Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

102 Az országgyűlés képviselőházának 67. addig vidéken — miután az Országos Közegész­ségügyi Intézet bölcsesége sok úton-módon megpróbálta valósággal nemcsak csalogatni, hanem kényszeríteni is falura az orvosokat — még mindig négy-öt vagy hatezer lélekre esik egy orvos, jeléül annak, hogy orvosaink a várost favorizálják és még az itteni esetleg nehéz anyagi és szociális helyzetük ellenére is, húzódoznak a falutól. Bizonysága annak, hogy egy ilyen apos­toli lelkület kinevelésére szükség van, az is, hogy évek óta népfőiskolai munkánkban — amelynek egyik fontos célkitűzése éppen az, hogy a népfőiskola növendékeit kitevő gazda­if jakat egészségügyi nevelésben is részesítsük — igen nehezen tudunk orvos-előadót kapni és több esetben kellett kérni orvos-előadót majd­nem háromszáz kilométer távolságból. Hogy ez az egészségügyi közvélemény a társadalomnak minden rétegébe fokozottabb mértékben behatoljon, arra van szükség, hogy az orvosok nem egyedül gyógyítással, hanem egy, az egészségügyi apostolkodással is teremtő munkásai legyenek a magyar egészségvédelem­nek; arra is szükség van, hogy a zöldkeresztes mozgalorn és a Stefánia védőnői erősebben bekapcsolódjanak szolgálati helyük társadalmi életébe, még erősebben, amint az történik és amint azt tudomásom szerint ennek a munká­nak a vezetősége is szándékolja. Ugyanakkor amikor ez a bekapcsolódás megtörténik, a tár­sadalomnak is fokozottabb szeretettel kell őket magához ölelnie, T. Ház! A törvényjavaslat két nagy nép­betegség frontján indít el sikerrel biztató csatát. Jól tudjuk, hogy nem ez az egy törvény­javaslat fogja megoldani nemcsak a népbeteg­ségekkel, hanem a szociális népegészségüggyel kapcsolatosan előttünk fekvő, még célkitűzés­képpen álló feladatokat is, de azért hadd legyen szabad szóvá tennem, mivel ez a törvényjavas­lat is egy nagy egésznek a része, a nagy egész szempontjából egynéhány részletnek látszó kérdést is. Az egyik kérdés az alkoholkérdés. A javas­lathoz annyiból van ennek köze, mert köztudo­mású, hogy különösen a nemibetegségek szer­zésében az alkoholizmus igen nagy szerepet ját­szik abban a vonatkozásban is, hogy főleg a nemibetegség szerzése és annak gyógyítatlanul hagyása nagyrészt az alkoholizmusra vezethető vissza, de a tbc. veszélyére is jobban inklinál­nak azok, akiknek elődei is alkoholisták voltak, vagy az illetők maguk is alkoholisták. Mint zempléni, tokajhegyaljai képviselőnek ebben a vonatkozásban igazán kissé nehezemre esik ennek a kérdésnek felvetése, mégis ú^y érzem, hogy ez kötelességem. Valamikor igen nagy hatással volt rám egy történet, amelyet egy bíró beszélt el arról, hogy egyszer legnagyobb megdöbbenésére egy olyan valaki került elébe, aki valamikor diák­korában osztálytársa volt és akit a diákkori ismeretség és barátkozás idején ő tanított meg kártyázni és ez különböző egyéb bűnei mellett többek között hamiskártyázás vádjával ter­helten állott előtte. Ez a bíró elmondotta, hogy szörnyű lelkiismereti kínja volt, vájjon az egykori barát züllésének nemő volt-e az egyik oka azzal, hogy éppen ő> tanította meg kár­tyázni és nagy lelkiismereti nehézség volt ép­pen fölötte ítéletet mondani. Vájjon bizonyos tekintetben nem ez a hely­zete az államnakl Az állam a maga börtönei­ben és fogházaiban, elmegyógyintézeteiben