Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

760 Az' országgyűlés képviselőházának 64ségi élet sikátoraiból merednek felém, azokból a sikátorokból, amelyekbe a szabadságát mindig szerető egymillió magyart akarák eltemetni és nemzeti törekvéseiben tönkretenni. Magam is csak egyszerűen keresője és kutatója akarok lenni azoknak a célkitűzéseknek, amelyeknek megvalósulása esetén mi nagy boldogsággal tudjuk elindítani magyar nemzetünket újabb ezeréves történelmének útján. En is átérzem, úgy, mint többi t. képviselőtársam, bogy a magyar történelem . legfelel ősségtelj esebb, legkritikusabb óráit éljük ezekben az. időkben. (Ügy van! Ügy van!) Ügy látom, hogy csodálatosan sötét éjszaka borult rá erre a világra, egy világtörténelmi éjszaka, amelyben népek és nemzetek nem tudják, nii lesz a sorsuk. Látjuk, hogy nagy és hatalmas nemzetek alatt egyszerre csak megrendül a föld és azután hontalanul és idegenül bujdosók támadnak a világban. Látiuk fenn, északon, kis testvérnépünket csodálatos hősiességgel védeni földjét, házát, szabadságát és ősi alkotmányát, (Éljenzés.) látjuk a baráti birodalom gigászi küzdelmét és általában nagy nemzetek gigászi küzdelmét, amely mögött ott van a láng, a >alál ordítása, az arany villódzása, a gazdasági élet kérdése. Hiszem és tudom, hogy egyúttal ott van a különféle világnézet is, amely a gigászi harcot végigharcolja. Nagyon érdékes tanulmányt írhatna az, aki az egyes világínézeteiknek a magyar történelmet formáló erejét írná meg, azokét a világnézetekét, amelyek olyanná formálták ezt a magyar történelmet, mint amilyen ma. S bármennyire vallom is, hogy a nemzetek történelmében a múlt már lezárt valami, — hiszen a multat jóvátenni nem lehet s a múlt legfeljebb csak mutató az újabb nemzedéknek a nemzetépítés munkájában, az egyes világnézetek csak azt a történeti szükségességet formálták, amely annak a kornak történelmi szükségessége volt — mégis nagyon kis ráyilágítással szólnom kell arról a világnézetről, amely a mai magyar életnek testén is láttatja a maga kinövéseit Mélyen t. Ház! Akkor, amikor ínég az egész világon is itt a magyar földön is a feudális és hűbéri rendszer volt meg, amikor a jobbágymilliók szabadság után vágytak, ez a vágyódás termelte ki ebben a világban azt, hogy a szabadság a legnagyobb jó az emberek és nemzetek életében. Bármennyire is élt ebben a parlamentben egy, a kereszténység zászlaját kezébe fogó nagy politikai párt, s bármennyire látta is azt, hogy ez az abszolút szabadság szabaddá tette ugyan az embert, de megindította a tőkeképződés felé, hogy mindent szabaddá tett, — mert szabad volt vásárolni földet, szabad volt vásárolni házat és becsületet, mindent, nyomortanyát is — azonban nem. vezette tovább a gondolatot, hogy a szabadságnak ez a gondolata a liberális kapitalista gondolat volt, amelynek .legyében az egyes városok kifejlődtek, mert a szervezettebb tőke, a szervezettebb társadalmi összefogás a falu rovásara a városok életébe magasabb életstandardot, magasabb kulturális és civilizációs nívót hozott és fejtette ki azt a gondolatot, hogy ha mi új népi magyar életet akarunk itt a magyar földön, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy a magyar falvak gazdasági helyzetének emelése, a ma, gyár falvak kultúrájának és civilizációjának emelése ma nemcsak nemzeti misszió, hanem egyenesen a magyar nemzet megmaradásának történelmi parancsa és