Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

680 Az országgyűlés képviselőházának 63. ós harc van az emberek közöt is s a harc természetesen a kiválasztódás, tökéletesedés felé vezet. Természetesen mi nem mondjuk azt, hogy háborúnak feltétlenül, kell lenni s mi nem arra törekszünk, hogy minél töVb háború leg> en, mert az embernek az Isten viszont az ' észt azért adta, hogy eszével a lehetőség szerint kiküszöbölje a háború lehetőségeit. Ebben ellentétet legfeljebb csak Rassay képvisdö úrék látnak, mi nem jövünk önmagunküal ellentétbe. Azt mondja továbbá (olvassa): »Küzdenek a szabadkereskedelem ellen, de ugyanakkor képviselőik dörgedelméé beszédet tartanak a protekcionizmus ellen«. Erre a képviselő úr magkapta a választ vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök úrtól,- a kormánypárt vezérszónokától, amikor azt mondotta, hogy gazdasági egyenlőség nincs, tehát a gazdasági szaoadversenybe bele kell nyúlni, mert hiszen egyenlőtlen fegyverekkel nem lehet a versenyt megküzdeni. Majd azt mondja (olvassa): »Küzdenem az individualizmus ellen, de ugyanakkor ideáljukat abban látják, hogy egy-egy individuum ragadja magánoz miinok sorának az intézését«. Ebből a kijelentésből látni azt, hogy ők lelkileg mennyire távol vannak tőlünk, mert mi azt hirdetjük, hogy az új koreszme szelleme szerint az individualista léleknek teljesen meg keli szűnnie es közösségi leiekké kell átalakulnia. Ha a közösség egyedeinek lelkülete felveszi a közösségi lelkületet, akkor ennek, a mozgalomnak vezetőiben az individuum szinte a legjobban megsemmisül, tehát a vezetésre hivatott megszűnik individualistává lenni s akkor nem mondhatja a képviselői úr, hogy egy individuumnak a hatalmát akarjuk kiépíteni. T. Ház! Mindezekből az látszik, hôgy a régi világ emberei nem tudnak erre az alapra helyezkedni, nem tudják megérteni ezt az új korszellemet. Akik megértik, azok egészen másként beszélnek, mintahogy a 'kormánypárt oldaláról is hallunk már (megnyilatkozásokat, amelyek sokkal közelebb állnak a mai kor emberéhez, mint az igen t. Rassay képviselő úr megnyilatkozásai. En abból, hogy a képviselő úr minket támadott, arra következtetek, hogy vagy tudatosan vagy öntudatlanul, de már érzi, hogy nem a kormány az ellenzéke, hanem mi vagyunk az ellenzéke és ezért a felismerésért, ezért a kitüntetésért Rasay Károly képviselő úrnak csak hálásak vagyunk. (Keck Antal: Ilyenkor nincs itt Rassay!) Rassay képviselő úr megdorgálja Radocsay igazságügyminiszter urat azért, mert új korszellemről beszélt és azt mondja, micsoda koreszmék azok, amelyek legfeljebb kísérleti állapotban vannak, amelyek megvalósítása olyan folyamat, amely még nines lezárva, amely eszméket ott sem tudnak átvinni a gyakorlati életbe, ahol megszülettek, T. Ház! Az új korszellem nem hozza az új társadalmi és gazdasági berendezkedést kekszen, mint a szabó a formaruhát, hanem az új korszellem által létrehozott berendezkedés természetes és folyamatos fejlődésnek van alávetve. Arról mi nem tehetünk, ha Rassay igen t. képviselő úr ezeket még nem tudja megérteni. Ijesztgeti a t. Házat azzal, hogy mindezeket az elveket Olaszországban és Németországban nem tudták megvalósítani és felhozza hogy megmaradtak a nagy áruházak, a bankok, a kamatláb ott is olyan, mint a Magyar Nemzeti Banknál. Egyről azonban bizto^ tosíthatjuk a képviselő urat, arról, hogy az új Olaszországban is és az, új Németországban ülése 1939 december 5~én, kedden. nem a tőke az úr a kormány felett, hanem a kormány az úr a tőke felett és a dolog lényege ebben van, nem pedig abban a beállításban, amelyben a képviselő úr a Ház elé hozta a dolgokat. (Keck Antal: És nem zsidó a tőke!