Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

78 Az országgyűlés képviselőházának 51. parlamentarizmus lejáratására! — Elnök csenget) Gruber Lajos: Osoltó Ferenc mezőkövesdi fiatalembert, aki anyjának egyetlen támasza volt, mivel igyekezett a petíciós aláírókat hitükben megtartani és bátorítani, napokon kerresztül üldözték, csendőrökkel kerestették, úgyhogy ez a szerencsétlen fiatalember végül is elkeseredésében a mezőn a nagyfeszültségű áramvezetékre drótot dobott fel és öngyilkos lett, agyonüttette magát az árammal. [Egy hang a szélsődaloldalon: Egy magyar élet!) A csendőrség a jegyzőkönyvre, amit felvett, utólag rájegyezte, hogy kerékpárlopásért körözték, holott azóta bebizonyosodott, hogy az 1936-ban elkövetett kerékpárlopásnak ez a fiatalember nem is lehetett tettese, mert akkor még alsóosztályú. polgárista volt. Ebben az ügyben már meg is indult a per. \ T. Képviselőház! Király Béláné, az ötgyermekeí- családanya, annak ellenére, hogy a petíciót visszavonatták, annak ellenére, hogy a mandátumot sikerült megmenteni, még mindig a nagykanizsai internálótáborban van. Tehát joggal kérdezhetem, hogy ha már , elmúlt ' a veszély, amely a rendszert fenyegette, hogy esetleg Király Béla mandátumhoz jut, akkor miért kell ezt az apát és anyát távoltartani öt gyermekétől. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek. Király Béláné a toloncházban súlyos mirigy tbc-t kapott s erről orvosi bizonyítvány áll a hatóság rendelkezésére, de ennek ellenere sem helyezik szabadlábra. (Rapcsányi László: Ki vállalja a felelősséget ezért?) Beszélnem kell még arról is, hogy az öt apró gyermek egy 80 esztendős öreg nagyanyának a gondjaira maradt vissza minden fillér nélkül, mert hiszen az orvos napi keresetéből éi és ezt a 80 esztendős öregasszonyt is állandóan zaklatja azóta a hatóság. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A 14 éves kisleány, ha bemegy vásárolni valamit a városba, akkor csendőrjárőr ered a nyomába; ha valaki az öregaszszonyhoz megy látogatóba, tíz perc múlva megjelenik náluk a csendőrjárőr, úgy, hogy mikor legutóbb írtam neki és ígértem, hogy meglátogatom, azt írta vissza, hogy az igen t. képviselő úr ne látogasson meg engem, mert akkor min gyárt megjelenik a csendőr járőr és ha mégegyszer megjelenik az én udvaromon, akkor én felakasztom magamat. (Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) — Egry Zoltán: Kiábrándult volna! — Martóthy Kárfly: Ne izetlenkedjék! Ne csináljon ebből viccet! — Elnök csenget. — Zsen geller József: By et mondani! Nem szegy eli magát!) T. Képviselőház! Tudomásunkra jutott az is, hogy dr. Király Béla nevét az ajtójáról a helyi csendőrszárnyparancsnok segített a másik orvosnak lekaparni. Akkor, amikor a hatóságok még az internálótáborban lévő családnak távozása után is folytatják az üldözésüket, jcggal kérdezhetem a m. kir. belügyminiszter úrtól* mivel magyarázza ezeket az eljárásokat és miért tartja még mindig szükségesnek, hogy ezek az atrocitások, ezek az anomáliák tovább folytattassanak? Én arra kértem már az igen tisztelt belügyminiszter úr jobbkezét, Bór Aladár osztálytanácsos urat, (Hubay Kálmán: Dehogy! Az egyik balkeze! A másik Schweinit-zerD, hogy mivel semmi szükség sincs arra, hogy Király Bélát és feleségét továbbra is fogva tartsák... Elnök: Kérem Hubay képviselő urat, hogy a Házon kívül álló személyekre ne méltóztassanak bántó megjegyzéseket tenni. ülése 1939 november 15-én, szerdán. Gruber Lajos: . . . adja vissza ezt az anyát öt gyermekeitek, ele sajnos, kieiegnő vaiaszt még nem auott nekem, enenoeji megjegyezte, HOgy tudomása szerint ür. íviraly r>eia azért van fogva, inert kormányzósertest követett eL. (Hubay ivalmán: tíz most a legújabb trükk!) AZ en szerény álláspontom az, iiogy ba dr. ivirály Béla kormanyzosertest követett el, akkor börtönben van a íieiye, (Marotíiy Karoly: Gyerünk a bírósághoz; de akkor nem kellett volna két és tél hónap óta internálótáborban tartani a feleségével együtt. A független magyar bíróságnak moujában van eljárást inüitani ellene, ele nem szabad, egy családot szerencsétlenné tenni es nem szaoad öt: apró gyermeket árvává tenni, megiosztani anyjuktói, mert ezért egyszer valakinek felelnie kell. 1 Én arra kérem a belügyminiszter urat, indítson ebben az ügyben sürgős vizsgálatot és a legrövidebb időn belül adja vissza öt apró gyermeknek az édesanyját. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az. illetékes miniszter úrnak. Következik Rapcsányi László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szö'Vegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a miniszterelnök úr által is értelmetlennek bélyegzett 3400-as rendelet visszavonása tárgyában. 1. Emlékszik-e a miniszterelnök úr arra, hogv a köztisztviselőket a Nyilaskeresztes Párttól eltiltó, hírhedt 3400-as rendeletet maga a miniszterelnök úr is értelmetlennek bélyegezte? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezt a rendeletet, mint teljesen céltalant, visszavonni vagy pedig értelmetlensége dacára is érvényben akarja tartanil« . Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: Tisztelt Ház! (Taps a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam részletesen felsorolta azokat a fizikai eljárásokat, amelyek enneka rendezernek a képviselői által és irányítói által velünk, nemzeti szocialistákkal szemben alkalmazást nyernek. Én ezekről nem óhajtok részletesen beszélni, de igenis, a Ház elé hozom, bár már ismételten ide került, azt a rendeletet, amely a múlt évben jelent meg és amely a hírhedt 34C0-as hóhérrendelet néven ismeretes. T. Ház! Ha valaki esetleg nem tudná, ennek a rendeletnek az a célja, hogy akikben felébredt a lelkiismeret és akik tényleg egy újabb ezredévre akarják ennek a nemzetnek a sorsát megalapozni, azokat eltiltsa attól a mozgalomtól,, amely kerete annak az eszmének, mely egyedül és kizárólagosan van hivatva az újabb r ezer esztendőt megalapozni. (Zaj és derültség a jobboldalon.) T. Ház! Ma még nevetnek rajta (Hubay Kálmán: Hogy nevettek ezek, amikor én egyedül voltam és milyent hőköltek pünkösdkor!), de meg fogják látni, amikor majd valóra fogjuk váltani, akkor igazol bennünket a történelem és igazol engem, aki ezt állítom. Nem akarok azonban a jövőt illetően a részletekre kitérni, csupán csak azt kérdezem a jelen nem lévő miniszterelnök úrtól, hogy vájjon mi jogon merészeli még ezt a rendelkezést érvényben tartani, (vitéz Lipcsey Márton::