Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

96 Az országgyűlés képviselőházának Wr a legkifögástalanabb helyzetben van. '. •'• Éppen ezért amikor a javaslat tárgyalásánál kifogásainkat megemlítjük, legelsősörbáii is az előttünk fekvő javaslat 3. §-ának második bekezdését illetőleg óhajtok ahhoz megjegyzéseket fűzni. A második bekezdés ugyanis azt mondja (olvassa); »Ha a beteg betegségét nem gyógykezelteti vagy a fertőzés meggátlására vonatkozó orvosi rendelést nem tartja meg, a titoktartás kötelességét nem szegi meg áz, aki a betegségről a hatóságot, a munkaadót vagy a beteg részéről fertőzés közvetlen veszélyének egyébként kitett más személyt értesíti.« •Kétségtelen, hogy a javaslatnak az a szándéka, hogy megakadályozzuk a betegség terjedését. Minthogy azonban más államokban is, amelyekről az indokolásban is szó van, látjuk azt, hogy ezt a mértéket kevésnek tartják és minthogy a meggondolás is azt mondja, hogy különösen nálunk ilyen veszedelmes betegségeket mentől alaposabban tudjunk meggátolni, én azt kérdem, hogy amennyiben lehetséges, — már pedig akadályát nem látom — sokkal drákóibb szigorral próbáljunk itt ehhez a kérdéshez hozzányúlni, és már előzőleg, mielőtt még a veszély bekövetkeznék, akként módosítsuk a javaslatot, hogy igenis már előzőleg történjék meg az a figyelmeztetés, hogy ezzel azután a nép, a nemzet közössége érdekében minden intézkedést megtehessünk abban az időben, amikor az még kellő alapossággul hatni is tud. Ugyanakkor, amikor a javaslatot a továbbiakban bíráljuk, szükségesnek tartom ugyancsak hangsúlyozni azt a körülményt, hogy ezeket az intézkedéseiket a lehetőség szerint mennél hamarább tegyük meg a hatóképesség szempontjából. A 8. §-ban ugyancsak ezzel kapcsolatiban a preventív intézkedések szempontjából történik rendelkezés, amely azt mondja, hogy ha a háztartásban! vagy általában véve a háztartási alkalmazott, bejáró vagy albérlő a szerződés megkötése előtt tudomásul bír arról, hogy ott gümőkóros fertőzés van, az két tanú előtti nyilatkozatával már a lakásban tartózkodhatik, illetőleg az ipari munkaadó például a 18 éven felüli alkalmazottat lakással és élelmezéssel láthatja el. Szerény véleményem szerint, ha valahol ilyen gümőkóros fertőzés, fertőző megbetegedés történik, amely természetszerűleg ragályos betegség lévén, igen könnyen fertőzhet egészséges személyeket is, minden úton-módon meg kellene akadályozni, hogy annak a fertőzésnek a lehetősége egyáltalában fennforogjon. Hiszen ha tényleg fertőzött beteg van egy háznál, amely betegség ragályos, akkor szerintem minden eszközzel meg kell akadályozni azt, hogy ott egészséges személy _ foglalkozhassak, mert senki sem garantálhatja azt, hogy ebből, ha ugyan 18 éven felül van már, fertőzés ne következhessek be. A javaslat 14. §-a azt mondja, hogy (clvassa): «Az egészségvédelmi szolgálatnak a gümőkór elleni védekezés körüli tennivalóit és a tüdőbeteg-gondozó intézethez való viszonyát a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.» Szerintem ez a paragrafus egyike azoknak, amelyek a jövőt illetőleg igen fontos rendelkezések kiinduló pontjai. Amikor ugyanis mi az előttünk fekvő javaslat kapcsán, mint az előblb mondottam, egy nemzeti közellenséggel harcolunk, akkor igen fontos, hogy az a hadrend, amely ezzel az ellenséggel