-) Hogy új korszellem van-e, vagy nincs, azt nem kérdezzük a liberális szellemben élő másik párttól, mert az,, aki szemléli a mai életet, tudja, hogy a XIX. század nagy jelszavai, a világszabadság, az egyenlőség tulajdonképpen nem szabadságot, hanem gazdasági rabszolgaságot teremtettek a milliós tömegek számára, hogy az egyenlőség jelszava nem hozta meg az emberiségnek azt, amire vágyakozott, hanem meghozta a társadalmi osztályok egymástól való elkülönülését, hézagokat és hatalmas intervallumokat teremtett az egyes társadalmi osztályok között és hozott bizonyos nemzetközi szellemet is. És ne csodálkozzanak azon, ha a háború utáni időkben az új generáció figyelme a nemzetköziség felől, az általános emberi szemlélet felől befelé, a nemzet felé fordul és a nemzeten belül akar az új generáció olyan társadalmi és gazdasági berendezkedést teremteni, amely nem rúgja el a múltnak azokat az intézményeit és intézkedéseit, amelyek megtarthatók, de, igenis, törekszik arra, hogy a nemzet maximális erőkifejtéseit elősegítse és olyan berendezést akar, amelyben az összes anyagi, erkölcsi és szellemi erők maradéktalanul a nemzeti közösség szolgálatába állíthatók. Ez a célkitűzés nem idegen eszme, ezt a célkitűzést minden nemzet a maga népiségének, történelmének, hagyományainak megfelelően úgy alakítja, ki, ahogyan a nemzet számára a legjobb, és ne vádoljanak minket idegen eszmével, mert a magyar nemzeti szocialista párt ideológiája magyar, az olaszé olasz és a többié mind a saját nációjának jellegét viseli magán, hiszen a társadalmi és gazdasági berendezkedés a közös emberi kultúrából fakad és a közös kultúra kialakításából a magyarság, éppúgy kivette a maga részét, mint a spanyol, a német, az olasz és így tovább. Szóvá kell tennem különösképpen azt, hogy engem, mint tanárembert, meglepett a parlamentben szerzett az a tapasztalatom, hogy itt, ebben a Házban materiális dolgokról nagyon sok szó esik, .de szellemi, erkölosi értékekről annál kevesebbet hallunk. Szinte azt mondhatnám, hogy a kormány részéről egyetlen ember van, aki majdnem minden beszédében hangsúlyozta ezt a lényeges dolgot, pedig, azt hiszem, nagyon sokan egyetértenek velem abban, hogy nem az anyag, hanem a szellem az erősebb, nekünk tehát az erkölcsi és a szellemi értékeket számításba kell vennünk az újjárendezésnél. A régi világnak legnagyobb bűne nemzeti szempontból éppen az, hogy az emberi lelket, amelyet Isten nem individuumnak, nem önző léleknek teremtett, hanem közösséginek, a liberális rendszer átalakította telesen önző individualistává és az új korszellemnek leglényegesebb kérdése éppen az, hogy ezt az individualista _ önző lelket visszaalakítsa nemzetközösségi, speciálisan a mi vonatkozásunkban magyar közösségi lélekké. Ahhoz, hogy a magyar nemzet maximális erőkifejtést mutathasson fel, ez a munka szükséges. Egy egyszerű példát állítok a Ház elé. Veszek két családot; egyenlő körülmények között mind a kettő hét taggal rendelkezik. Az egyik családban mind a hét tag külön, önző, egyéni utakon jár, a