Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. • 0 sak így vált eladhatóvá, tisztelt Ház. Itt a telepítési törvény eredménye, amelyről vala­mikor úgy beszéltek a túloldalon, mint új hon­foglalásról. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Gró­fok honfoglalása.) Tisztelt Ház! Folytatom a levelet (ol­vassa): »Nálunk oly nagy a földtelenség, hogy nem is elsőosztályú földekért a szegénység végső szükségében 4—5 mázsa búzát is kény­telen fizetni egy magyar holdnyi bérbevett földért, mert az élelmesebbek, a nobbmódúak — akik legtöbbször mással műveltetik a bérbe­vett földet — annyira a nyakukba verik az árveréseken, hogy alig terem többet a föld, mint a bérösszeg. Az uradalom megbízottja egy itteni kormánypárti főkortessel kihasz­nálva népünk szerencsétlen helyzetét, (Moz­gás.) 600 pengős kat. holdankénti árban való­.sággal rátukmálta községünk lakosságára ezt a Tisza, Tur és Szamos folyók hordása, ára­dása által veszélyeztetett, sokszor vízben álló és többnyire lapos erdőterületet. Amint tu­dom, ezért a rátukmálásért a szegény népnek még 12 pengő kijárási díjat is kell fizetnie, mert hisz a talpbőr drága és eleget nyűtt, míg a néppel nyélbeütötték a »zsíros« vásárt. Elő­legül mindjárt 100 pengőt kell fizetni, a töb­bit 4—5 év alatt. (Ugyan melyik bírja ezt ki­fizetni?) A dolog csattanója pedig- az, hogy éppen azok a szerencsétlenek nem kapnak eb­bői a földből«, — méltóztassanak megfigyelni, mert ez nagyon rávilágít az új földbirtokpoli­tikai törvény hibáira is — »akiknek ez a föld valóságos életkérdés volt eddig. Hisz nagy­családú szegény nincstelenek — köztük magam is — éveken át itten téli időkben favágással fát keresve, eladtuk a részt, ebből tengettük valahogy gyermekeink életét. Ha hideg der­meztett, egy-egy kevés fát hátunkon — bár tiltva volt — mindig vihettünk didergő gyer­mekeink melegítésére. Most mindennek vége, nem lesz sem földünk belőle, sem fánk téü tüzelésre és élelemre, mert nem kapunk és nem juthatunk hozzá szegénységünk miatt.« íme, tisztelt Ház. az egyik oldalon a derék magyar középbirtokosnak földjét nagybirtok­nak juttatták, a másik oldalon egy rossz erdő­birtokot sokkal magasabb áron nyakába varr­tak a kisembereknek: ez nem birtokpolitika és ez még annak a rossz telepítési törvénynek is valóságos megszégyenítése. (Űgv van! bal­felől. — Mozgás a jobboldalon. — Maróthy Ká­roly: Hol van a miniszter?) Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, mert talán fel­világosítást tudott volna adni. (Zaj és felkiál­tások jobbfelöl: Itt van az államtitkár úr! Majd 6 válaszol!) T. Ház! Kérdem, szaibad-e 600 pengős áron i eladni egy rossz, vizenyős erdőterületet kis­eimibereknek és ugyanakkor egy nagybirtoknak kitűnő búzatermő földet odaadni magyarhol­danként 360 pengőért? (Zaj a szélsőbaloldalon, — Rapcsányi László: Szabadalmazott nagyoir­tokvédelem! — Br. Vay Miklós: Ne beszéljen, nem voltaik itt, amikor a törvényt csináltuk ! — Elnök csenget. — Rapcsányi László: Jól meg­csinálták!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Meg­látszik a kezük munkálja rajta!) Ne tessék feleselni! Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Kérdem tehát, hogy ilyen körülmények'között lehet-e 360 pengőért magyarholdanként odaadni a nagy­birtoknak azt a kitűnő búzatermő földet, a rossz erdőterületért pedig 600 pengőt elkérni a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ?,se 1939 november 15-én, szerdán. 65 kisemberektől? Arra szeretném kérni a t. mi­niszter urat, hogy ebben a kérdésben sürgősen intézkedjék, hogy ez az állapot megszűnjék, mert különben el tudom képzelni, hogy a jövő ben ezek a dolgok meg fognak ismétlődni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: A miniszter urat kérem, méltóztassék gyorsan, határozottan és sürgősen intézkedni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi minisztériumi ál­lamtitkár úr kíván válaszolni. vitéz Lukács Béla földmívelésügyi állam­titkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A házsza­bályok 134. §-a értelmében a távollevő gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter úr ő excelleneiája nevében van szerencsém vála­szolni az elhangzott interpellációra, Bajcsy-Zsilinszíky Endre igen t. képviselő­társam elmondotta, hogy Szatmár megyében Gulácsy Pál és Gulácsy Ferenc földbirtokosok 256 katasztrális holdat kitevő mezőgazdasági ingatlanukat eladták gróf Károlyi István nagy­birtokosnak. Valóban, ez így történt. Ezt az adásvételi szerződést, amely a szabályszerű retor­tákon keresztül a mostani földmívelésügyi 'mi­niszter úr hivatali elődjéhez került, az akkori miniszter úr a múlt esztendő július hó 9-én kelt határozatával jóváhagyta. (Maróthy Ká­roly: Sztranya?) Megállapítom, hogy itt nem a földmívelésügyi miniszter úr által eszközölt föld juttatásról van szó, amiként azt t. képviselő­társam! említette, hanem egy szabadkéziből sza­bályszerű formák között történt ingatlanszer­zésről, amelyhez a földmívelésügyi miniszter megadta jóváhagyását. (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. Ház! Felmerülhet az, a kérdés, hogy mi indította az akkori földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy ezt az adásvételi szerződést jóváhagyja. (Halljuk! Halljuk!) Olcsvaapáti község határában 297 katasztrális holdat kitevő ingatlana van Károlyi István grófnak. E köz­ség földmíves lakossága a földbirtokreform­eljárás során egyáltalában semmiféle földet nem kapott, mert a község határában és köze­lében nincsen olyan mezőgazdasági terület, amely a kisemberek igényeinek kielégítésére alkalmas lenne. A minisztérium szakközegei azt is megállapították, hogy a földbirtokreform­eljárás során még házhelyhez sem lehetett jut­tatni olcsvaapáti község lakóit. Éppen ezért a földmívelésügyi miniszter úr elődje jónak, célszerűnek és az olcsvaapáti kisemberek ér­dekében valónak találta azt, hogy az említett adásvételi szerződést jóváhagyja azért, mert ez a földbirtokterület az úgynevezett eserete­rülete volt az olcsvaapáti községben lévő mező­gazdasági ingatlannak, amely ugyan az erdő­törzskönyvben volt benne, de a művelési ág megváltoztatása folytán a kisemberek rendel­kezésére állítható volt és ennek ellenében a már előbb említett Tarpa községi ingatlan lett volna Károlyi gróf által erdősítendő. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőtársam azt is kérdezi a földmí­velésügyi miniszter úrtól, vájjon hajlandó-e intézkedni, hogy ez az általa igazságtalannak tartott helyzet megváltoztattassék. Sajnos, azt a választ kell adnom, hogy törvényes lehetőség nem áll fenn ennek az előbbi földmívelésügyi miniszter által törvényesen és szabályszerűen jóváhagyott adásvételi szerződésnek megvál­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom