Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

716 Az országgyűlés képviselőházának 63. kereskedelembe, akkor a magyar falu népe meg volna mentve attól, hogy áruját elkótya­vetyélje, hogy termeivényeinek árát lenyomják és így tulajdonképpen veszteségesen termel­jen. Mert ha minden községben volnának ilyen gyűjtő intézmények, amilyent mi Tordasori láttunk, akkor a falu népe tudná, hogy mit termeljen, mert onnan megkapná a szükséges utasításokat s így megfelelő minőségű termei­vényekkéi vehetne részt a magyar agrárter­melésben és ez az istenáldotta magyar föld, amelynek termeivényei messze földön híresek, sokkal nagyobb anyagi eredményhez segítené a falu népét, mint most. Gacs János képviselőtársam beszédébe kell bekapcsolódnom, amikor leszögezni kívánom, hogy politikánkat és életünket több optimiz­mussal kellene vezetnünk. Minduntalan azt halljuk, hogy szegény ország vagyunk és nem tudunk előrehaladni, mert nincs pénzünk és azután halljuk a különböző akadályok felsoro­lását egymásután. Nekünk, képviselőtársaim, tudnunk kell azt, amit Gacs János beszédéből is hallottunk, hogy itt van ez az istenáldotta, tehetséges magyar nép, amelynél különbet a föld nem hord hátán és itt van az istenáldotta termőföld. Hogyan lehetséges hát, hogy ami­kor rendelkezésünkre áll ez a mind szellemieb­ben, mind fizikaiakban kiváló munkaerő és a mi kiváló, kitűnő termőföldünk, mégis szegé­nyek vagyunk? (Rapcsányi László: Ez a rend­szer hibája!) Sajnos, azt kell mondanom, hogy ennek ta­lán a mi gazdaságpolitikánk, gazdaságpolitikai felfogásunk az oka. Túlságosan nagy fontossá­got tulajdonítok az úgynevezett pénzpolitikai elgondolásnak és elméleteknek. (Rapcsányi László: Arany-imádat!) Ezektől kissé el kellene szakadnunk és kissé szabadabban kellene ke­zelnünk azt a pénzt, amely csak értékmérő, de nem lehet bálványozás tárgya. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Rapcsányi László: Munkavaluta!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! Szakáts Pál: Nem tartom helyesnek, hogy a Nemzeti Bank — bár most már liberálisab­ban kezeli ezt a kérdést — mégis ragaszkodik a fedezeti arányhoz. Én is Imrédy képviselőtár­sam beszédéből értesültem arról, hogy a Nem­zeti Bank a fedezet négyszeresének erejéig bo­csáthat ki papírpénzt a nélkül, hogy ezért meg­adóztatnák. En talán még ezt a megadóztatást' is eltörölném, amely pedig — mint hallom — azt hivatott biztosítani, hogy a Nemzeti Bank ne bocsáthasson ki túlsók papírpénzt, mert ez­zel illetéktelen anyagi előnyhöz jutna. Ezáltal azonban csak azt érjük el, hogy a termelés nem kapja meg azt az összeget, amelyre szüksége van. Feltétlenül fontosnak tartanám, hogy a kormány gyakoroljon nyomást arra, hogy mind a munka, mind pedig azok az eshetőségek és lehetőségek, ahol termelni lehet, hozzájuthassa­nak a szükséges tőkéhez. Mint példa, itt van erre Németország, amely egyedül honvédel­mére, hadseregére rövid 3—4 év alatt 92 mil­liárd márkát fordított. Kérdem, miből tehette azt? Talán a fedezeti arányhoz való ragaszko­dással? T. Ház! Fontosnak tartom, hogy egy sokkal élénkebb ütemű termelés induljon meg ebben az országban. A termelés során tudniillik a munkabérek megfelelő felemelésével, a munka megfelelő dotálásával az egyes egyedek gazda­godnak, az egyes egyedek jutnak méltó emberi ülése 1939 december 