Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. amely, mint kimutattam, a nemzet tulajdonképpeni hitelforrása — a bankhitel eszközeit saját eéljaira sem közvetve, sem közvetlenül igénybe nem veheti. Az a közérdekűnek minősített intézet tehát, amelynek ragyogó üzletmenete és egész élete az állami hitelforrás adómentes élvezetéből fakad, ugyanez az intézet, amely — mint mondom — létét, életét a magyar államnak és a magyar nemzetnek köszönheti, ugyanezt az államot kitagadja a saját üzletköréből. T. Ház! A zsidókérdés megoldása nem abban áll, hogy a bankok élére a fajzsidók helyébe zisidószellemű keresztényeket ültetünk, (Mester Miklós: Ez igaz!) akik ugyanott folytatják, ahol a zsidó világszemlélet által kiagyalt rendszer abbahagyta, (Ügy van! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) hanem olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek ezeket az anyagi, haszonelvű liberális szemléletből fakadt öncélú törvényeket megszüntetik és bele viszik a gazdasági életbe azt a gyakorlati kereszténységet, azt a krisztusi altruizmust, amely a pénz Öncélú uralmát megszüntetve, a pénzt mint nemzeti hitelforrást, a nemzeti munkateljesítmény közérdekű céljának szolgálatába állítja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobb felől.) Nem. is képzelhető el tehát a fennálló bajok átfogó és intézményes megváltoztatása ezeknek a törvényeknek hatályon kívül helyezése, átalakítása, reformja nélkül. A nemzetnek ma nem milliós, nem is százmilliós, hanem milliárdos hitelekre van szükség*e (Mester Miklós: Az^ embereket kell átalakítani!) és akkor lesz egészséges a felhatalmazási törvényjavaslatban fbglalt költségvetés, ha abban a produktív tételek összege nem 5%, hanem 50% lesz. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem is annyi! De az nem baj!) Amikor azonban a milliárdos közmunkákról beszélünk, természetesen nem gondolunk sem deficites háztartásra, sem arra, hogy a Nemzeti Bank milliárdos tételekben nyomasson papírpénzt, mert éppen úgy, — ahogyan kimutattam — amint az államnak felségjogai gyakorlásával módjában áll értékálló papírpénzt kibocsátani, módjában áll felségjogai birtokában későbbi fizetések teljesítésére szóló hiteljegyeket is kibocsátani. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azért az mégis adóssága lesz az államnak!) Ügy van, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Csak ezt akartam mondani!) de produktív adóssága és ezeknek a produktív adósságoknak a fedezete (Csorba Antal: Meg kell fizetni! — vitéz Hertelendy Miklós: Hasznothajtó beruházás lesz!) ott van a többtermelésben, t, képviselőtársam. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A termelt javakban! — Hubay Kálmán: Ne magyarázd neki, mert úgysem érti!) Elnök: Kérem Hubay képviselő urat, méltóztassék az ilyen bántó megjegyzésektől tartózkodni! (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon! Vágó Pál: Ha a produktív államig hitelnyújtás elvével az elmúlt évek folyamán építettünk volna ezer hűtő vagont, építettünk volna gyümölcsbefőző és konzerváló ipartelepeket, akkor az idén elrothadt gyümölcstermés idejében való értékesítésével legalább 40 millió többletet lehetett volna produktív terméseredmény formájában megmenteni a nemzetnek (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Csak egy példa!) és mindjárt megülése 1939 december U-én, hétfőn. 663találtuk volna az amortizáció első lépését. ( Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ki vette volna meg? — Keck Antal: Megették volna a magyar gyerekek! — Reményi-Schnel1er Lajos pénzügyminiszter: Megehettek! Éppen így ehettek meg! Itt volt!) Ezzel a közbevetett példával akartam rámutatni arra, hogy az állami felségjogok igénybevételével igenis módjában van az államinak nagyarányú útépítkezéseket megindítani, módjában áll pénzrontás és infláció nélkül — de az ezzel ellenkező módszer, vagyondézsma, tehát defláció nélkül is — produktív hitelnyújtásokkal, például a földreform végrehajtásához szükséges bekötőutakat, kutakat megépíteni, lakóházakat, pajtákat építeni, ina. a végrehajtással megbízott vállalkozót nem papírpénzzel, hamieni például olyan munkaszerző váltóklkai fizeti ki

s amely váltóik esizkomptálására a pénzintézetek csúcsszervezetét egyrészt kötelezi, de másrészt jót is áll ezekkel a pénzintézetekkel szemben ezeknek a munikaszerző váltóknak a beváltásáért a később jelentkező adóbevételi többletekből. Ez az egészen egyszerű titka annak a hatalmas nekilendítésnek, annak a hatalmas (nemzetépítő munkának, amelyet nyugaton látunk,amellyel 'hadseregeket lehetett a semmiből teremteni és amely módot "adott országoknak ágyúlövés nélküli elfoglalására. Malasits igen t. képviselőtársam szóvátette itt^ az állam fokozatos elbürokratizálódását. Kétségtelenül jóhiszeműen állapította meg, de nem értek vele együtt albban a felfogásban, mintha ez az elbürokratizálódás valami ötletszerű jelenség lenne és a kormányzat akarásával vai#y mean akarásával volna összefüggésbe hozható. A modern technikai fejlődés az államot egyre fokozódó munkafeladatok elé állítja. Ez feltartóztathatatlan; történelmi folyamat, amelynek eredményeképpen azt látjuk, hogy például a magyar állam adminisztrációjának létszáma az 1870-es évektől 1910-ig megtízszereződött. • Olyan hatalmasan növekvő feladatok elé állíttatik a kormányzat, amelyek időről-időre elkerülhetetlenné teszik a közigazgatás reformját. Nemcsak az előadott hitelreform azonban az egyedüli feltétele ennek a magyar mekilendítestnek és a magyar állam versenyképes fejlődésének, hanem a közigazgatás lényeges átállítása isi. Az átállítás, amelyet szintén a történelmi és a gazdasági fejlődés kényszerít ki, abban áll, hogy elérkezett az idő^ a^ politikai és a gazdasági kormányzat kettéválasztására. Ugyanilyen elkerülhetetlen kényszer volt az 1870-es évek elején az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom kettéválasztása» Miért van szükség erre az átállításira'? Az állaim életében vannak olyan funkciók, amelyek az átütő, gyors cselekvőképességet tételezik fel. A liberális állam is számolt ezzel, amikor a gyors ütőképességet feltételező hadsereget elvonta a legi'szlatív hatalom befolyásától és a hadsereget egyetlen fizikai személy, az államfő parancsa alá helyezte. De éppen a világháború mutatta meg, hogy gazdasági életünk is tele van csupa ilyen funkcióval, amelyek elodázhatatlan, azonnali beavatkozásokat tesznek szükségessé. Hiszen már maga a honvédelem , is a legszervesebhen össze van kapcsolva gazdasági teljesítőképességünkkel és ezért van egyre nagyobb szükség arra, r hogy a gazdasági élet irányításában az állam nagyobb exekutiv hatalmat kapjon. Nem arról van itt