Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

736 Az országgyűlés képviselőházának 6h. ütése 1939 december 7-én, csütörtökön. ott, ahol pedig igazán radikális, komoly és alapos megoldás kívántatik. Már pedig tüneti kezeléssel nem lehet egy olyan súlyos gazdasági válságot megoldani, amely azt eredinányezte, hogy ennek az országnak minden egyes társadalmi rétege, azt mondhatnám, igen csekély kivétellel, állandóan csúszik lefelé anyagilag és ennek az anyagilag való lecsúszásnak eredménye az, hogy ennek a nemzetnek nemcsak anyagi ellenálló ereje, hanem egyben ezzel párhuzamosan erkölcsi ellenálló képessége is gyengül. Én nem tudom elképzelni azt, hogy bárkinek is érdekében állana, hogy a nemzet elszegényedjék és nem tudom elképzelni azt, hogy bárki is vállalni merné a felelősséget ezért az erkölcsi hanyatlásért, ezért az erkölcsi tőkekisebb édesért. Nem tudom elhinni, hogy ez a kormányzat, amely így irányítja ennek a nemzetnek a sorsát, méltó volna arra, hogy továbbra is a helyén maradjon. (Keck Antal: Tudjuk, hogy nem fog megbukni! — vitéz Ujfalussy Gábor: A nyilasok úgysem jönnek, reméljük!) Elnök: Csendet kérek minden oldalon? képviselő urak! (Keck Antal: Egészen nyugodt lehet, a nemzeti szocializmusnak nem fognak gátat vetni sehogy sem!) Rapcsányi László: Amikior a miniszterelnök úr a kormányzati alkotások pozitívumait jelentette be, akkor volt többek között egy kijelentése, amelyet kiragadok csak azért, hogy jellemezzem a mai helyzetet, és azt, hogy milyen jövő elé nézhetünk ilyen munka után. A miniszterelnök úr valószínűleg igen-igen nagyhorderejű kijelentésnek szánta azt, hogy ebben az esztendőben 148 métermázsa ingyencukrot osztottak ki. (Keck Antal: Borzasztó!) Én elismerem a karitász szükségességét ott, ahol csak provizórikus megoldásról van szó, amikor azonban lényegbevágó, fontos kérdések megoldásáról van szó, akkor nem lehet ezeket egészen egyszerűen elsüllyeszteni azzal, hogy 148 métermázsa cukrot osztottunk ki. Én azt szerettem volna a miniszterelnök úrtól hallani, hogy nem kell már ingyencukrot kiosztani, mert a nemzet minden egyes dolgozó társadalmi rétege olyan helyzetben van, hogy nem szorul rá arra, hogy állami támogatással ingyen adományokat kelljen elfogadnia. T. Ház! Ugyancsak joggal kifogásolható a miniszterelnök úrnak az a kijelentése, amely szerint ennek a gyorstempójú, a mainál gyorsabb tempójú javításnak, munkálatnak bizonyos mértékig akadálya volt az a tény, hogy ebben a parlamentben meglehetősen sokan vannak olyanok, akik ebben a ciklusban kerültek be először a parlamentbe és így az a fiatalság, amely ide bekerült, bizonyos mértékig talán akadálya lehet egy mélyebben szántó és komoly nemzetépítő munkának. Végtelenül sajnálom, hogy éppen a iniiniszterelnök úr ajkáról hangzott el ez, hiszen ő nagyon jól tudhatná, ha kissé végignézne a mi sorainkban helyetfoglaló fiatal képviselők listáján, hogy valamennyien átmentünk már az életnek azon az iskoláján, amelyben csak rugdosást, büntetést és vágást tapasztaltunk, az az iskola tehát olyan edző tűz, amelyben az acél joggal és okkal erősödhetik, mert megvan minden olyan ellenállás, amely ezt az erősséget és keménységet benne kifejleszti. Bennünket, t. Ház, mielőtt idekerültünk a képviselőházba, ellenzékiségünk miatt olyan tűz