Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-67
•88 Az országgyűlés képviselőházának 67, ínségniunkára, egy kis zsírra, egy kis lisztre, különösen karácsonykor szeretnek az urak jótékonykodni, tehát ezt csinálják, ez azonban az általános nyomort egyáltalán nem .enyhíti. A munkásosztály semmiféle intézményes támogatásban nem részesül; egészen elvétve találunk egy és más törvényhatóságot, ahol gondolnak arra, hogy a szegény emberek kaszinóját, az úgynevezett szákházat vagy más otthont valamiképpen támogassák. Ellenben minden jobboldali alakulatot, (ha még olyan haszontalan munkát fejt is ki a közre nézve, busás támogatásban részesítik. A polgármesterek legtöbbször az üzemektől elvont pénzekkel alimeiitálják a nekik hízelgő lapokat. Budapesten 700.000 pengőt költöttek erre a célra. A vidéki városokban ugyanez a helyzet, természetesen azzal a. különbséggel, hogy mégsem költhetnek el 700.000 pengőt erre a célra, mert 700.000 pengő nem áll rendelkezésükre, de megfelelőén minden polgármester támogatja őket. Azután meg kell mondanom, hogy az 1929. évi XXX. tc.-n'ek egy nagy hátránya van, a polgármestereket olyan jogkörrel ruházta fel, -amely jogkört a múltban nem élveztek. Egyikmásik' polgármester — attól függ, hogy milyen nagy város élén áll — több hatalommal bir, mint a miniszter. Azelőtt mégis volt egy városi tanács, amelynek 5—6—9 tagja volt és ha bármilyen kiadásról volt szó, leültek, hogy megtanácskozzak a dolgot. Öt fillért sem lehetett kiadni enélkül, különösen nem olyan pénzt, amely nem a rendes költségvetésileg megszavazott összegből adatott volna, mert azt áthágni nem lehetett, az szent dolog volt, amit egyszer a miniszter ellátott aláírásával, azon nem lehetett változtatni, ott van a számvevő, aki figyel -erre. De az üzemeknél ezer mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy a polgármester bőkezűen osztogasson és osztogatnak is elsősorban azoknak a lapoknak és azoknak az alakulatoknak, amelyek őket dicsóitik és őket segítik. (FelMáltások a középen: A Népszava?) A Népszava nem szorul arra, hogy a polgármesterek adjanak neki, soha egyetlenegy polgármesterhez sem fordult a Népszava támogatásért. (Müller Antal: De kapott! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetést folytatni. Malasits Géza: Az önök lapja is kapott. Magáért a lapért soha semmiféle polgármesterhez nem mentünk el. Végeredményben tehát van pénz. Ellenben én több képviselőtársammal együtt szóvátettem itt a Házban azt az égbekiáltó lakásínséget, amely főként vidéki városokban tapasztalható. Az ipari városok, amelyeknek munkássága jelentős összeget fizet he minden esztendőben kereseti adó címén a város kasszájába, nem építenek közérdekű munkásházakat. Fantáziálnak arról, hogy milyen lakótelepeket létesítsenek sokgyermekes, a nemzethűség szempontjából megbízható embereknek, a közgyűlés lelkesen tapsol a polgármester előterjesztésének, de például a mi városunkban négy esztendő telt el és még az alapját sem rakták le az otthonnak. Jó, nem szeretik a prolikat, de legalább a saját fajtájú szegényeknek; építsenek, azonban ezt sem teszik meg, A lakásínség terén tehát az a helyzet, hogy ha például a pénzügyminiszter úr a forgalmiadórészesedésből ,egy nagyobb előleget ad, azonkívül az Oti...ad valami kölcsönt, akkor építenek munkáslakásokat, a városok a saját erejükből" ezt nem tehetik meg, mondván, hogy erre nincsen fedezet, . -.„» ,, ülése 1939 december 14-én, csütörtökön. j A belügyminiszter úr mint az autonómia j őszinte barátja mutatkozott be és nekünk ebben j nincs is '. okunk kételkedni, de figyelmébe a jáni lom a miniszter úrnak, hogy az önkormányzati | szervek csak akkor működnek tökéletesen, ha abban a társadalom minden osztálya képviselve van és ha a törvény úgy van megszerkesztve, hogy minden társadalmi osztálynak lehetővé teszi a számaránya és gazdasági ereje szerinti részvételt a törvényhatóságokban. Azok az urak, akik rendkívül kényesek a becsületükre, akikre ha valaki a kaszinóban azt mondaná, hogy .kártyacsalók, ebből véres párbaj keletkeznék, ugyanezek az urak a munkásemberek ezreit távolítják el a^ névjegyzékből minden lelkiismeretfurdalás nélkül olyan raffinait módon, hogy semmi mód és lehetőség nincsen arra, hogy ezeket az embereket visszaverekedI jük a névjegyzékbe', holott ott helyük lenne. ; Bocsánatot kérek, ez a kétféle erkölcs hovatovább nemcsak feltűnést kelt a munkásosztály körében, hanem elkeseredést is kelt azokkal az urakkal szemben, akik rendkívül kényesek a \ becsületükre, amikor kártyáról, kutyáról és nőről van szó... (Zaj és mozgás jobbfelől. —4 I Egy hang: Ezt a hangot visszautasítjuk!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, I hogy ilyen «megállapításoktól itt, a magyar • törvényhozás házában tartózkodjék. (Felkíál| tások: Rendreutasítani!) Malasits Géza: Lehet, hogy kissé elkesej redett hangon beszéltem, de méltóztassék elképzelni ezt az állapotot. Én igazán híve vagyok az autonómiának, mi egyetlenegy várost sem vittünk csődbe és nem fejtettünk ki olyan tevékenységet, amely a köznek ártott volna. Nekünk mégis csak fáj, hogy a munkástársadalom tízezreit hagyják ki a névjegyzékből és teszik lehetetlenné számukra, hogy az autoi nómia életében résztvegyenek. (Egy* hang a középen: Hát amikor a nagybirtokosokat kihagyták!) i Én tehát nem kívánok mást, mint azt, hogy a miniszter úr nézze át az 1929. évi XXX. tc.-t és novelláris úton módosíttassa ezt a törvényjavaslatot úgy, hogy a munkásosztály jogos képviselete biztosítva legyen. Mi nein kívánunk előjogokat, mi nem kívánunk prerogativákat a törvényben, ez távol áll tőlünk, de azt, ami a törvényben megvan, ami lehetővé teszi a munkásosztály részvételét, ezeket a jogokat szigorúan méltóztassék fenntartani. Pest vármegyében például, ebben a vezérvármegyében valósággal művészetté fejlesztették a területén lévő megyei városokban és törvényhatósági városokban a választók kihagyását, a választásokban való részvételtől! elzárását. Mondom, nem kívánunk előjogokat, nem kívánunk több jogot, mint amennyi másnak van, ide kívánjuk, hogy a belügyminiszter úr felügyeleti jogkörében gondoskodjék arról, hogy töírvényadta jogát mindenki gyakorolhassa. Minthogy én a kormánnyal szemben általában bizalmatlansággal viseltetem, a törvénytervezetet nem fogadom el. Elnök: Szólásra ikövetkezik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Senki feljegyezve nincsen. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitái bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Kerésztes-Fischer Ferene belügyminiszter: T. Képvisel pháiz! Az a vita, amely
