Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december h-én, hétfőn: 665 T. Ház! Ha van valalhol valami, ami a nemzet szuverenitását veszélyezteti, akkor legfeljebb az a rendszer az, amely egy elsatnyult népet nevel ki, ez a kitenyésztett szolgalelkűség; mert szolganépet könnyű kormányozni, de szolgalelkűséggel egy nemzet szebadságát megvédeni nem lehet! (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad itt belekapcsolódnom a kormánypárt illusztris vezérszónokának, Imrédy Bélának a szavaiba, aki megállapította, hogy erős kézzel lehet ugyan rendet teremteni, •d© erős kézzel a lelkek konszenzusát kikényszeríteni nem lehet; hivatkozom az igen t. kormánypárt vezérszónokára, aki megállapította, hog:/ a kapuk előlli morgást nem lehet azzal elintézni, hogy a kapukat becsukjuk, hanem ki kell nyitni a kapukat és csak arra kell vigyázni, hogy a kapu kulcsa idehaza legyen és azt ne külföldiről kölcsönözzük. Kijelentem, hogy minden tekintetben aláírom a nagynevű vezérszónok ebbeli megállapítását és csak azt sajnálom őszintén, hogy ezek a megállapítások nem _ képviselik a kormány hivatalos álláspontját, csupán a kormánypárt egyik tagjának igen kiemelkedő és igen tiszteletreméltó magánvéleményét, (Egy hang a jobboldalon: Akkor nem lehetett volna vezérszónok!) mert hiszen a kormány magatartása ezzel a véleménnyel ellenkezik. (Zaj és ellenmondások Jobb felől.) Már pedig, ha ez lenne a hivatalos álláspont, akkor nagyon könnyű volna megtalálni ezt a kívánatos alapot a lelki konszenzusra , . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vágó Pál : . . . és nem volnánk kénytelenek a kormány álláspontjával szemben anynyira élesen elkülöníteni magunkat, hogy az <egészen a paszívitásig vezetett., Ha azonban a nagynevű vezérszónok szellemes megjegyzése, hogy a kulcsot ne hozzuk idegenből, talán ránk vonatkoztatható lenne, úgy a magam részéről tisztelettel fel kell, hogy kérjem, hogy ne essék ő maga is annak a szalondemagógiának a bűvkörébe, amelyet helyesen és olyan élesen elítélt, mert ez a szalondemagógia a velünk szemben álló zsidó érdekeltségű kapitalizmusnak a szólama. En az alkotmány védőkkel szemben megállapítom, hogy Árpád apánk nem hozta Verbőczit a nyeregkápájára kötve és hogy az ezeréves alkotmányos fejlődésnek minden nagy felvonása, kezdve a keresztény királyságtól a feudalizmusig, a reformációtól a liberális parlamentarizmusig, az európai alkalmazkodás tüneménye, az európai koreszméknek magyar talajon fakadt virágai voltak, de a magyar alkotmánynak ebben az organikus és a környezet hatására lefolyt ezeréves fejlődésében büszkén és öntudatosan egy irányzatra és egy tüneményre hivatkozom: a nyilaskeresztes mozgalomra, amely pénzét Kossuthtól, fajtudatá.t Istóezvtól és Méhely professzortól, hitét Prohászkától kapta. (Taps a szélsőbaloldalon. —- A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik $ Szeder János jegyző: Ferenczy Tibor! Ferenczy Tibor: T. Képviselőház! A megajánlási javaslat vitája annyira széles mederIben folyik, mondhatnám hömpölyög és változatosságában annyi sok témát ölelt fel, hogy a t. Ház figyelmét felvevőképességét egészen természetesen kimerítette, t. képviselőtársaim érdeklődését, amint azt a jelek is mutatják, meglehetősen próbára tette. Amikor mégis egy kevés további türelmüket és szíves elnézésüket kérem a magam számára, azzal a szándékkal teszem ezt, hogy mondandóimat a lehető legrövidebbre fogva, tisztán a kérdés lényegére fogok szorítkozni felszólalásomban. (Helyeslés a jobboldalon.) Felszólalásomban különben szerencsém lesz néhány új gondolatot, néhány új szempontot érinteni és a kérdést ezek alapján megvilágítani. Tételem röviden az, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök úrhoz és kormányához a legőszintébb és legteljesebb bizalommal viseltetem. Hogy mire alapítom ezt a bizalmamat, azt kivánom a t. Ház előtt elmondani. Pártunk részéről a vezérszónokok ezt már megtették, így én a magam és a legmagyarabb város lakóiból kikerülő választóim nevében teszem ezt, még pedig teljes világossággal, kétséget kizáró módon, mert úgy észleltem, hogy a felszólalások legnagyobb részében a felvetett számos érdekes gondolat és ezeknek kifejtése mellett magának a bizalomnak kérdése némileg háttérbe szorul. En erről akarok különösen beszélni, még pedig nem gazdasági, statisztikai adatok alapján, hanem inkább, mondjuk, elméletileg, bizonyos szubjektivitással, lélektani, etikai és mindenek felett magyar nemzeti szempontból. Talán bizonyos súlyt és jelentőséget ad felszólalásomnak és bizalmi nyilatkozatomnak az, hpgy egy egészen a legutóbbi országos választásokig a parlamenti, politikai élettől távol állt egyén teszi azt személyemben, aki hosszú közéleti munka után annak eredményekép és annak gazdag tapasztalataival nem annyira a könnyen hevülő bizalomra, mint inkább a bizalmatlanságra, sőt gyakran a gyanakvásra hangolva és meglehetős megfigyelőképességgel jöttem ide. Szép szavak, prófétai gesztusok, legyenek azok akár utólagos jövendölések is, a világűrben elröppentett nagy ígéretek, yegy bemondott, de valóra nem váltott csodák, engem meg nem tévesztenek. (Helyeslés jobb felől.) De ezektől a személyes vonatkozásoktól eltekintve is az új parlamenti ember, a parlamenti újonc, ha megbízatását és törvényhozói hivatását becsületes szándékkal, komolyan veszi, sokkal érzékenyebb a csalódásokkal szemben, illúziói hamarabb szétfoszlanak, . a kétségek jobban gyötrik és kínozzák, mint a fórumnak valamely edzett veteránját és joggal feltételezhető, hogy ebben a szinte lázas állapotában igazat is mond, különösen ha ez a veszedelmesnek mondott szokása azelőtt is megvolt. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ez & jelentősége az újonc bizalmának, annak a bizalomnak, amellyel a miniszterelnök: úr nagyrabecsült személye iránt viseltetem, elsősorban az ő mindenekfelett lévő magyarsága az alapja. Teleki Pál gróf miniszterelnök urat a magyar közélet közelebbről, a legelső sorból húsz éve ismeri és változás nélkül t mindig olyannak ismeri, aki mindenkor legjobbjaink között volt elkönyvelve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Húsz éve, valahányszor a magyar sors — éspedig mindig kényes és nehéz feladatok megoldására — előtérbe f állította őt, bírja a magyar nemzet bizalmát, de szakadatlanul bizalmával ajándékozta meg őt a szegedi gondolat, az új honépítés nagy elindítója, kormányzó urunk ő főméltósága is. Ha képzeletemnek szabad utat engedek, akkor a miniszterelnök úr személyét egy régi, szolidkötésíí kedves könyvvel hasonlíthatnám