Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 75 "volt bukott képviselőjelöltje, melyik budapesti nyomdában, mikor és hány példányban rendelte meg ezt a röpiratot... (Nagy zaj a baloldalon. — Váczy József: Mondja meg!) azt majd Gruber képviselőtársam fogja a magyar királyi kormánnyal közölni. Csak tartozom megállapítani azt, hogy ezt a röpiratot Somt>or-Schweinitzer rendőrfőtanácsos úr nem nyomoztatta ki, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a rendőrség... Elnök: Figyelmezteteím Hubay képviselő •urat, hogy ez a kérdés nem tartozik interpellációjának tárgyához. Hubay Kálmán: Az Eokhardt-komplexushoz tartozik. Tisztelettel befejezem interpellációmat. Kénytelen vagyok (kijelenteni, hogy ugyanakkor, amikor bennünket mindenféle röpcédulákkal viádolniak, (Nagy zaj. — Horváth Zoltán: Ez is hazaárulás!) az ország tekintélyét »védő« ilyen röpcédula szerzőjét nem nyomozták ki. (Állandó zaj) Elnök: A képviselő úrtól kénytelen leszek a szót megvonni, ha a képviselő úr figyelmeztetéseim ellenére ezt a kérdést tovább fejtegeti. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Hubay Kálmán: Nem fejtegetem tovább & kérdést, az ügy megítélését a t. Házra bizom. Üldözzenek bennünket nyugodtan, önök majd szép csendben elveszítik a történelmi Magyarországot. (Nagy taps a szélsőbaloldalion. — Zajos felkiáltások és ellenmondások a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Közi-Horváth József: Ki veszíti el a történelmi Magyarországot? Kicsoda? Mondja meg, kicsodaj — Egy hang a jobbközépen: Elárulja az orszáí/ot! — Nagy zaj.) Elnök: T. Ház! Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök és a külügyminiszter úrnak. (Folytonos nagy zaj. — Közi-Horváth József: Mondja meg, ki veszíti el a történelmi Magyarországot!) Kérem Közi-Horváth József képviselő urat, méltóztassék nyugodtságát megőrizni és csendben maradni. — Nagy zaj. — Maróthy Károly: Miért ez a műfelháborodás?) Csendet kérek. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Váczy József ismételten közbeszól.) Váczy József képviselő urat másodszor is kérem, méltóztassék nyugodtan maradni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rendre! — Állandó zaj a Ház minden oldalán.) Következik Rátz Kálmán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) a szabadkőműves páholyok tagjainak a közhivatali állásokból való eltávolítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a szabadkőműves páholyok tagjai közül jelenleg is többen közhivatali állásokat töltenek be, vagy köztisztséget viselnek? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr odahatni, hogy ezek a szabadkőművesek a közhivatali állásokból... (Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Megay Károly jegyző (tovább olvassa): ... és köztisztségekből haladéktalanul elmozdittassanak?« 3, Hajlandó-e a miniszterelnök úr törvényjavaslatot terjeszteni be arról, hogy a szabadkőműves páholyok és fedőszervezetek volt és jelenlegi tagjai semminemű közhivatalt vagy köztisztséget ne viselhessenek?« (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A Ház valamennyi tagja emlékezik még arra az időre, amikor a nemzetet óriási csapás érte ... (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a jobboldalon, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, csendben maradni és az interpelláció elmondását lehetővé tenni. Budinszky László: Várom, amíg egy kis csend lesz. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az interpelláló képviselő úr pedig méltóztassék elmondani interpellációját. Budinszky László: A Ház valamennyi tagja emlékezik még 1918-ra, amikor a nemzetet súlyos csapás érte az úgynevezett őszirózsás forradalommal. Mindenki emlékezik arra, hogy bizonyos sajtóorgánumokon és a magyar közvélemény lerontásán keresztül került a magyar nemzet abba az elalélt állaÈotba, hogy a sajtóban még mindig működő !st-lapokban és egyéb zsidó-liberális sajtóorgánumokban megjelentek azok a közlemények, hogy nam akarunk többé katonát látni. (Gr. Zichy Nándor: Az Est-konszern megszűnt! Nem tudja? — Hubay Kálmán: De az Az Est él! Ma is olvastam! A kormánypárt lett az őszirózsa jogutóda Az Est-nél!) Mindenki emlékezik és tudia, hogy 1918-at megelőzően a fizikai dolgozókkal senkisem törődött és hagyták a szociáldemokrácia karjaiba dőlni a magyar fizikai dolgozókat. (Kabók Lajos: Jó helyen voltak! — Derültség. — Hubay Kálmán: Ezt megmondta!) A magyar intellektuális rétegnek egy nagy része, mindenki, aki karriert akart csinálni ... (Folytonos zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni! Budinszky László: ...kénytelen volt belépni az úgynevezett szabadkőműves páholyokba. Mindenki nagyon jól tudja, hogy Budapest székesfővárosnak akkoriban volt polgármestere, tanügyi tanácsnoka, — méltóztassék felmérni, hogy milyen veszélyt jelentett ez az országra, (Hubay Kálmán: Ki volt az?) Déri és Bárczy — a zsidó-liberális szabadkőműves páholyoknak tagjai voltak és a kinevezéseknél olyan dolgok történtek, amelyek azt a látszatot keltették, hogy ebben az országban csak azok érvényesülhetnek, akiknek a szabadkőművesekhez bizonyos közük van. (Rapcsányi László: A vakoló testvérek!) És mi történt? Az idők veszedelmesen ismétlődnek és hasonlítanak egymáshoz. Az történt, hogy a szabadkőművesség folytatta az ő vakoló munkáját anélkül, hogy bárki is ellene szólt volna és ellenállott volna. Tárgyilagosan meg kell jegyeznem, hogy a szabadkőművesek alapokmányaiban annakidején, amikor a belügyminiszter kiadta az engedélyt, illetőleg tolerálta működésüket, 10*