5-én, kedden, megélhetéshez és a fogyasztóképesség emelke­désével a magyar nép életszínvonala emelked­uek, amire mindenfélekép szükség van, mert ez a ioldi élet amúgyis súlyos, amúgyis súlyos ke­resztet hordozunk, amikor azt végigjárjuk, te­gyük tehát ezt az életet könnyebbé azáltal, hogy a magyar nép megélhetését és boldogulá­sat segítsük elő ilyen eszközökkel. Rákívánok mutatni arra, hogy a munkát honorálni kell. Helytelennek tartom azt, hogy meg mindig időszerű nálunk a borravalókérdés­es öntudatos, önérzetes magyarok még mindig ' csak úgy tudnak megélni, hogy meghajolva, á másik kegyétől várják azt, hogy alamizsnát adjon. En a magyar embert is és a munkát is. sokkal többre becsülöm, semhogy helyeseljem azt, hogy a munkást borra vallóval elégítik ki. Meg kellene keresni a módját annak, hogy a munkás megfelelő díjazáshoz jusson, hogy ne­kelljen arra várni, hogy a másik kegyesen nyújtson neki valamit. Szabályozni kell ezt a kérdést, mert lehetetlenség az, hogy továbbra is fennmaradjon ez a magyar önérzetet mélyen serto szokás. Szeretnék a magyar önérzetről ezzel kap­csolatban néhány szót szólni. Fontosnak tar* torn, hogy a magyar öntudat jobban kifejlesz­tessek, hogy öntudaíosabbá tegyük a magya­rokat és ezt a nemzetet' minden tekintetben, hogy a lelkeket szabadítsuk fel abból az igá­ból, amelyben az anyagi lekötöttség tartja okét. Foglalkoznunk kell az egyeddel is. Ol­vastam Eszterhás Istvánnak egyik kiváló könyvét, a Nemzetpolitikát, amelyben ugyan­ezek az elvek vannak lefektetve. Mi, ennek a generációnak a tagjai azt tartjuk, hogy ennek a nemzetnek, ennek a családnak mindenki egyforma jogon tagja, egyforma önérzettel le­het tagja; azt taríjuk, szükség van arra, hogy a magyar nemzet rálépjen a jövő fejlődésé­nek útjára s ezért nem maradhat a munkás­az eddigi gazdasági rendszer rabszolgája, hi­szen eddig azt látta, hogy folytonos, keserves munkával sem tudott annyit biztosítani magá­nak és családjának, hogy a mindennapi kenye­rén felül, még félretehessen. ' Éppen ezért, miután a mezőgazdasági öregségi biztosítás kérdését már megoldotta a. kormány, feltétlenül fontos, hogy az önálló iparosok öregségi biztosításának ügyével is foglalkozzanak. Tudom, hogy az iparügyi mi­niszter úr az Ipok. közgyűlésén ígéretet is tett erre vonatkozóan. Én is eljuttattam egy me­morandumot hozzá ebben a kérdésben. E hely­ről is tisztelettel kérem, foglalkozzék ezzel a kérdéssel és oldja meg a kisiparosságnak ezt. az égető kérdését, amelynek megoldásáért már­sokan fordultak énhozzám is. Egy konkrét kérésem is volna a t. Kor­mányhoz, mégpedig a selyemtenyésztés emelé­sének biztosítása érdekében. Tisztelettel kér­ném, hogy a selyemgubó beváltási árát emel­jék fel. Most egy kilogramm selyemgubó be­váltási ára 1-80 pengő. A termelők kívánsága az, hogy ez 2 pengőre emeltessék fel. Nem . nagy a különbség, mindössze 20 fillér, de ezzel a 20 fillérrel a termelők némikép megtalálhat­nák a számításukat. Készítettem egy memo­randumot és azt igen sok képviselőtársammal aláírattam, illetőleg kértem képviselőtársai­mat, hogy azt aláírni méltóztassanak. E hely­ről és ezúton is nagyon kérem a kormányt,, tegye megfbntolás tárgyává ezt a kérelmet. Ezzel a 20 fillérrel elérjük, hogy kedvet csiná­lunk a termelőknek. Ha a mostani nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom