Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
686 Az országgyűlés képviselőházának 63 Elnök; Rapcsányi képviselő urat kérem, méltóztassék tartózkodni a folytonos közbeszólásoktól. Horváth Ferenc: Ezek mellett a kérdések mellett még a szociális kérdések megoldása vár a kormányra. Méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy ezen a téren az utóbbi évek törvényhozása igen lényeges törvényeket hozott már létre, mint amilyen az öregségi biztosításnak, a minimális munkabérnek megoldása és ezzel kapcsolatosan más igen jelentős törvényalkotások. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magunk részéről ezt a folyamatot lezártnak tekintenek. Tudjuk, hogy az egészségvédelmi szolgálat terén, főleg a kórházi ellátás terén a dolgozó magyar, különösen falusi néprétegeknek óriási panasza van, főleg az, hogy az ezer pengőn felüli vagyonnal bíró embereket megterhelik a kórházi költségekkel. Ezeket a Házban már sokszor tettük szóvá, mert a kisexisztenciak vagyoni tönkretételére vezet ez a rendszer. Tehát egészséges rendezésre van itt is szükség. Ügy tudom, hogy ezeknek a kérdéseknek a rendezése, megoldása a szociális alap megteremtésével elintézést fog nyerni. T . Ház! De egyet ne felejtsünk el: minden szociális kérdésnek a lelke, amivel majd e szociális kérdések megoldását meg kell koronáznunk: a munka jogának elismerése, a munkához való jog biztosítása. Mit jelent ez? A magyar társadalomban számtalanszor rójjuk fel és hibáztatjuk, hogy hiányzik az önálló életpályákon való elhelyezkedésre törekvés: mindenki, a magyar vezetőosztályok, a magyar középosztály tagjai: állami tisztviselők — és továob megyek, az alsóbb néprétegek tagjai legalább is villamoskalauzok, altisztek, rendőrök akarnak lenni. Hiányzik az önálló pályákra való törekvés azért, mert az emberekben nincs meg a szociális biztonságérzet. Biztosítást akarnak kötni a saját ellátásukra az állammal és ezt az állami t állásokban remélik megtalálni. Ha mi itt egészségesebb társadalmi felfogást akarunk megteremteni, olyan társadalmi felfogást, amely az embereket képesekké teszi majd arra, hogy az önálló pályák felé is törekedjenek, tehát legyenek iparosok, kereskedők, a szabad pályán boldogulni akaró és magukat arra képesnek és alkalmasnak tartó emberek, akkor ennek a társadalmi felfogásnak kialakulásához a törvényes alapot is meg kell teremtenünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Meg kell teremtenünk azt a törvényes alapot, amely éppen a szociális biztonságérzet megteremtésében áll, vagyis abban, hogy az élet sza-. bad pályáin működő ember is érezze az állam segítő kezét akkor, amikor szüksége van rá; érezze a segítést az a nincstelen falusi testvérünk, aki télvíz idején nem kér semmit, csak munkát s akinek ha azt mondom: testvér, a magyar törvényhozás gondoskodni akar rólad és előbb-utóbb meg fogjuk teremteni, — mert meg kell teremteni — a munkához való jog biztosítását, azt, hogy te mindig hozzá fogsz jutni a magad pár pengő napi keresetéhez, azt válaszolja: ezt kívánjuk, többet nem kívánunk. O^eck Antal: Ez a rendszerváltozás! — Vágó Pál: Banktörvény nélkül nem tudja megcsinálni!) Ezt meg is csináljuk. fKeck Antal: Akkor minden rendben van. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ennek a szociális kérdésnek ilyen felfogása nem lehet monopóliuma egyik pártnak sem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Vágó Pál: Ha a pénz nem monopólium, akkor nem is kell ilyen monopólium.) ülése 1939 december 5-én, kedden. Ezt mi is hirdetjük, mi is valljuk, mi is akarjuk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és meg is fogjuk valósítani. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a joboldalon. — Vágó Pál: Akkor találkozni fogunk!) T. Ház! Ennek a népnek a kezébe most fokozott jog jutott, titkos választójoga van. Ne felejtsük cl soha sem, hogy ez a titkos választójog (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol titkos, kol nem!) ennek a népnek a kezébe a nemzeti szuverenitás jelentős részét, dlöntő részét tette le. Sokan féltek tőle, sötétbeugrásról beszéltek, de ez a nép olyan fényes tanúbizonyságot tett a maga helyes, reális érzékéről, (Vágó Pál: Irányított sajtóval!) amely még a szkeptikusoknak a csodálatát is kivívta. Én, aki ismerem a magyar népet, neon onnan ismerem, igen t. képviselőtársam, hogy választás idején két hétre kirándultam és tanulmányutat tettem a magyar faluba, hanem ismertem, mert az én bölcsőm is ott ringott a magyar falu náclfedeles házában, (Vágó Pál: Az enyém is Jászapátin! Jöjjön el hozzám!) ott ismertem meg és nem olyannak ismertem meg, mint amilyennek Vágó igen t. képviselőtársam tegnap itt jellemezte, amikor ezt a magyar népet elesettnek, gerinctelennek, öntudatlannak, kézcsókol ónak mondta. (Rapcsányi László: Azzá nevelik!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat figyelmeztetem, hogy ha még egyszer közbeszól, kénytelen leszek rendreutasítani. Horváth Ferenc: Tudom, a társadalomban nemcsak lent, hanem középen is és fent is vannak ilyen elesett, gerinctelen és öntudatlan kézcsókoló emberek, a magyar nép tömege azonban igenis, öntudatos, helyes érzékkel bír, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) alkalmas arra, hogy az ország* jövőjének, jövő nagyságának hordozója legyen. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Vágó Pál: A jász szabad parasztok ilyenek! Azok közé tartozom!) Elnök: Vágó képviselő urat kérem, ne szóljon folyton közbe. Horváth Ferenc: Ez a nép idéállt egy kormánypolitika mellé, itt áll egy kormánypolitika mellett, mert Gömbös Gyulában megérezte azt, hogy a népi politika sugárzik ki a kormányzatból. Nyíltan beszélek, őszintén szólok, én szembenálltam vele, mert kezdetben bizalmatlanul néztem és nem igen akartam hinni neki, csak az események győztek meg minderről. Utána jött Darányi Kálmán és az ő szívósságában ugyanezt érezte a néo, azt érezte, hogy a gombosi népi politika töretlenül halad előre. Azután jött Imrédy Béla, akiben kiteljesedett a programm s abban megérette a nép, hogy ez az ő programmja, az ő hite, az ő akarata és a magyar nép legutolsó politikai történetében hihetetlen helytállással sorakozott fel mellette (Keck Antal: Meg is buktatták!) és ma itt áll, ennek a politikának a megvalósítását várja Teleki Pál kormánvától. fSzakáts Zoltán: Okos ember meggyőzhető! — Keck Antal: Miért bukott meg Imrédy?) Mélyen t. Fáz! Sokan szkeptikusan állanak egy ilyen fejlődési folyamattal szemben. De száz évvel ezelőtt is, amikor ez az ország a maga reformpolitikájának ugyanazt az úBát 'árta, amelyet ma járunk, voltak szkeptikusok, Kossuthnak és Széchenyinek is megvoltak a maga szkeptikusai, akik aggályokkal nézték a dolgok ilyen alakulását. Hova lettek ezek a szkeptikusok, hova lettek a történelem szemüvegén nézve az aggályoskodók? A Kossuthoknak, Széchenyiknek lett igazuk, akik ebben a