acélosított meg és olyan erő kalapált keménnyé és edzetté, hogy ezért mindenki alkalmasnak tarthat bennünket arra, hegy a komoly és lendületes törvényhozói munkának részesei lehessünk. Amikor ezt megemlítettem,, azért tettem, hogy a miniszterelnök urat figyelmeztessem és kérjem arra, hogy hozza csak ide azokat a javaslatokat, mert ha azok a nemzet minden dolgozó rétegének érdekeit szolgálják, mi meg fogjuk szavazni, még akkor is, ha Teleki Pál miniszterelnök úrtól jönnek. Mi nem akarjuk kisajátítani magunknak a komoly törvényhozói munka kizárólagosságát és kijelenthetem azt, hogy mi korunkra való tekintet nélkül odaállunk minden komoly törvényhozói munkához, megszavazunk minden olyan törvényjavaslatot, amely a nemzet dolgozóinak jobb sorsát van hivatva előmozdítani. (Keck Antal: Csak lássuk!) T. Ház! Mindezeket szükségesnek tartottam előrebocsátani. Most rá óhajtok térni arra, hogy mi nemzeti szocialisták, mi nyilaskeresztesek hogyan képzeljük el azt, hogy itt komoly törvényhozói munka folyjék és hogyan képzeljük el azt az építőmunkát, amely tényleg hivatva van arra, hogy ezt az országot jobb sorsba tudja hozni. Nem akarok részletesen beszélni erről, hiszen erre idő sem áll rendelkezésre, csupán négy dologgal óhajtok foglalkozni, amelyek szerintem és a nyilaskeresztesek szerint a nemzetnek olyan pillérei, amelyek felépítésével igen komoly munkát végezhetünk és egyúttal biztosíthatjuk a nemzet sorsának jobbrafordulását. T. Ház! Az első ezek közül a sokat emlegetett zsidókérdés. Tudom, hogy amikor a zsidókérdéssel jövünk elő és annak megoldását sürgetjük, megint csak beleütközünk éppen a miniszterelnök úr által tett egyik kijelentésbe,, amely szerint az emberek kételkedtek abban,, vájjon a zsidókérdést ez a kormányzat megoldja-e, azonban a tények meggyőzték őket; mint ahogy a miniszterelnök úr mondotta: volt bennünk annyi bátorság, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúlva, azt törvényesen megoldjuk. Én nem hiszem azt, hogy aki tényleg komolyan gondolkozik s aki a ma még fennálló zsidókérdést valóban komolyan óhajtja megoldani, ne mosolyogva, de elszomorkodva hallaná és hallgatná a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését. Mert kérdem: megoldottuk-e mi a zsidókérdést, megoldotta-e ez a rendszer a zsidókérdést? Az, 'hogy egy pár kis zsidónak — mint ahogy odakint mondják ^ — kitekertük a nyakát és közben itt a milliós jövedelmű nagy 'zsidók még ma is aratnak a, nélkül, hogy vetnének, még nem megoldása a zsidókérdésnek, ez éppen olyan tüneti kezelés, mint annyi sok más ennek a rendszernek munkájában. Ez a rendszer nem oldotta meg^ a zsidókérdést, csupán személyeket állított félre, csak éppen azért, hogy vakulj magyar és hallgass, most már hoztunk törvényt, azonban, lm a lényeget nézzük, ha a kulisszák mögé nézünk, még ma is, tisztelt túloldal, meg vagyok győződve róla, önök is ezt gondolják, hogy nem oldottuk meg a zsidókérdést úgy, ahogy azt meg kellett volna oldani. Mert nem személyi félreállítás kizárólagosan ennek a kérdésnek a megoldása, hanem annak a lelki válságnak a megszüntetése, annak a szellemiségnek a kiirtása, amelyet éppen a nemzetközi zsidóság magyarországi képviselete inaugurál ebben az országban, annak a szellemiségTvek kiirtása, amely ebben az országban nem akar