Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

670 Az országgyűlés képviselőházának 62. megszületett, egészen más viszonyok voltak, i Akkor 500.000 magyar élt Magyarországon, ma pedig ugyanazon a területen 20 millió ember él- Azóta a villany, a rádió, a telefon, és más csodálatos dolgok dominálnak a földön. Az al­kotmány rendjét korszerűsíteni kell és ez a mi célunk anélkül, hogy az alkotmányt eltöröl­nénk, ezt pedig nem lehet forradalmosításnak nevezni. Hiszen éppen az év elején Imrédy Béla képviselőtársam hirdetett egy csodálatos forradalmat és akkor senkinek nem volt ki­fogása ez ellen a csodálatos forradalom ellen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak az aggan­csok kerültek rossz helyre!) Tisztában vagyok a forradalom romboló hatásával és elég, ha Károlyi vagy Kun Béla nevét említem. Űtjukat akasztófa, üres mag­tárak és üres üzletek jelezték. Mi ezzel szem­ben azt akarjuk, hogy necsak öt-tízezer ember egyék ebben az országban drága és szép pa­pírba csomagolt Gerbaud-ot, hanem minden magyar anya szülte embernek legyen meg a mindenapi fehér kenyere. Nem kívánunk for­radalmat, de ha bomlasztó forradalom lenne ebben az országban, mi lennénk az elsők, akik, ha kell életünket és vérünket áldoznánk fel a magyar szabadságért és a felforgató forrada­lom letöréséért. (Helyeslés a jobboldalon.) Az elmúlt év őszén, amikor a Felvidékre gyüle­keztek a hazájukat szerető fiatal magyar test­véreink, 48 éves koromban én is felajánlottam erőimet s megírtam kérvényemben azt is, ha őrnagyi rangom túlmagas lenne, elmegyek szívesen század- vagy szakaszparancsnoknak is. Sajnos, nem rajtam múlt, hogy ennek az elhatározásomnak fegyverrel és kézigránáttal a kezemben hazánk ellenségei előtt nem tehet­tem eleget. Hirdetjük a tiszta, keresztény, magyar er­kölcsöt, a családi élet szentségét, de nem raj­tunk múlt, hogy a mezőgazdasági munkás öz­vegye öreg korában napjában egy félkiló ke­nyeret kap, nem rajtunk múlik, lhogy nincse­nek egészséges családiházak, nem rajtunk mú­lik, hogy a magyar fiatalság, a dolgozó mil­liók fiatal korukban nem tudnak egészséges családot alapítani, mert nincsenek lakások és nincs lehetőségük arra, hogy egy nagy és szép magyar családot el tudjanak tartani, (vitéz Hertelendy Miklós: Ezért dolgozunk!) Ezek olyan kérdések, amelyek a magyarság egyete­mének kérdései. Hirdetjük azt, hogy a magyar föld azé a magyaré legyen, aki azért a földért életét és vérét adta, aki ezért a földért verejtékezett és aki azt a földet végeredményben megművelik. (vitéz Hertelendy Miklós: Ezt hirdetjük!) Nem rajtunk múlt az, hogy olyan földreform látott napvilágot . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Tessék a jobboldalon is abbahagyni a közbeszólást! Vajna Gábor: ... amely csak a tehetőseb­beknek adja meg a földszerzés^ lehetőségét. Hirdetjük az egyetemes nemzetvédelmet, hir­detjük azt, hogy erre van pénz, kell 'hogy legyen pénz. Nem lehet az íróasztal mellett repülni, erre a célra repülőinknek és a páncé­los gyorsan mozgó alakulatoknak a pénzt a pokol fenekéről is elő kell keríteni, mert ezek szükségességét igazolta tökéletesen a rövid idővel ezelőtt lezajlott lengyel háború. Hogy repülőinkben, katonáinkban van szív, azt meg­mutatták repülőink Ungvárott és Iglón, ahol szembeszálltak az aránylag rosszabb minőségű harci gépekkel a nagyobb ellenséges erővel s ülése 1939 december 4-én, hétfőn. Ungvárról egyetlenegy támadó cseh gép sem ment vissza kiinduló állomására, s hogy de­rék honvédeink mit műveltek Kárpátalja visz­szafoglalása alkalmával, erre csak büszkék lehetünk. Hirdetjük Zrinyi Miklóssal, hogy a ma­gyar állam legjobb külpolitikája mindig a magyar katona vitézi ereje volt és ezután is annak kell lennie. Nem rajtunk múlott, hogy eddig minálunk Trianonról csak csendben, úgyszólván suttogva lehetett beszélni, hogy eddig csak délibábot, bugaci csárdát és Geî­lértben rendezett banketteket láttunk és muto­gattunk idegeneknek, hogy eddig nem lehetett a magyar feltámadásért, a trianoni békeszer­ződés revíziójáért nagyobb erővel és bátorság­gal kiállni. Etekintetben Csáky külügyminisz­ter úr legutóbbi nyilatkozatát, amelyet Gaf encu román külügyminiszter megjegyzéseire tett, örömmel olvastuk," megnyugtatott minket, de mi magyarok s mi székelyek nem nyughatunk addig, míg azt tudjuk, hogy apáink és anyáink sírja idegen bitorlók kezében van és hogy odahaza székely véreinket hitüktőL nyelvüktől és kis vagyonkájuktól kifosztották és borzal­masan üldözik. Hirdetjük a magyar egyenlő­séget, de nem rajtunk múlik, hogy a kenyér­osztás is sokszor politikai céloknak megfele­lően történik, hogy nemzeti szocialista test­véreinket, értékes nagy embereinket a magyar állam vagy a vele érdekközösségben álló vál­lalatok elbocsátják, kenyerüktől megfosztják, mint például legutóbb tették a választásokból kifolyólag dr. Kunz Alfonz vegyészmérnökkel, a fűzfői lőporgyár műszaki igazgatójával, aki­nek neve a robbanó, kémia történetében benne lesz akkor is, amikor minket már régen elfe­lejtettek. Legutóbb elbocsátottak Tassonyi Al­mos okleveles vegyészmérnököt, egy igen ki­váló magyar testvérünket, aki nyilaskeresztes zászlót mert autójára kitűzni. T. Ház! Nem akarom itt kiélezni a kérdé­seket az egyenlőség tekintetében, csak arra vagvok bátor hivatkozni, hogy a Magyar Nem­zet körülbelül másfél héttel ezelőtt bolsevikiek­nek nevezett bennünket nyilaskereszteseket és ezt a cenziíra megtűrte. Amikor ez ellen tilta­kozni akartam és megírtam egy vezércikket a Magyarság számára, amelyben senki . ellen semmi sértő adat nem foglaltatott, a cenzúra törölte a cikkemet. (Rapcsányi László: Ez az egyenlő elbánás elve!) Ez is csak egy kis epizód, (Rapcsányi László: De nagyon jel­lemző!) nem is akartam idehozni. A balatonfüredi választásnál kértük, hogy kinyomtathassunk egy szavazólap-mintát, amelyen rajta legyen a nyilaskeresztes párt­elnökének és jelöltjének a neve. Egy ilyen sza­vazólap-mintát nyomtatott ugyanis ai Magyar Elet Pártja. Kértük, engedélyezzenek egy ilyet nekünk is, hogy tehessünk arra a szavazólap­mintára egy keresztet és megmagyarázhassuk! az olvasónak, hogy aki a nyilaskeresztes pártra akar szavazni, hova tegye a keresztet? A cen­zúra csak így engedélyezte, ahogyan ez a lap mutatja. (Felmutatja az engedélyezett szavazó­lap-mintát.) Ez Budapesten a Centrumnál ké­szült. Ugyanaz az igazságügyminiszter úr fel­ügyelete alatt álló cenzúra, amely nekünk töb­bet nem engedélyezett, ugyanakkor engedélyt adott arra, hogy a Stádium-nyomdában olyan, szavazólapot nyomassanak, amelyen nemosak a Magyar Elet Pártjának címe, valamint *a pártvezérek és jelölt neve olvashatók, hanem fel van tüntetve a kereszt és az is oda van

Next

/
Oldalképek
Tartalom