Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

60 Az országgyűlés képviselőházának 51. bele és tőkéjét elvesztette. Az anyagi leromlás nyilvánvalóan bekövetkezett s mivel nevezett sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendel­kezett, ez a nagy összegű adóhátra'ék teljes egé­szében behajthatatlannak volt tekinthető. Megvizsgáltam azt a körülményt is, váj­jon nem terheli felelősség az adóhivatalt, hogy az adóhátralékot nem hajtotta be abban az időben, amikor még az adózónak jómenetelű irodája volt. Ezen a téren sem történt mulasz­tás, mert az adózó kezdetben köztarozásait ren­desen fizette és a hátralékok abban az időben szaporodtak fel, amikor már .az adózón a tar­tozást behajtani nem lehetett. A képviselő úr párhuzamot von dr. Kecs­keméthy Albert és néhai Zsiday Árpád zala­egerszegi lakosok adóügye között olyan vonat­kozásiban, mintha Zsiday Árpád adótartozás elengedése iránt előterjesztett kérelmének el­bírálása során dr. Kecskemétihy Alberthez ké­pest kedvezőtlenebb elbírálásban részesült volna. A tényállás ezzel szemben az, hogy néhai Zsiday Árpád 1939. évi február havában be­nyújtott kérvényében a terhén fennálló köz­tartozás részbeni elengedését kérte. A városi adóhivatal összesen 11975 pengő általános ke­reseti adó elengedését javasolta, ami a kérés­nek megfelelt. A városi adóhivatal jelentését Marton Ignác főszámvevő írta alá és javasla­tát azzal indokolta, hogy a kérelmező időköz­ben hősi halált halt, özvegyének gyengén jöve­delmező női szabóságán kívül egyéb jövedelme nincs, a teljes tartozás behajtása az özvegy létérdekeit veszélyezteti. E javaslat alapján a pénzügyigazgatóság nevezettet — a. kérelemnek megfelelő mérvű — adóelengedésben részesí­tette. Dr. Jámbor László fogorvos adóhátraléka 3907 pengő. A városi adóhivatal a tartozás ren­dezése céljából évről évre zálogolást kísérelt meg, azonban nevezettnél csak egy motorke­rékpárt találtak, amit lefoglaltak és el is ár­vereztek. A pénzügy igazgat óság erélyes intéz­kedése később fizetésre kényszerítette azáltal, hogy szüleinek Lakásán foglaltak. Nevezett adó­tartozását azóta nyert fizetési _kedvezmény fel­tételeinek megfelelően törleszti. Dr. László Dezső zalaegerszegi orvos adó­tartozásával kapcsolatban a képviselő úr azt kifogásolja, hogy nevezett adóalapja 1600 pen­gőben van megállapítva, amikor egy-egy kis­iparosnak Zalaegerszegen 5000—12.000 pengőig terjed a kereseti adóalapja. A beállítás téves és a megjelölt adatok nem fedik a valóságot. Adózó Oti.-orvos is es az Oti.-tól jár illetménye, amely 1930 pengőt tesz ki. alkalmazottak kereseti adójával van megróva. A magánorvosi gyakorlatának álta­lános keresetiadóalapja pedig 1642 pengő, amelyet az Orvosszövetség szakvéleménye alapján állapítottak meg, amit az adófelszó­lamlási bizottság a kincstár emelési kísérletei­vel szemben legutóbb is helyben hagyott. Zalaegerszegen pedig olyan kisiparos, akinek 5000 pengő vagy ennél nagyobb volna az adó­alapja, nincsen. Dr. Lőke Imre zalaegerszegi ügyvéd ese­tében is azt kifogásolja a képviselő úr, hogy általános keresetiadóalapja csak 1200 pengő­ben van megállapítva. A kivető hatóság az ügyvédi Kamara kiküldötteivel évről évre fe­lülvizsgálta az ügyvédek kivetéseit, azonban a Kamara kiküldöttei sem látták indokoltnak nevezett adóalapjának felemelését. ülése 1939 november 15-én,. szerdán. Dr. Kotschild János zalaegerszegi orvos­1938—1939. évi adóalapja 20C0 pengő. Az adó­alap itt is az Orvosszövetség szakvéleményé­nek az alapján nyert megállapítást. Az adózó állandóan rokoni támogatásból tartotta fenn magát és csak az utóbbi időben kezdett a helyzete javulni. Az Orvosszövetség a for­galmiadóalapot 1200 pengőben hozta javas­latba és már ez a körülmény is azt mutatja, hogy a 2000 pengő adóalap ellen konkrét ada­tok hiányában kifogás nem emelhető. Dr. Mándi Jenő zalaegerszegi gyógysze­rész 1939. évi általános keresetiadó alapja 18.000 pengő, míg dr. Kaszter Ödön gyógysze­részé — akire az interpellációban a képviselő úr nyilván céloz — 11.302 pengő. Nem helyt­álló tehát az az állítás, hogy dr. Mándi Jenő gyógyszertárának adóalapja évi 7000 pengő, mert ilyen alacsony összegben egy évben sem volt az adóalapja megállapítva. A képviselő úr szerint dr. Mándi Jenő két ingatlanának értékét a vagyonadó bevallásá­ban csak 1500 pengőre és a Fő-utcán lévő te­leknek az értékét, amelynek négyszögölét 30 : pengővel árulja, a beruházási hozzájárulásnál csak 600 pengőben, szőlőjét és azon épült bombabiztos villáját 1000 pengőben vallotta* holott ezeknek az ingatlanoknak forgalmi ér­téke 25.000 pengőre tehető. Ezekre az állítá­sokra vonatkozólag megállapítást nyert, hogy ssL adózó folyó évi bevallásában mező- és szőlőgazdasági ingatlanait, amelyeknek terü­lete 11 katasztrális hold, 6750 pengőre, szőlő­hegyi villáját 880 pengőre és telkeket 3000 pengőre, a beruházási hozzájárulásnál pedig 4000 pengőre értékelte. Meg kell azonban je­gyeznem, hogy a bevallott értékekkel szemben az adókivető hatóság a mező- és szőlőgazda­sági ingatlanok értékét 11.097 pengőre, a főutcái ház értékét — a nyers házbérjövede­lem alapján — 3822 pengőre, a hegyi villa ér­tékét pedig becslés útján 10.000 pengőre érté­kelte. Fuchs és Orosz építési vállalkozók adózási ügyében a vizsgálat a .következőket állapította meg. Nevezett cétg adóalapja az 1932. évben 7473 pengő, az 1933. éviben 5230 pengő, az 1934. évben 6874 pengő, majd az 1939. évben 27.298 pengő. A cégnél alkalmazott családtagok egyike, név szerint Grósz Imre, 1939 februárjá­ban mint cégtárs ibelépett a cégbe, azonban eddig az időpontig illetményei után az alkal­mazottak kereseti adóját pontosan lerótta. A tényállás szerint a kivető hatóság a, cégtulaj­donosok gyermekeinek illetményét vállalati jövedelemnek 'minősítette és a mérlegszerű nyereséghez hozzáadta. Az adótfelszólamlási bizottságnak azonban az volt a jogi állás­pontja, hogy a közkereseti társaság alkalmaz­hatta a oégtagok nagykorú és diploimával ren­delkező gyermekeit, következésként őket nem minősítette az adózó családtagjainak. A képviselő úr különös elnézést lát Siniger Tóbiás bornagykereskedő és Steiner Salaimon adótar tozásánalk (behajtásánál ; is. Az általam elrendelt vizsgálat 'megállapításai szerint, Sin­ger Tóbiás sörbizományos, 1935. évi január ha­vában halt meg. Hagyatéka 5000 pengőt érő házrészből állott, amelyet 50.200 pengő adósság terhelt. Halálakor 11.854.82 pengő együttesen kezelt közadótartozás állott fenn, de erről is kiderült, hogy az adó tévesen vettetett ki Sin­ger Tóbiásra, tmiert az ingatlan felerésze nagy­korú gyermekeié. A számlarendezés után 1938. év végén Singer Tóbiás terhén 4987.54 pengő

Next

/
Oldalképek
Tartalom