Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

mmmw wmmmm Az országgyűlés képviselőházának 63. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rátz Kálmán! Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán: T. Ház! Makray képviselőtársam az ő szép, érdekes, bár kissé elvont felszólalásában tulajdonképpen azokkal az eszmékkel foglalkozott, amelyeknek egymással való viaskodása jellemzi ezt a forrongó korszakot, amelyben mi élünk. Ha nem is osztom Spengler nézetét az Untergang des Abendlandes-ről, hogy elpusztul a nyugati kultúra, mindazonáltal kétségtelen, hogy az egész világ óriási válságba került és ebben a válságban benne vagyunk mi magyarok is, egész életünkkel, egész jövendő sorsunkkal. Makray képviselőtársam voltaképpen végigtekintett a magyar történelmen, felvetette a szabadság gondolatát és az egyéniség viszonyát a szabadsághoz. Teljes mértékben osztozom abban, hogy valóban nem lehet szabadság rend nélkül és rend szabadság nélkül, csak talán azzal a különbséggel, hogy végeredményben, ha a magyar történelmet is, mint minden nagy nép történelmét végigtekintjük, láthatjuk, hogy akkor voltunk valóban nagyok, amikor erős központi hatalom volt. A sokat emlegetett totalitás gondolata végighalad .az egész történelem folyamán. Maga a vérszerződés sem volt más, mint a szétszórt törzseket egyesítő szerződés, amelyben a totalitásnak, a vezérlő fejedelemnek elve jutott ikifejezésre; Árpád ezt a hazát nem tudta volna másképpen meghódítani, ha korlátlan parancsolási joga nem lett volna a törzsfönökök fölött, (vitéz Hertelendy Miklós: Nemzeti egységnek nevezték ezt akkor! — vitéz Makray Lajos: Csak háború idején voltl) Einöle: Csendet kérek minden oldalon! Rátz Kálmán: Ez valóban igy volt. A vezérek korában Árpád halála után meggyengült a központi hatalom és láthatjuk a Szétesést, mert niszen csak a háború idejére vonatkozott a fejedelemnek ez a korlátlan hatalma. Géza fejedelem már belátta azt, mert akkor is volt... (Turchányi Imre: Primus inter pares volt!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni és a szónokot nem zavarni. - Rátz Kálmán: Engem nem zavar, felelni fogok rá azzal, hogy maga Szent István királyunk is, habár tényleg, jogilag primus inter pares lett volna, mindazonáltal kétségtelen, hogy nem volt az, mert hiszen egyike volt azoknak, akik felismerték annak a kornak szellemét és az úgynevezett uralkodó — hogy ezt a szokásos szót használjam — koreszmét és először az apja, majd ő megteremtették a modern, korszerű Magyarországot. Akkor a kereszténység volt a legmodernebb eszme, amelyet át kellett venni és ő bizony nem volt primus inter pares, mert leverte az ellenkező törzsfőket és a törzsekből álló Magyarországot nemzeté olvasztotta össze. A következő nagy királyok — mint például III. Béla vagy a nemzetet újjáépítő IV. Béla, akinek uralkodásában két fázist különböztetünk meg — akkor tudtak valóban eredményesen dolgezni, amikor a királyi hatalmat megerősítették, amikor azonban a feudalizmus kezdte döngetni a királyi hatalmat, akkor az ország szétesésnek indult, így jutottunk el voltaképpen Mohácshoz, mert hiszen az uralkodói hatalmat nem bírtuk megerősíteni. A totalitás végigvonul az egé z magyar történelmen. Mindenesetre vallom azt, hogy a központi hatalomnak a nép, az egész m^mmm ütése 1939 december 5-én, kedden, TÓI nemzet szeretetén és bizalmán kell felépülnie, mert csak akkor lenét ez a totalitás valour. Makray t. képviselőtársam megemlékezett még színes felszólalásában az egész magyar nemzetet érdeklő kérdésekről, így például a falu sorsáról, a falu higiéniájáról. Erre külön ki keli térnem, mert hiszen a falu végeredményben mindennek az alapja és elmondhatjuk, hogy Ialusi népünk valóban nem boldog. A falun hiányzik a kultúra és aki olvasta »johan riéla államtitkárnak a »Gyógyul a magyar falu« című könyvét, az valóban megállapíthatja, mennyi teendő van még hátra, mennyi minden maradt még el. Elismerem, hogy ez pénzkérdés is nagyrészoen, de mindenesetre hozzáértés kérdése is. De hogy karitatív alapon akarják a falut boldogítani ... (Somogyi Ferenc: Senki sem akarja karitatív úton! Ez túlhaladott álláspont! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Rátz Kálmán: Ez a könyv is azt bizonyítja, hogy itt elsősorban karitatív munkáról van szó, mégpedig azért, mert az intézményes munka a mai rendszerben lehetetlen abban a mértékben, amilyen mértékben azt folytatni kellene. (Krancz Kajmund: Nem is tudnak mást felmutatni, csak karitatív munkát! — Zaj és tiltakozások a jobboldalon.) Elnök: Névszerint fogom a képviselő urakat figyelmeztetni, ha nem használ általánosságban intézett kérő szavam, hogy méltóztassaj nak csendben meghallgatni a szónokot! Rátz Kálmán: A falu sorsa bizony nagyon szomorú. Valóságos menekülés vette kezdetét, láthatjuk hogyan tódulnak fel a faluból a városba (Rassay Károly: Az egész világon! Nem magyar jelenség ez!) és itt elsüllyednek a főváros fertőjében, hiába állván a gyárak kapuiban. (Kassay Károly: Németországban mi van?) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Rátz Kálmán: Németországban tudtommal nincs munkanélküliség (Krancz Rajmund: Mindenkinek van kenyere!) és ha nincs is nagyon sok, azért Németországban tudomásom szerint mindenkinek jut elég. Én még nem hallottam arról, hogy valaki ott éhenhalt volna. (Somogyi Ferenc: Nálunk sem halt még éhen senki!) Azt nem is állítom, én csak Kassay képviselő úr közbeszólására mondottam el ezeket. T. Ház! Megemlékeztek itt még az emberi jogokról, a humanizmusról, a pacifizmusról. Ezek mind nagyon szép eszmék, a mai korban azonban ezek számunkra nem jelentenek mást, mint nagyon szép és távoli ideálakat. A jelen egészen mást mutat, a könyörtelen hardot mutatja, amely az egész világon dúl, s ebben a harcban az erősek és bátrak felülmaradnak, a gyengék és gyávák elbuknak. Az a kérdés, mit kellene tennünk nekünk magyaroknak, ezekben a nehéz időkben"? Visszaemlékezem rá, hogy amikor itt néhány hónappal ezelőtt szó volt ezekről a kérdésekről, én megmondottam, hogy vigyáznunk kell, mert a háború küszöbön áll s valami módon meg kell találnunk azt a lelki egységet, továbbá meg kell teremtenünk azt a gazdasági rendszert is, amelyben a nemzet minden erejét egyesíteni tudjuk. De akkor a miniszterelnök úr azt is mondotta, hogy nem kell félni, mert hiszen, amikor erre szükség lesz és itt lesz a háború, az egész nemzet eTV véleményen fog ' lenni, (Felkiáltások a jobboldalon: tlgy is van!)