szemben felsorakozik, olyan legyen, amilyennek lennie» ülése 1939 december lU-éri, csütörtökön. kell és tudjon harcolni, ahogyan ott abban árharcban a legnagyobb és a legtökéletesebb* eredményt tudja elérni. Ezzel kapcsolatban ehhez a szakaszhoz;. volna egypár szerény megjegyzésem és pedig az, hogy valamennyien tudjuk azt, hogy ; az. orvostársadalomnak egy igen tekintélyes része olyan helyzetben van, amely nemcsak hogy azt nem engedi meg, hogy intenzivebben, Öni képző munkát tudjon végezni, de ugyanakkor* még a létminimum határán mozgó életlehetőséget sem tud neki biztosítani. Amikor tehát ezziel kapcsolatban az'orvosok helyzetén feltétlenül szükség volna segítenünk, ez különösképpen azokra az orvosokra áll, akik a tüdőbetegséggel foglalkoznak, egyrészt! azért, mert nagyon jól tudjuk, igen nagy veszélynekvannak kitéve, másrészt pedig éppen a tüdőbetegség az, amely orvosi szempontból is igen, igen sok melléktanulmányt tételez fel, ezeket a melléktanulmányokat pedig anyagilag is lehetővé kfillene tenni. Ezzel a paragrafussal kapcsolatban ugyanis igen fontos, hogy szakorvosképzésünk olyan legyen, amilyen elbből a szempontból kívánatos. Igen kérném tehát a belügyi kormányzatot, illetőleg a . belügyminiszter urat, méltóztassék megadni a lehetőséget arra, hogy azok a szakorvosok, akik a tüdőbetegség, illetőleg á gümőkór ' ellen való harcban csakugyan sorompóban állanak, minél szélprsebb látókörrel rendelkezzenek, # a nemzet érdfikében minél több fegyvert ^ tudjanak maguknak gyűjteni, hogy így annál hathatósabb és erélyesebb küzdelmet folytathassanak ezzel a nemzeti veszedelem miel szemben. Ugyanakkor, amikor az orvosoknak, különösen a gümőkór-szakorvosoknak fokozottabb tanulmányi támogatását kérem, a fokozottabb szanatóriumi kezelés előmozdítását is felemlítem. Nem közömbös, hogy amikor az orvosnál jelentkezik egy tüdőbeteg, amikor tehát meg akarja indítani harcát egészségéért, hogyan kezeltetik, milyen körülmények között gyógyíttatja betegségét. Nem akarok általánosítani, de ezzel kappcsolatban orvosi szakkörökből igen szomorú eset jutott tudomásomra* Nem Ihozok fel több esetet, csupán ezt az egyet, mert erről pozitív tudomásom van. A szanatóriumi kezelés során egy kevésbbé súlyos tüdőbeteg olyan környezetbe került, amelyben nálánál sokkal súlyosabb betegek voltak, a ^szanatóriumi kezelés tehát nemcsak betegségének javulását nem mozdította elő, hanem még inkább súlyosbította; olyan környezet, amelyben nálánál súlyosabb betegek voltak, csak súlyosbíthatta állapotát. Nem ártana tehát utána nézni, hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem intézkedik arról sem, ami uedig szintén idetartoznék és ami az eljövendő magyarság szempontjából igen fontos. Sajnos, a tüdővész meglehetősen el van terjedve hálunk, így igen sok esetben előfordul az az eset, hogy a tbc-s anvának olyan környezetben kell magzatát világra hoznia, amelyben a fertőzés veszélye százszázalékig- fennáll. íEzzel kapcsolatban az volna a kívánatos hogy a tbc-s anya, aki gyermeket hoz világra, olyan körülmények között szülhessen, amelyekben az úiszülött csecsemő ne legyen kitéve.a fertőzésnek; kívánatos tehát .az anya elkülönítése, • hogy a balnak, a fertőzésnek a 1 élhetőségét ezáltal minél kisebbre csökkentsük. . :•• Van még egypár olyan kérdés, amelyet a