Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

^^^^••H 672 Az országgyűlés képviselőházának 62. ságtnak, éppen ezért sohasem tudjuk megállapítani azt, hogy a vérségi kötelék mikor vezeti az árulás útjára azt a katonát, csendőrt vagy rendőrt, ha ilyenek vannak a katonaság', a csendőrség- vagy a rendőrség keretében. (Lill János: Meg* Ikell nézni a rendőrségpolitikai osztályát is!) Hirdetjük a magyar nemzeti szocialista esztme magyar voltát. Hiszen ennek az eszmének néhai Gömibös Gyula és az Ébredő Magyarok Egyesületének az eszméje volt a szüiöapja. (Eitner Ákos: Hát nem igazi — Horváth Géza: Már pedig ez igaz lehet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem Piukovich képviselő urat, méltóztassék aibbabagyni közbeszólásait. Vajna Gábor: Azt mondják erre a nemzeti szocialista eszmére, hogy azt külföldről hoztuk. Vagy talán már Gombosi Gyula is idegen embernek számít, aki idegenből hozott be ebbe az országba tanokat

1

? (Zaj.) Hát Krisztus tanításai, a nagy modern találmányok nem idegenből jött tanok, eszmék vagy találmányok? Ha a velünk barátságos két tengelyhatalom — akár a fasizmus, akár a nemzeti szocializmus alakjában — nagyokat, felmérhetetleneket tudott alkotni s ha mi ezeknek a hatalmaknak tapasztalatait és a mi nemzeti tapasztalatainkat a múltból elővesszük, azokat leszűrjük és ezekből csinálunk egy magyar nemzeti szocializmust, kérdiem: hol van itt az idegen, hol van itt a kivetnivaló? Nem mi vagyunk annak okai, hogy egyáltalában ilyen kérdések megbeszélésére szükség van, mert az ezeréves genyes fekélyek, nyomorúság azok, amiket ebből az országból ki kell irtani, ki kell operálni és ezt a nemzeti szocialista eszme sürgeti. A közeljövőben, azt hiszem, módomban lesz a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc 1,800.000 katasztrális holdas földbirtokának felosztásáról közelebbi adatokat a Ház asztalára ktenni. Meg fogom kapni azokat az okmányokat, amelyeket a felosztással kapcsolatban írtak és amelyekből ki fog tűnni az, hogy kik és milyen hőstettekért, miiyen hazafias vagy hazaellenes cselekedetekért kaptak akkor nagybirtokokat. Ha ezeket és hasonló más alapítóleveleket átolvasunk, azt hiszem, igen sokan igazat fognak adni nekem, hogy a földbirtokreformot aránylag könnyen és aránylag nagyon kevés pénzzel meg lehet valósítani. Hirdetjük a magyar nagyipar és kisipar, a magyar nagykereskedelem és kiskereskedelem szükségességét és megerősítését, de nem mi tehetünk arról, hogy a magyar nagy- és kisipar, valamint a nagykereskedelem, sot majdnem a kiskereskedelem is 80%-ban zsidó kézben van. Itt állunk a bolsevizmus kapujában. A bolsevizmusnak legjobb ellenszere a nemzeti szocializmus. Kun Béla örökösei vagy utódai dolgoznak a magyarországi második kommunista internacionálé megtermtéséért. Jézus Krisztus azt mondotta egyszer tanítványainak: » Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy készületlenül ne találtassatok.« Én is ezt mondom. Erre sokan azt fogják mondani, hogy nem félünk ettőX van nekünk honvédségünk, csendőrségütik és rendőrségünk, mindent el fogunk seperni. Egyet ne felejtsünk el: a 180 milliós holaeviki tömeg közelsége és a nehéz szociális problémák olyan súllyal nehezednek erre az országra, hogy az embereket igen könnyen meg ülése 1939 december U-én, hétfőn. lehet tántorítani. Ha itt olyan viszonyok volnának, hogy mások részére is kívánatos lenne a hozzánkcsatlakozás, akkor nem tudnám ezt. mondani, de nem akarok itt a sok nyomortanyáról, a sok küszködő magyar kisgazdáról és nincstelenről beszélni, nem akarom ezzel a t. Ház drága idejét igénybevenni. Mi előre nézünk, mi a holnapot keressük és nem a mát. A magyar élet nem lehet semmi más, mint állandó küszködés és harc a magyar jövőért, a ^ feltámadásért, és védekezés a meglepetések ellen. Hogy a határmenti gyors földosztásnak egyelőre csak a határ-öv közelében voltak következményei és hogy itt Budapesten, meg nagyobb ipari vidékeinken tűnt fel újból a sarló és kalapács, tűntek fel újból a röpcédulák, a »nyalókák« a gyárakban, az ipartelepekben és a bányákban, arról mi nem tehetünk. Ennek a tünetnek, ennek a lehetőségnek voltak okai és ezek az okok nem bennünk keresendők, hanem ott, hogy a mi alkotó, szervező, építő munkánk megakadályoztatott. A szociáldemokrata párt baloldala felé eltolódtak a kommunista érzésű, szerencsétlen megtévedt magyar testvérek. A nemzeti szocialista nyilaskeresztes pártnak nincsen sajtóorgánuma, a cenzúra úgy működik, — amint azt a miniszterelnök úr legutóbb kijelentette: »a cenzúra most már jól működik«, — hogy nem tudjuk az embereinket felvilágosítani. A gyűléstilalom nem ad alkalmat arra, hogy mi nagyobb és tömeges kultúrelőadásokat, felvonulásokat tudjunk rendezni. Méltóztassék csak erre gondolni, t. Ház, milyen volt október 6-ika, a tizenhárom aradi vértanúnak ünnepe, milyen volt a június 24-iki ellenforradalmárok ünnepe, ahol talán alig 150-en, vagy 200-an voltunk. Szabad ennek egy hazafiasán gondolkozó és hazafiasán nevelendő nép között megtörténni? Itt százezres tömeget kellett volna felvonultatni úgy október 6-án, mint június 24-én, hogy demonstráljuk azt, hogy tiszteljük, imádjuk azokat az őseinket, azokat a hősöket, akik a magyar hazáért, a magyar szabadságért vagy a magyar keresztény gondolatért életüket és vérüket adták. (Taps a szélsőbaloldalon. — Lill József: Lezárják a rendőrkordonokkal a környéket, hogy valaki közel ne mehessen oda.) Mi aggodalommal, de magyar hittel nézünk a jövőbe és éppen ezért a már vázoltak alapján kérdezem a magyar királyi kormányt, eljutott-e hozzá az a sok elégedetlenség, az a sok jajszó, megverettetés, a kenyértől való megfosztás és a kenyerüktől megfosztott emberek gyermekeinek éhezése és kenyérkeresése? Akarja-e a magyar' kormány, hogy ezek az állapotok, így, ahogyan vannak, a lelki szétszakadásnak mély útja felé tovább vezessenek? T. Ház! Meg vagyok győződve, hogy ebben a történelmi órában, amint azt az előzőkben állítottam, itt állunk egy új világégés kapujában, de előttünk áll a magyar feltámadás reménye is. Ha a magyar királyi kormány komolyan és őszintén akarja a magyarság tömörítését, lélekben, szívben való egyesülését, akkor itt állunk a segítő kézzel. Mi nem kérünk alamizsnát, mi nem kérünk semmit, mi csak könyörgünk a magyarok Istenének, hogy védje meg ezt a hazát az elpusztítástól és a sírbatételtől. Mi csak megértést kérünk és igazságot. Ha szios-gárdistáknak kegyelem és állás adatott, azt kérjük, t. Ház, adassanak vissza az internáltak és politikai okokból sza-