szükségessége. Mélyen t. Képviselőház! A volt miniszterülése 1939 december 7-én, csütörtökön. elnök úr azt mondotta, hogy nagyon szegény a magyar élet és a magyar állam. Ez igaz. azonban nem olyan szegény ez a magyar föld, hogy a rajta most élő 11 millió magyar élet. vagy pedig az eljövendő 14—15 millió magyar élet ki ne tudna virágozni, ne tudna gyümölcsöket hozni és ne tudna rajta minden magyar emberi élet felkacagni. Mert meg kell hallanunk, hogy valami óhajok kelnek, mint valami viharmadarak és ezek az óhajok a mi népünk lelkéből táplálkqznak. Valami hiányzik és én vallom, hogy ennek a magyar nemzetnek legelsősorban arra van szüksége, hogy az egy kezekben összpontosult tőke, — amely a nemzeti vagyonnak olyan alkatrésze, mint a ház, mint a föld, mint a verejték, vagy mint az én emberi szívem és életem — s maga a föld, amely szintén nemzeti vagyon, a nemzeti célok szolgálatába állíttassák, sőt a szociális kérdések megvalósításának legyen elsődleges kiindulópontja és eszköze. Vallom azt, hogy tényleg szüksége van ennek a nemzetnek a társadalmi kiegyenlítődésre. Ügy képzelem, hogy a magas hegyeknek egy kicsit lejjebb kell szállniok, a tüialácsony völgyeknek kicsit feljebb kell emelkedniük ós valahol ott találkozni, ahol minden magyar ember emberi méltóságának megfelelő életet tud élni. Mert ennek a nemzetnek nem egymással szemben emelkedő kezekre van szüksége, hanem az áldott munkában egyesült testvéri kezek összefogására, (Ügy van! Ügy van!) a magyar nemzeti vagyon mélyebb kihasználására, a boldogabb magyar kenyér kierőszakolására. Azt várja ez a nemzet vezetőjétől, a kormánytól, tőlünk, a magyar érdekek képviselőitől, hogy ha kell, górcsövön vizsgáljuk a magyar nemzeti élet kérdéseit és igyekezzünk a magyar falvak megsegítésére. Mert egy nemzet nagyságát sohasem a térület nagysága, hanem kiegyensúlyozott társadalmi élete, az egymással testvéri kezet fogó, a nemzet gondolatáért mindent, életet és vért is feláldozó lelkiség adja meg egyedül. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Körülbelül ezeket az elgondolásokat, meggyőződéseket hoztuk magunkkal a kisebbségi élet síkjáról, alagútjaiból, a sötét erdőkből. Nem volt semmink nekünk, csak az a nagy történelmi misszió jutott osztályrészül, hogy a nagy sávon elterülő magyarságot összeszedjük, hogy megteremtsük azokat a fundamentumokat, amelyek alapján szociális, kulturális, gazdasági érdekeit megvédjük kisebbségbe hullott népünknek és nemzetünknek. Csak ez a. lelkiségünk, csak ez a hitünk volt és ezt a hitünket, amely megteremtette nemzeti egységünket, kis bányászlámpácskákkal hordoztuk szerte a falvakba, a vidékre, a városokba, mindenüvé, ahol magyarok laktak, mert tudtuk, hogy ez a hitünk, amelyből kitermeltük a keresztény, a nemzeti, a szociális program mpontokat, képesít bennünket arra, hogy lenyúljunk a legutolsó szemétdombig, ha ott magyar szívek vannak, (Éljenzés.) hogy a munkaadó kezét betegyük a munkás kezébe, hogy a pap kezét eljuttassuk a gyülekezet szívéhez. Tudtuk, hogyha ezzel a lelkiséggel küzdünk és odaát a társadalmi egységet létre tudjuk hozni, abban az esetben mienk a felszabadulás és mienk az az áldott történelmű perc, amikor visszatérünk az éles anyai szülőföldhöz. De tudtuk azt is, hogy a magyar nemzet kormánya, amely ugyancsak nemzeti, keresztény és szociális programmpontok alapján áll, meg fogja simogatni sebzett lelkünket és bol-