Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-64
Az- országgyűlés képviselőházának 64. EluÖk: Homicskó Vladimir képviselő urat illeti a szó. Homicskó Vladimir: T. Ház! Amikor ma először szólalok fel itt az ezeréves alkotmány Házában, ebből az alkalomból legyen szabad... Elnök: Kérem a t. felszólaló képviselő urat, hogy vagy a közelebbi padsorokba fáradni, vagy hangosabban beszélni szíveskedjék, mert nem lehet beszédét hallani. Homicskó Vladimir (beszédét a balközép első padsorából folytatva): Igen t. Ház! Amikor először szólalok fel az alkotmány házában, legyen szabad ebből az alkalomból hálámat és elismerésemet kifejezni nemcsak személyem, hanem a magyarorosz nép részéről is, (Éljenzés és taps a balközépen.), amelynek parlamenti képviseletéről a magyar parlament olyan lovagiasan és szeretettel gondoskodott. Minket meghívtak a nélkül, hogy választást lehetett volna kiírni, de teljes joggal képzeljük magunkat a nép képviselőinek, minthogy meg vagyunk róla győződve, hogy a magyarorosz nép teljes bizalommal viseltetik irántunk. (Éljenzés.) T. Ház! A felhatalmazási javaslathoz minden oldalról annyi felszólalás történt, hogy az egész kérdés és az egész javaslat minden oldalról teljesen meg van világítva és úgy tűnik, mintha az egész kérdés már teljesen ki volna merítve. Én eleve kijelentem, hogy a kormány iránt a legmesszebbmenő bizalommal viseltetem (Helyeslés a balközépen.) és a felhatalmazási javaslatot minden változtatás nélkül elfogadom. Ha mégis felszólalok, ezt o?ak azért teszem, mert vannak, egyes kérdések, amelyeknek helyes felfogása, helyes megértése még azokat a csekély félreértéseket is kiküszöböli, amelyek a fejlődés és az állam megszilárdításának folyamatában esetleg zavaróan hatnának. Két ilyen kérdés van, a magyarorosz nép népi kérdése, amely sajnálatos módon a nyelvi kérdéssel van komplikálva, a másik pedig a. vallási kérdés. (Ügy van! balfelől.) Vegyük a nemzeti, népi kérdést. A történelem összes adatai, összes forrásai, az összes történelmi emlékek arról tanúskodnak, hogy az orosz nép, az orosz nemzet a Kárpátokból indult ki. Ez történelmi tény, amelyet most orosz emigráns történettudósok még azzal is megerősítettek, hogy a külföldi, európai múzeumokban és levéltárákéban olyan új adatokra bukkantak, amelyek ezt a történelmi tényt kétségkívül leszögezik. Ezért azt hiszem, tényt és valót mondok, ha azt mondom, hogy mi magyaroroszok valóban, nyelvileg tiszta oroszok vagyunk. Az oroszságnak ez a része csak a magyarok bejövetele előtt lehetett alkotó része egy szláv vagy orosz államalakulatnak, amelyet a magyarok bejövetelük alkalmával leromboltak és azután már soha fel nem támadt. Ez a Zalán futásában és más eposzokban is meg van írva. (Korláth Endre: A történészek nem úgy mondják!) Ezért nem volna praktikus ezt a népet, amely olyan szervesen összenőtt politikailag a magyar néppel, valamilyen külön névvel nevezni, mert politikai szempontból az országnak ez a része soha semmiféle különálló politikai alakulathoz nem tartozott. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Ez a külön elnevezés is onnan ered, hogy az osztrák politikai tudósok nem tudták megérteni, hogyan lehet az osztrák-magyar <monarülése Î939 december 7-én, csütörtökön. 753 chiában orosz nép, amikor a szomszédságban ilyen óriási orosz állam van. Ezt ők nem tudták vagy nem akarták tudni, mert féltek, hogy az ő politikájuk még felkeltheti azokban az oroszokban — különösen a galíciai négy és félmillió oroszban — azt a vágyat, hogy a nagy oroszbirodalomhoz csatlakozzanak. Aki ezt az ügyet tanulmányozta és aki ezt átérzi, az tudja, hogy ez egy mumus, egy képzelt álomkép volt, amely sohasem vert gyökeret és nem is verhetett gyökeret. Ha a történelmet nézzük, látjuk, hogy amikor az oroszok a Kárpátoktól elszakadtak. Kiewben nagyhercegséget alapítottak és mindig voltak oroszok, akik különváltak, elvándoroltak és ha hercegi sarjakat választottak is fejedelmül, semmiféle politikai kapcsolatot nem tartottak fenn a kiewi nagyhercegséggel. Mi magyaroroszok sem alkottunk ilyen kapcsolatot. Ez kellett Metternichnek abból a szempontból, hogy a Monarchiának egy népe se érezze magát túlságosan szabadnak, szabadon ne fejlődjék, csak úgy fejlődjék, ahogyan ő azt kívánja. Ezt ő elérte^ I. Sándornál, aki a Szentszövetség megalakításánál és aláírásánál szentül fogadta, hogy az osztrákoroszokról semminemű gondolata nem lesz, az osztrákoroszokat ő az ő emélekezetéből ki fogja törölni. Ennek bizonysága is van. Amikor Pesten át lefelé utazott Miskolc felé, Miskolc környékén egy faluba ment, ahol egy orosz templomot látott, Németül azt kérdezte, hogy micsoda templom az? Akkor a földekről, ahol szántás-vetés folyt, előrántották a papot és a pajp oroszul — olyan oroszul, amilyen oroszul akkor beszéltek — üdvözölte őt, mire ő németül válaszolt. Anynyira tartotta a Szentszövetség aláírásánál tett ígéretét, hogy az itteni oroszokkal, akik éppen úgy tudtak oroszul, mint ő, nem akart oroszul beszélni. Még azt sem lehet feltételezni, hogy az oroszoknál voltak bizonyos felelősséggel tartozó körök, amelyek azonfelül, hogy az itteni oroszokat támogatni akarták, még politikai célokat is akartak megvalósítani. A megnyugtatás érdekében nem kellene kutatni az elnevezések után, hanem el kellene fogadni azt az elnevezést, amely elnevezést nagylelkűen elfogadott őfőméltósága, Horthy Miklós kormányzó úr, (Élénk taps.) amikor az országgyűlést megnyitó beszédében azt a kifejezést használta, hogy magyaroroszok. (Bródy And" rás: Ügy van!) A Tudományos Akadémia »Magyarosan« című füzetében az van, hogy • magyaroroszoknak kell minket nevezni, kötőjel nélkül. Én is kötőjel nélkül kezdtem használni, azonban a hektografus saját elhatározásából kötőjellel írta. Ennek nem én vagyok az oka. Tovább folytatva a dolgot, mi oroszok vagyunk, minket mindig úgy neveztek a szomszédságunkban lakó magyarok, különösen a kálvinisták, a reformátusok, amint Korláth Endre képviselőtársam bizonyíthatja, s amint a szabolcsi görögkatolikusok a templomukat most is orosz cerkónak nevezik, nem pedig templomnak. Ha kérdezik, hogy »Voltál templomban? Láttalak a templomban«, azt mondja, hogy »Nem voltam templomban.« De ott láttalak! »Én az orosz cerkóban voltam!« Ez így van kérem, mert ez orosz, s ha ez így van, akkor nincs semmi okunk arra» hogy politikai elkülönítés céljából ezt a népet másként nevezzük el. Most jön a nyelvi kérdés. 101*
