Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

726 Az országgyűlés képviselőházának 63. lalkoztam vele hónapokkal ezelőtt — azt a gazdasági és szaktanácsadó 'bizottságot, amely a miniszterelnök mellett működik és amelyet Imrédy Béla elődöm létesített. Ezt a bizottságot felszólítottam, — van ennek talán négy vagy öt hónapja is — hogy a szükséges adatokat és statisztikákat e tekintetben is gyűjtse össze és vesse papírra, hogy így tisztább képet nyerjük. A gazdasági miniszter urakkal együtt, — akik különben erre a feladatra szintén már régóta készülnek — most már magával a feladattal állunk szemben, annak a kellős közepében vagyunk. Készben ezeket a kérdéseket szolgálták azok az úgynevezett sorozatos minisztertanácsok is, amelyek minden ok .nélkül óriási port vertek fel, mert hiszen minden józan ember tudhatja, hogy a munkatársak, tehát még a miniszterek is, egymással meg szokták a dolgokat tárgyalni. Végül az utolsó, az ötödik feladat, vagy gazdasági komplexus az, hogy elő kell készül- j nünk nemcsak erre a mostani átállításra, ami véére egy temporalis dolog, hanem a háborús idők után úüá és mássá átalakuló világgazdaságra is. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy erre kitérjek. Ami az elsőt illeti, a normál gazdálkodást, termelésünket fokozni kell, de a kormány kötelességének tartja, hogy az ország termelésünknek és kivitelünknek kellő ellenértékét is lássa. (Helyeslés-) A eaveant oonsules kötelezettsége élénken él bennünk ebben a tekintetben. Többet uem mondhatok, mert a {részletekben folyton változó esetekkel, jóformán nem is mindig átfogó kérdésekkel, de egyes esetekkel van dolgunk, amelyekkel, mert több minisztériumra tartoznak és alaposabban meg- ' fontolandók ési minden esetben tulajdonképpen próbakövei az általános irányításinak is, mondom, minden héten úgyis foglalkoznunk kell, úgyhogy most részletezni őket hosszú ideig tartana. A belső fogyasztást is emelnünk kell ezzel a problémával kapcsolatban. Erre szükség van Magyarország lakossá pia egészségi állapotának és testi ellenállóképességének emelése szenrnontiából és azért is. mert önmagában fogyasztóképes gazdasági élet nélkül a kivitelt sem lehet az ingadozás vészelve nélkül tartósan fenntartani és emelni, különösen ma, nem, amikor az indagozóbb és a különböző államok gazdasági viszonyainak pillanatnyi változásaitól függ. Az életszínvonalat sem szabad a mértéken túl leszállítani engedni. Megmondottam itt is, megmondottuk többen itt és máshol, hogy bizony (nélkülözésekkel is számolnunk kell bizonyos mértékig. De amennyire lehet, az életszínvonalat fenn kell tartani. Imrédy t. képviselőtársam beszélt ia szellemi fogyasztás emeléséről is, résziben mint levezetőről. Ezt maram is helyeslem, de csak úgy, ha ez a szellemi fogyasztás helyes útra terelődik, illetőleg, ha megteremtjük az érdeklődést a helyes, a hasznos szellemi fogyasztás^ iránt. Ez az erkölcsi nevelés, és a szellemi színvonal, az általános kultúra színvonala emelésének a kérdése, különösen a városi és t egyáltalában az úgynevezett tanult embereknél. Azt mondhatom, hogy az ismeret iránti és az erkölcsi értékek utáni vágy nagyobb a falu népénél. Ahhoz, hoey a nemzetek versenyében helyünket megálljuk, összefogó, egységes, áldozatos társadalomra yan szükség. Áldozatosra ülése 1939 december 5-én, kedden. és egyben okosra, amely érzi a kötelességét, hogy a köz érdekében dolgozzék. Amely tudja, hogy a mai szintetikusan összefonódó életben, amelyben az egyik érdek a másiktól, a gazdasági élet minden ténye sok más ténytől függ es azoktól elválaszthatatlan, az összes magán érdeket, így a magáét is jobban, sőt sokkal jobban szolgálja ezek által a közért való cselekvések által, mint egy általános könyöklésben, egy bellum omnium contra omnes-bén. (ügy van! Ügy van!) Ez az az együttes, amelyet Imrédy t. képviselőtársam nagy, vertikális felépítésű vállalatnak nevezett. Legyen szabad hozzátennem, hogy családi vállalat, amelynek tagjait nemcsak a vállalkozók érdeke, de a vállalkozók, a családtagok érzése is összefűzi. Itt közbevetőleg még azt is megemlítem, ami nemcsak erre vonatkozik, nemcsak a gazdasági ténykedésekre, de mindenre, hogy az embereket az ország szolgálatához magánérdekekkel odafűzni, maradandóan, hasznosan és értékesen odakötni nem lehet. Egy nemzet sem kapcsolhatja ki polgárainak gondolkodásából büntetlenül azt, hogy itt élned-halnod kell (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.); legkevésbé az a nemzet, amelynek költője és nemzeti érzésének igazi interpretátora ezeket a szavakat leírta. Kérem, hogy legalább beszédeinkben ne hangoztassuk az anyagias szempontot, inert sokszor elcsúszik a nyelvünk ebben a vonatkozásban, sőt ez törvényeink indokolásába is belekerült. Mint eddigi foglalkozásom szerint nemzetnevelő, kérem ezt t. képviselőtársaimtól, de mindenki mástól is. Az embereken segíteni kell. A legelesettebbeken, a legrászorultabbakon kell ezt kezdeni, de végeredményben mindenkinek mindenkin segíteni kell, akkor egységes a nemzet munkássága. Erre, hogy úgy mondjam, mindenkinek joga van, de ez a jog kötelességekkel is járhat. Meg kell követelni mindenütt a saját igyekezetből való kötelességvállalást is és ez áll a jöbbmódúakra, a köz segítségétől függetlenekre, a tannltabbakra és a legjobb körülmények közt élőkre is. Ez senkire, sem gazdagra, sem szegényre nézve nem jogfosztás, különösen nem az egyoldalúan, mert nemcsak anyagi javak vannak. Igaza van egy amerikai írónak, — már nem emlékszem a nevére — aki azt mondta, hogy az életbe kilépő ifjú életének túlságos megkönnyítésével — ez különösen a jómódú osztályra vonatkozik — vagy éppen gondtalanná tételével őt a természetes jogok egyik legfőbbikétől és legszebbikétől, a küzdelem jogától fosztjnk meg. Ami hadiiparunkat illeti, erről nincs sok mondanivalóm, az lassan kezd leépülni. A hadiipar átállítása tekintetében már megmondtam azt, amit e tekintetben mondani lehel, hogy ezzel foglalkoztunk és megvan a reményünk arra, hogy ezek az átállítások megtörténnek. Lesznek munkák, amelyeket ma nem tudunk elvégezni, de amelyek az egyéb^ feladatok elvégzése alól felszabaduló iparra és munkásságra várnak. Ismét Kárpátalján kezdem. Ha jól emlékszem, májusban, az új Ház összeillése alkalmával már megemlékeztem az ottani völgyzáró gátak építéséről. Ott hajtóerőhöz kötött gyárak fognak létesülni. Először is meg kell építeni magukat a völgyzáró gátakat, ami természetesen inkább a tanulatlan munkaerők feladata, de építenünk kell turbinákat és más gépeket is. Építenünk kell yjl-