Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

706 Az országgyűlés képviselőházának 63. hogy ezzel a rendkívül fontos problémával, a falu életével foglalkozni kell és nagyobb mértékben bele kell vonni a közfigyelembe, mint amennyire eddig bekapcsolták. Csak néhányan voltak a nyilaskeresztes-párt részéről, akik nem ugyanolyan hangon, ugyanolyan módszerrel foglalkoztak a falu életével, mint a többi párt és mintegy ki akarták sajátítani maguknak. Ebből a szempontból «szinte helyesen tették azután, hogy távol maradtak a tanácskozásokról. Más szempontból mégis azt szeretném mondani, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha itt lettek volna és végighallgatták volna azokat a szép és magasszínvonalú beszédeket, amelyek a költségvetés és a birtokpolitikai javaslat tárgyalása során elhangzottak. Kétségtelen, hogy ezzel többet használtak volna a saját Pjártjuknak is, az országinak is, mint amennyit így használtak. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Különösen sokan foglalkoztak a í'öldbirtokpolitikai javaslat és a költségvetés tárgyalásánál a felszólaló képviselők a többtermeléssel. Ez rendkívül széles, mondhatnám végeláthatatlan tudást igényel, amelylyel bizony sok képviselőtársam nem rendelkezik, hiszen a mezőgazdaságban sohasem lehet elég okosnak lenni és elég tudással rendelkezni. A mezőgazdaság termelését az emberek az ő tudásukkal csak igen kevés mértékben tudják befolyásolni. Nem úgy van, mint a gyáriparban és egyéb foglalkozásokban, hiszen a gyáriparban január 1-én ki lehet számítani, hogy ebben az esztendőben mit termelünk, mik lesznek a költségek és mi lesz esetleg a bevétel. A mezőgazdaságban ezt sohasem lehet megállapítani. Igaz, a tudás befolyásolja a mezőgazdaságot is, de túl nagy mértékben és különösképpen befolyásolja az időjárás, a fagy, a tűz, a jég és más minden olyan körülmény, amelyet csak a mezőgazdaságnál lehet számításba venni. Ezért tehát a mezőgazdaság tudománya igen széles látókört igényel, mint az előbb mondottam, ezt sohasem lehet egészen kitanulni. Mint ahogy mondani szokták, a jó pap holtig tanul, ugyanúgy a mezőgazdának is, amíg él és gazdálkodik, mindig tanulnia kell, mégsem tud eleget. A többtermelésnek szerintem egyik legfőbb és legközrehatóbb eszköze az értékesítés megszervezése. Ha jó az értékesítés, akkor megvan a mezőgazda kedve, ez a gazdának szinte impulzust ad a termelésre. A másik fontos körülmény az olcsó forgótőke, amellyel gazdaságát tudja fejleszteni. Ennek a két tényezőnek hiányában nem lehet kellőképpen gazdálkodni. Sokan hivatkoznak más országok magasabb mezőgazdasági kultúrájára. Engedjék még elmondani, hogy '• a múlt évben az ország különböző részeiből összeszedett 16 kisgazdatársammal Bajorországban jártam kisgazdaságok tanulmányozására. A tanulmányúton nagyon sok szép dolgot láttam, de megállapítom azt is, hogy a magyar kisgazdaközönségnek nem kell magát szégyelnie a német kisgazdák mellett. Csupán egy tekintetben vannak előttünk: jobban ismerik a talaj kémiai összetételét, a természetadta tápsókat a tudomány alapján jobban meg tudják ismerni, mint a magyar gazdák. Az adott viszonyok között mindenesetre nagyon szép dolgokat tudnak elérni az ő specialitásuk szerint, azonban — mint mondottam — a magyar* kisgazdáknak nem kell szégyelniök magukat a német kisgazdák mellett. Ha ugyanis nálunk is