nem I ülése 1939 december lU-én, csütörtökön, azokat látja-e megjelenni, akiket az állami monopóliumot képező szesszel, ha nem is maga itatott, de megengedte, hogy minden korlát és mérséklés nélkül elmerüljenek az ezeket a bűnöket nagy mértékben indikáló szeszivás­ban. A magunk részéről jól tudjuk azt, hogy annak számára, aki szakszerűen foglalkozott ezzel a kérdéssel, elég ennyit is mondani és látni fogja, hogy egy mértékletességi propa­ganda, mozgalom erősen indokolt nálunk Ma­gyarországon is. Viszont azt, aki nem akarja, hogy megyőzzék, semmiféle logika nem fogja ebben a tekintetben meggyőzni. Vájjon nem kell-e mindnyájunkat meg­ütnie annak az adatnak, hogy pédául 1925-ben —-azért veszem ezt az esztendőt, mert a szá­mok meglehetősen közel állanak egymáshoz — 640^milliót tett ki a magyar szeszfogyasztás értéke akkor, amikor 664 millióba került az egész magyar állami közigazgatás? Ügy gon­doljuk, hogy az egyháznak, népnevelőknek, iparvállalatoknak, nőegyesületeknek foglalkoz­niuk kellene, az alkoholkérdéssel és nem utolsó sorban a gazdasági szenvezeteknek is abból a szempontból, hogy a szőlőnek szeszmentes ér­tékesítése ne szegényítse el a jelenleg szőlőter­meléssel foglalkozó vidékeket, Raposányi képviselőtársam szóvátette, hogy a Stefánia és a zöldkereszt mozgalom között való bizonyos súrlódásokat és hatás­köri nézeteltéréseket eliminálni kellene. Mi továbbmegyünk. Körülbelül 15—16 olyan egye­sülete és mozgalma van Magyarországnak, amely közvetve vagy közvetlenül egészség­ügyi kérdésekkel foglalkozik. Szerintünk szük­ség van az összes ilyennemű munkának vala­milyen közös irányítás és összefogás alatt álló munkaközösségi megszervezésére. Sőt nemcsak ezekre a nagy, országos mozgalmakra gondo­lunk, amikor egyesületekről és mozgalmakról beszélünk, hanem minden olyan mozgalmakra és munkákra is, amelynek az egészségügyi, szo­ciális kérdésekhez is köze van, vagy egyálta­lán köze lehet. A költségvetés bizottsági tárgyalása során nagyon jólesően hallottuk a belügyminiszter úrtól, hogy ő már gondol erre a kérdésre. A legnagyobb mértékben helyeseljük azt a szán­dékát, hogy rendet akar teremteni a bizony meglehetősen elburjánzott magyar egyesületi ügyben és a rendteremtésnek egyik alap­principiuma az, hogy azoknak az egyesületek­nek, amelyek nem tudnak vagy nem akarnak a köz érdekében, a szociális feladatok szolgá­latában cselekvően közreműködni és áldoza­tokat hozni, nincs meg a létjogosultságuk és ezért megszüntetendők. Szükség van <*rre ^a rendcsinálásra azért is, hogy ne bújhassák meg ezek mögött az egyesületek és mozgal­mak mögött semmiféle szociális parazitizmus és ne legyenek akaratuk és intencióik elle­nére is: munkakerülővé vált munkanélküliség­nek menedékhelyei, táplálói. A magunk munkájának tapasztalatai alap­ján szeretnénk még mindehhez hozzátenni, hogy vétessék be a nagy magyar közegészsége ügyi, népegészségügyi, a néptest érdekében álló problémák közé a felvilágosító küzdelem a falvakban egyre nagyobb mértékben és egyre veszedelmesebb kihatásokban jelentkező egy­más között való házasodás ellen, folytassanak a; falvakban egy egészségesebb rendszer 'ki­alakítása mellett propagandát. A falubeliek­nek egymás között való házasodása bizonyos határig nem jelent veszélyt a nemzettestre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom