozza. Ezért nevezem ezt a törvényjavaslatot olyan hangsúllyal szociálisnak, mert ha elérkezünk oda, hogy a törvényjavaslatban felsorolt intézeteken és intézményeken keresztül valóban minden egyes arra szorulót, helyesebben minden egyes szegény embert a védő, gondozó intézetek szakorvosa, általános orvosa, a Zöldkereszt gondozónője átvizsgál és felülvizsgál, nemcsak akkor, amikor már beteg, amikor betegsége már fertőző, hanem előzetesen is, akkor minden bizonnyal eljutunk ahhoz a különlegesen óhajtott állapothoz, hogy ne legyen Magyarországon egy ember sem, aki ne érezze^ azt, hogy ime az egészség fenntartása, az egészség viszszaszerzése nemcsak a gazdagok kiváltsága. Egy másik szociális rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak az, hogy valahogy a munkavállaló megbecsülését jelenti. Abban a kölcsönösségben, hogy^ nemcsak a munkavállaló köteles magát vizsgálatnak alávetni és amennyiben fertőző betegségben, tbc.-ben vagy nemi betegségben szenved, ezt a munkakönyvbe beírják és ezt köteles megmutatni munkaadójának, illetve munkaadója ezt észreveheti, hanem fordított viszonyban is, a munkaadó köteles, mielőtt valakit alkalmazna, fi. gyelmeztetni arra, hogy családjában tbe.-s megbetegedés van, látom a másik rendkívüli horderejű szociális intézkedést, mert ez valóban a munkásnak megbecsülését és közvetve a munkának megbecsülését jelenti, ami, azt hiszem, kivétel nélkül mindnyájunk óhaja. A szociális gondoskodás gondolatai közt találunk egy olyan részletintézkedést, amely szintén megemlítésreméltó, ez pedig a szegénysorsú betegeknek a szakorvos székhelyére való elszállításának, utaztatásának kérdése. Azokra a helyekre, ahová vasút szállíthatja a beteget, az államkincstárt terheli az utazási költség, ha azonban az ilyen központi gondozóhely, mondjuk, járási székhely, nem közelíthető meg a faluból vasútón, akkor a község terhére előfogatot kell kirendelni és azzal beszállítani a beteget. Méltóztassék elképzelni, micsoda korszakalkotó intézkedés ez. Tulajdonképpen fel sern tudjuk becsülni a jelentőségét mi, akik valószínűleg közel vagyunk orvoshoz, vonaton yagy a/utón közlekedünk és talán nem is tudjuk] eléggé értékelni, mit jelent annak a szegény Nagy Jánosnak vagy Kis Péternek ott távol a járási székhelytől, 50—60 kilométernyire vagy akár csak tíz kilométernyire is, hogy nem okoz neki gondot a kölcsönfuvar, a szívességi fuvar ledolgozásának kérdése, nem okoz neki gondot a párna eladása vagy elzálogosítása, azért, mert a szegény embernek ezentúl joga lesz arra, hogy a község szállíttassa be, ha ezekből a betegségekből kifolyólag magával tehetetlen állapotba kerül. T. Ház! Következő klasszikus szociális intézkedése ennek a törvényjavaslatnak az. hogy a szegények ingyenes orvosi kezeléséi helyesebben a szegény gyermekek betegség esetéu kötelező .bejelentését az eddigi hétesztendős korról 18 éves korra emeli fel. Mindnyájan tudjuk, hogy az emberi szervezet fejlődése úgy van felépítve, hogy különböző időszakokban, az úgynevezett fejlődési váltó időszakokban különösen könnyen fertőződik különösen tbcvel. Nem vagyok orvos, de amennyire visszaemlékezem a közegészségügyekről hallottakra, úgy tudom, hogy ezek az időszakok a 3-^-4., a 7—8., továbbá a 12. és a 15—16. évesekre, a kamaszkori fejlődés idejére esnek. Ez a javaslat bölcsen úgy rendelkezik a szegény emberek szempontjait figyelembevóve, hogy nemcsak hétéves korig, — amikor a gyermek iskolába kerül, — hanem azon túl is kötelezően ,kell igénybe venni a hatósági orvos segítségét, amennyiben betegségről van szó. Ez a három intézkedés, amelyről az előbb szólottam, együttesen azt jelenti, hogy Ma-' gyarországon a szegény ember egészsége sem hátrább való, sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy míg a vagyonnal rendelkező, vagy szegénynek nem számítható, rendszeres jövedelemmel rendelkező embert a saját anyagi viszonyaira bizza, addig a szegény emberre nézve kötelező egészségvédelmi rendszert épít ki, hogy így a : nemzet legdrágább kincseinek egyikét, a nemzet tagjainak testi egészségét is gondozza. A szociális rendelkezések között van egy, : nem is annyira csak az egyes egyénekre, hanem a nemzet közösségére, helyesebben egyes tájaknak, egyes vármegyéknek, vagy akár egyes községeknek a népére is kiterjedő szo ciális intézkedés, nevezetesen az, hogy mind a í a tbc.-s, mind a venerikus megbetegedések, J vagy helyesebben, járványszerű megbetegedések fennforgása esetén lehetőséget nyújt arra, hogy annak a tájnak a lakói csoportos orvosi vizsgálatok alá vétessenek, illetve a venerikus megbetegedések járván y szerűsége vagy^ tömeges előfordulásának gyanúja esetén vérsavói i vizsgálatot lehessen ugyancsak ilyen formában végezni. Bölcs intézkedése ez a törvényjavaslatnak, amikor az egyes emberből kiindulva lépésről-lépésre és fokozatosan terjeszti ki az egyes községekre, embercsoportokra, esetleg földrajzi táiak lakosaira ennek a kötelező gondoskodásnak a törvényes lehetőségét, mert ha áldozatokat fordít — mint ahogyan áldozatokat fordít — az állam és a i nemzet, kell törvényes alap és lehetőség ahhoz is, hogy az ezeknek a nyavalyáknak megelőzéj «ével foglalkozó intézmények és közegészségügyi szervek olyan puvoárral rendelkezzenek, 'amely eleve biztosítja zavartalan és eredményes működésüket. . A szociális jellegű rendelkezések között meg kell végül említenem azt. hogy úgynevezett szegény gyermeket — ezeket régebben lelenceknek nevezték — csak az fogadhat házába, aki előzetesen orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogv családjában fertőző tbc-beteg, illetve venerikus beteg nincs. Talán, mert a gyermekeket szoktuk a lesrjobban szeretni, azért találom ezt a törvényjavaslat legkedvesebb intézkedésének, de meg azért is, mert éppen az elhagyatottabb felnőttek vilásra után következő elhagyott gyermekekről való szociális gondoskodásról van itt szó. Méltóztassék elképzelni, hogy falun ezeket a gondozásba adott gyermekeket — azért, mert 12—10—8—7 pengőket kapnak érte — szívesen fogadiák az emberek hazukba, különösei ott. ahol több a gvermek. Teszik ezt azért, hogy segítsenek a nevelésben, de viszont maguk is bizonyos tárgyi hasznát lássák ennek, mert hiszem ha t az ilyen kiadott gyermek felnő, előbb-utóbb a ' házban kisegít« munkaerőt jelentvén, magján