megvannak azok a lehetőségek és adottsáülése 1939 december 5-én, kedden. gok, amelyek a német gazdának rendelkezésére állanak, a mieink is ugyanolyan eredményeket, sőt talán nagyobb eredményeket tudnak felmutatni, mint a német gazdák. Ezért tehát a kormányzatnak itt is arra kell törekednie, hogy a gazdák itt is megkapják mindazt, amit a német kormányzat a német gazdáknak nyújt. Elsősorban szükséges, hogy a magyar gazdát ne sújtsuk olyan adóval és olyan terhekkel, mint amilyenek ezidőszerint a magyar gazda vállára nehezednek. Talán egyetlenegy olyan felszólaló sem volt, aki a falu problémájává foglalkozott és ezt nem említette volna. Engedjék meg, hogy én külön kitérjek egy olyan adónemre, amelyet itt nem hallottam megemlíteni. Mindenesetre megvan rá a remény, — hiszen maga a kormányzat foglalkozik egy új adóreformtörvényjavaslat benyújtásának gondolatával — hogy ezen változtatnak, változtat rajta a törvényhozás, de mégis különösképpen felhívom a kormányzat figyelmét arra, amit itt most bátor leszek elmondani. Különösképpen sérelmes az olyan kisgazdáknak jövedelemadóval • való megterhelése, akik családjukkal dolgozzák meg, tegyük fel, a szőlőjüket, vagy más e<gyéb-gazdaságukat. Mint ahogyan ez az adókivető hatóságoknál szokás, általában leszámítják az adóalapból, ha az illető nem maga dolgozza meg két kezével és családjával azt a földet, ennek a munkának az értékét és a jövedelemadót mentesítik az alól az összeg alól, amelyet annak a földnek megmunkálása jelent. Ezzel szemben, ha annak a kisembernek, annak a kisgazdának — tegyük fel, hogy szőlőről van szó, hogy világosabban fejtsem ki ezt a Kérdést — a szőlőjéről van szó, más az eset. Ha egy malomtulajdonosnak öt hold szőlője« van és annak az öt hold szőlőnek megmunkálását, az úgynevezett rezsiköltséget holdanként 400 pengőben állapítják meg, ezt az adóalapból levonhatják, le is vonja az adókivető hatóság, ellenben annak _ a kisembernek, annak a kisgazdának, aki sajátmaga dolgozza meg a szlőlőjét, sajátmaga munkálja meg azt az öt hold szőlőt, az adóalapjából nem vonják le, nem engedik levonni ezt az összeget. Rendkívül igazságtalannak tartom ezt, mert ugyanaz az érték az én munkám, mint annak a másik adófizető polgártársamnak a szőlő megmunkáltatási költsége, tenát jogos volna annak a szőlőjét maga megmunkáló szőlőbirtokosnak, vagy munkásnak is a jövedelemadójából, az adóalapjából levonni ezt az összeget. Sokat emlegetjük a borfogyasztási adót. Ma már ez egy olyan k'icsi tétel az állam háztartásában, hogy nem tudom megérteni, hogy a pénzügyi kormányzat miért nem szánja rá magát ennek a kérdésnek rendezésére. Igaz, hogy az utóbbi időben, néhány évvel ezelőtt átengedte ezt az adót a községeknek, azt hiszem azonban, hogy azt a 16 millió pengőt, amely az országban borfogyasztási adó címén befolyik, sokkal helyesebben és sokkal egyszerűbben lelhetne megkapni, ha termelési adót vetnénk ki a szőlőre. Sokkal nagyobb mértékben lehetne így előmozdítani a borfogyasztást és sokkal igazságosabb is volna az adózás, mint amilyen most, amikor borfogyasztási adó terheli azokat a borokat, amelyek nem egészen egyformák. Az olcsóbb bor után ugyanis ugyanannyit kell fizetni, mint a jobb, nehezebb bor után, márpedig sokkal többet keretsnek az egyiken, mint a másikon. A borfogyasztási adó mégis egyforma. Felhívom a pénzügyi kormányzat figyel-