Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

730 Az országgyűlés képviselőházának 63 tozó, lehulló es újra jelentkező levelein kívül a fa gyökerével és a gyökerek szerepével is foglalkozik. Meg kell tehát látni a dolgokat az egész világon és a világrészekben, a világ: nagy tálaiban, országokban, országrészekben, azok népének és földjének természete szerint. Ez a háttér, ez az atmoszféra a történelmi folyamat, az élet nagy egésze, amely nélkül a részt, a pillanatot igazán megérteni soha senki sem fogja tudni., (Ügy van! Ügy van!) A másik feladat: felismerni ebben hazánk, népünk, nemzetünk helyzetét, annak geográfiai helyzetével, nemzeti tulajdonságaival együtt^ összevetve azt a szomszédokéval, más európai népekkel, idegen népekkel, összevetve, de sohasem másolva — ami tévedésekre vezet —

r és a jót is felismerni, bennünk, általunk. Látni, meglátni és kihasználni földünknek korszerű előnyeit a termelésben. Ennek a feladatnak mai állapotáról éppen az előbb emlékeztem meg. Végül — és ez vonatkozik mondjuk a mára, arra az 1—5—10—15—20 esztendőre, amelyben élünk — figyelemmel kell kísérni a nemzetek és államok közti viszony fejlődését, pillanatról pillanatra, az emberek érzései, a vezetők szándékai és cselekvései szerint, de azok szerint a természetes és tervszerű folyamatok szerint is, — és sohasem ezeknek negligálásával — amelyek ellen nem szegülhető adottságai, erői a nemzet életének, természetesem sohasem feledve azt, faogy mi magunk történelmi nemzet vagyunk és époen ezért ezt a három feladatot jobban fogjuk megérteni és értékelni és talán jobban gyakorolhatiuk is sok másnál. Politikai nemzet vagyunk, amelvnek sajátos jellege, Európában egyedülálló jellege dacára vagy talán éppen ezért hivatása van a Duna-medencében, amely hivatást igyekezett betölteni, korról korra (hordozni mint nemzet és mint állam, nagyhatalommá növekedve vagy kis ütközőállammá zsugorodva, egységesen vagy részekre bontva, de mindenkor fenntartva, a szellemi, a lelki egységet, az összetartozás egységét az országrészek, a nemzet egves csoportlai, táiai, vallásfelekezetei között. S^nki sem feledheti el, aki masryar, Pázmány Péter, a masryar jogfolvteuosság hordozója s Bethlen Gá>»or korát. Ebből a hivatástudatból, ebből a íhelyhez kötött hivatástudatból kifolyólag — oly hazában, mely természetűnk szerint való —*a mi ideálunk a földdel szemben sohasem volt a szerzés, hanem a megtartás és a népekkel, az emberekkel szemben sohasem volt az imperializmus, hanem mindenkor a natriarchalizmus érzése. (Ügy van! Ügy vow! Tavs a jobboldalon és a közéven.) Mesrmondtítm már azt is többször, hogy nemcsak az államkormányzati munkát, hanem a társadalomformálást is kormányfeladatnak tekintem. Ez a kormánynak igazában nem mint kormánynak a feladata, de ahol a miniszterek minden társadalmi megmozdulásnál védnökök kell, hogy legyenek, ahol gyűléseken legalább eery miniszternek jelen kell lennie, stb., stb., (Derütség.) — ezt a társadalmi rendszerünket eléggé ismeri mindenki — ott nyilvánvalói ag a kormány tagjai és talán még inkább a miniszterelnök, mert ő fővédnök szokott lenni. (Derültség.) társadalomvezető, formáló hatást gyakorol, legalább is a társadalomnak azokban a köreiben, amelyekre befolyással lehet, de esetleg ezeken túl is. Ezt a feladatot, amelynek teljesítésében mint egyenese 1939 december 5-én, kedden, temi tanár és ifjúságvezető, azelőtt is kivettem a magam kis részét, mint miniszterelnök, ma is- fokozottan magaménak vallom. Most egy új felsorolásba kell, hogy kezdjek, amely bocsánat, hosszú, de az utolsó. Nagy vonásokban milyen feladatokat foglal magában ezen a helyen ez a társadalomnevelési, mondiuk, emberi és magyar, ha nem is miniszteri kötelezettség. Először,is a társadalmi kiegyenlítődés feladatának előmozdítását. Kik között? Munkaadó és munkavállaló között. Ezt kívánjuk szolgálni a munkavállaló és munkaadó szervek egymáshoz közelebbhozásával, (Helyeslés.) együttműködésük biztosításával, korporációszerű — de nevezhetjük máskép is, mint Imrédy barátom mondotta, nem a név teszi — szervezet megteremtésével. (Helyeslés.) Azután a birtokosok, a nagy-, közép- és kisgazdák, a cselédek és a földmunkások, között. Ezt a feladatot látom a földreform, a termelés emelése, a föld népe érdekeit szolgáló minden szociális reform, törvény és. egyéb intézkedés hátterében, azok mögött; minden intézkedést, minden törvényt ilyen szellemben kell keresztülvinni, mindenkor gondolni kell rá s erről nem szabad megfeledkezni. Létre kell hozni a kiegyenlítődést az úgynevezett műveltosztály és a nép között, amint már ezt a kettőt nevezni szokás. Azt mondottam, hogy »úgynevezett«, mert először mondom és hangsúlyozom, hogy a műveltség csira Ja, a romlatlan, egységes, szintetikus műveltség, úgy mint az ember földhözkötött életéből fakad, — amely földhözkötött élet a legtermészetesebb és legmélyebb emberi érzéseket kelti — a népnél, jelesen a falu népénél van meg. Ez nem frázis, mert magam is ott szoktam felfrissülni (Helyeslés a baloldalon.) és ezt azóta is, mióta utoljára mondottam, újra és újra tapasztalom, ha hallom a falu népe naeyszerü fiainak cikornyátlan, a legtalálóbb, jóízű magyar szavakban kifejezett józan életbölcseletét, életismeretét és összevetem sok iskolát járt embernek tartalmilag is keresett, mesterkélt és bombasztikus szavakba és kifejezésekbe öltöztetett beszédeivel és ideológiájával. (Üoy van! Ügy van! a középen.) Azt hiszem, aki a falut járja képviselőtársaim közül, aláírja ezt. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Az újabb feladatokat, amelyek itt ránk várnak és amelyeket most részleteznem sok volna, a legjobban nehéz szívvel megsiratott barátom, Győrffy István foglalta össze, ő írta meg és mutatta meg legalább a feladatok nagyrésze tekintetében az utat, az irányt, a gondolatot és az eszmét. Kiegyenlítést kell keresni azután az öregek és az ifjúság között, amely örök ellentét ma, ebben a nehézjárású világban talán még inkább fennáll. Az öregek közt, akik korokat hasonlítanak össze és az ifjak közt, akik új lényeget keresnek, de sokszor ősi magyar lélekkel és öntudatosan vagy öntudatlanul ha

: gyományérzékkel és szívvel, nehéz kiforrási tusákban és az új formákat, ideológiákat és az életformák kritikai mérlegét kereső lelki tusaikban vagy hirtelen elkötelezettségeikben. Mindenféle kategóriájú és rendű öregekre és if jakra gondolok és ide kapcsolódik be az, amit Nagy Ferenc t. képviselőtársam mondott, hogy az ifjú parasztnemzedéket segítsük őserejének kibontakozásában. Ide tartozik az is, amit Közi-Horváth József képviselőtársam