Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

wm^Hrni,. «Pi.i|wi«iiHH Az országgyűlés képviselőházának 63. szesedéshez. (Ügy van! Szemere Béla: Ezt akarjuk mi is!) Ennek az Istentől kitűzött és Isten által akart célnak az elérését minden­kinek elő kell segítenie és nincs az a társa­dalmi rend, nincs az a gazdasági rend, amely ennek elérését megakadályozhatná. És ha van egy olyan gazdasági rend, amely eltűri azt, hogy milliók az útfélre kerüljenek, mint va­lami processzus hulladékai és melléktermékei, amely eltűri azt, hogy a termelés szédítő irama mellett rengeteg sokan éhezzenek és rongyokban járjanak és eltűri és mint va­lami egészen természetes és elkerülhetetlen adotsságot veszi az emberiség arcpirító szé­gyenét, az embert lelkileg és fizikailag leal­jasító munkanélküliséget, akkor az ilyen gaz­dasági rendnek, ha nem akarja önmagát sür­gősen korigálni, el kell pusztulnia (Ügy van! Úgy van!) és a helyét el kell foglalnia aKrisz­szellemmel, igazsággal és szeretettel áthatott gazdasági rendnek. (Általános helyeslés, éljen­zés és taps.) A keresztény politikának harmadik kom­ponense a szeretet. Minden az egyéni élet, a nemzeti élet, a társadalmi élet emelésére, meg­tisztítására, megnemesítésére irányuló törek­vésnek lendítő és emelő ereje csak a szeretet lehet. (Ügy van!) A gyűlölet nem inspirálhat, a gvűlö^t nem irányíthat. (Ügy van! Ügy van!) Olyan politikai tendencia, amelyet a gyűlölet sodor, lehet mindenféle politika, de keresztény politika semmi esetre. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Sokat hallunk most a dinamikáról, a di­namikus mozgalmakról. Nem szabad összeté­veszteni a dinamikát a gyűlölettel, (Reibel Mihály: TTgy van!) mert nemcsak az ekrazit­ban, nemcsak a dinamitban és nemcsak a for­radalomban, amelyek nagy romhalmazokat hagynak maguk után, van dynamis, hanem dvnamis van a becsületes alkotó munkában is, (Ügy van! Ügy van! jobb- és baloldalon. — Taps.) dynamis van a szeretetben, sőt legyőz­hetetlen dynamis van az 3gaz c ágban. (Ügy van! Ügy van!) dynamis van, kétezer év óta érvényesülő, soha nem csökkenő, és a felada­tokkal együtt szakadatlanul fokozódó diadal­mas dinamika van magában a kereszténység­ben is. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon.) Negvedik komponense ennek a politikának az egyéniség feltétlen tisztelete. Az embernek hallatlan értéke van a keresztény életszemlé­letben. Aranyhegyek nem érnek fel egy ember értékével és egy ember aranyhegyeket tud emelni: millió szurony nem tud elérni egy em­beri lélekhez és egy emberi lélek millió szű­rön vt tud megmozgatni. (Ügy van! Ügy van!) A történe 1 em legnagyobb feszítőereje az em­be^, az egyéniség értékelése azonban nem fej­lődhet el liberális hyperindivi dualizmussá. Az ember a társadalomban, a társadalomért nő fel és az embert a társadalom közösségé­nek egészéből kivenni és a fölé helyezni nem lehet. Az emberi társadalom nem azért van, hogy alapzat legyen egyes kiváltságos egyé­niségek számára, akik azután mint a folyon­dár, felkúsznak és ott fent a magasságban megragyogtatják az ő dicsőségüket és hatal­mukat. Ez nem a nemes értelemben vett in­dividualizmus, ez a legkirívóbb egocentrizmus, ez a liberális hyperindividualizmus. Kiegyen­lítődés kell a közérdek, a közjó és az egyéni­ség között. Rassay igen t. képviselőtársam felállította ^mmmimmmmmmm ülése 1939 december 5-én, kedden» 697 ezt áz alternatívát: vagy liberális individualiz­mus vagy kollektivizmus. (Rátz Kálmán: Az már nincs!) Nem. Nem ez az alternatíva áll fenn, mert a kettő között, tehát az egyéniség ti'ilfeilesztése és az egyéniség teljes felszívása között igenis, ott van a középúton a keresz­tény szolidarizmus. (Élénk helyeslés.) Nem tudom elfogadni, sőt a leghatározot­tabban szembenállók azzal a felfogással, ame­lyet olvastam most nemrégen egy külföldi lapban, hogy a magánélet összezsugorodása történelmi szükségesség. Nem. A magánélet összezsugorodása egy történelmi deformáció (Ügy van! balfelől.) egy történelmi dekaden­cia, a falán szterlélekbe és szellemnélküliségibe való sülyedés. Miután igen heves harcok folynak és ezek a reformok, amelyeket mi meg akarunk hozni, igen belsőleg érintik a magántulajdon kérdé­sét és fogalmát, ezt js szeretném a keresztény etika megvilágításában itt megfogalmazni. (Halljuk! Halljuk!) A magántulajdon nem az embertől szárma­zik, azt az ember az Űrsitentől kapta. A ma­gántulajdonnak természetjogi értéke és ereje van. A magántulajdonnak kettős jelentőságe van: szociális és egyéni. Az egyénit nem sza­bad túlfeszíteni a szociális jelleg rovására, mert t akkor megint belekerülünk a liberális individualizmusba és a liberális elfejlődött ka­pitalizmusba; de nem szabad a szociális részét sem túlfeszíteni az egyéni jelleg rovására, mert akkor megint belekerülünk a kollektiviz­musba. Fontos, szükséges és elkobozhatatlan a természetjog erejével az ember lelkébe beleül­tetett igény, a magántulajdonnak joga és igénye; (Reibel Mihály: "Cgy van!) a felhasz­nálásánál azonban érvényesülni kell a keresz­tény etika szabályának és törvényének és első­sorban a szociális igazságnak és a szociális szeretetnek. Az állam nem adta a magántulaj­dont, tehát a magántulajdon nem állami doná­ció, következőleg a magántulajdont az állam nem is szüntetheti meg. De igenis, beleszólhat a magántulajdon felhasználásába, sőt nemcsak joga, hanem kötelessége is azt összhangba hozni a közérdekkel és a közjóval (Reibel Mi­hály; Ügy van!) és ha a salus rei publicae azt kívánja, akkor még a kisajátítás jogával is él­het, természetesen jogos, méltányos és igazsá­gos ellenszolgáltatás ellenében. Ha az államnak joga, aminthogy vitathatatlan joga az életet, a nemzet érdekében, a nemzet függetlenségének és szabadságának megvédéséért csatasorba ál­lítani, akkor joga van a magántulajdont is a nyomor ellen indított harcnak az első vonalába állítani. (Úgy van! Ügy van!) Ezek a keresztény politika komponensei. Mi azonban a nemzeti politika feladata és mik annak összetevői 1 A nemzeti politika feladata mindenekelőtt: emelni a nemzet szociális, gaz­dasági és kulturális életének színvonalát és ezzel a nemzetet szerkezetében megszilárdítani és megerősíteni, viharállóvá, ellenállóképessé tenni s képessé tenni történelmi hivatásának betöltésére és nagy történelmi feladatának el­végzésére. Mi szükséges ehhez? Szükséges mmden-jk­előtt egy pompásan felszerelt, tisztult és emel­kedett gondolkodású, egységes szellemű, nem­zeti érzéstől átizzított magyar hadsereg. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Zrínyi Miklós, a költő ezt írta: fegyvert, fegyvert, fegyvert és jó^ vi­tézi rezolúciót. A jó vitézi rezolúciót megírta ennek a nemzetnek ezeréves történelme, fegy­94*

Next

/
Oldalképek
Tartalom