Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. ben. másfél milliárd pengőt jelentett az ő szolgálatuk az államikincstárnak. Az 1922—25. években, az inflációs korszakban ez volt az egyetlen komoly bevétele az. államkincstárnak. Később is tengelye volt ez az államháztartásnak és döntő jelentőséget nyert az államháztartás egyensúlyának helyreállításakor. A férfiak némán tűrtek és dolgoztaik, ellenben megmozdultak sz asszonyok, a derék hitveseik, akik nem tudták a család bizonytalan sorsát elviselni s akik nem tudták megérteni, hogy miért éppen az ő férjeik vannak az állam gondozásából kizárva. Tudták, • hogy a legnehezebb munkát ők végzik és mégis meg vannak fosztva a nyugdíjjal egybekötött rendszeres fizetéstől, lakbértől, családi pótléktól, betegsegélyezéstől és fokozatos előlépéstől. (Rapcsányi László: Meg a szabad véleménynyilvánítástól!) Elnök: Csendet kérek, Rapcsányi képviselő úr! Czermann Antal: A pénzügyminiszter úr meleg szívvel és magyar nobilitással fogadta az asszonyok kérését és megoldotta a problémát igazi szociális érzékkel, úgyhogy a rendezésből kifolyólag nem is háramlott teher az államkincstárra. (Helyeslés jobbfelől.) Amidőn én a forgalmiadóellenőri és malomellenőri kar és 2000 családanya és magyar család nevében, itt az ország színe előtt, megköszönöm a pénzügyminiszter úr atyai gondoskodását, ezt joggal tehetem, mert ennek az intézménynek alapítója és 14 esztendőn f át gondozója én voltam — arra kérem a pénzügyminiszter urat, tegyen megnyugtató kijelentést a státusba való átvétel elveire^ módjaira, valamint a státus további kiépítésére nézve. A költségvetési előirányzatban ugyanis 465 állás van megszervezve, ezzel szemben a tényleges létszám 2000. Amikor ez köztudomásúvá vált, megindult a protekciójárás. Érthető, hogy senki sem akart ebből a rendezésből kimaradni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, rendezze ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy zárja ki teljesen a protekcionizmust. (Csia Sándor: Ki van zárva! — Hubay Kálmán: Erre még ígéretet sem tesznek!) A státusbavétel természetszerűen bizonyos képesítéshez is van kötve. (Hubay Kálmán: Lehetetlent azért nem szabad kívánni! — Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az Ön felfogása szerint lehetetlen!) Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, adjon nekünk felvilágosítást abban a tekintetben is, mi lesz azokkal, akiknek nincs meg a képesítésük és — amint már említettem — mi lesz azokkal, akiknek megvan a képesítésük, de nem kerülhettek be a státusba, akik egyelőre még kimaradtak? Végül hátra van még a javadalmazás kérdése. Itt az volna a fontos, hogy az eddig élvezett és nehéz külszolgálathoz mérten megszabott vagy legalább is nagyon pontosan kiszámítottan megszabott javadalmazás ne változzék meg a rendezés következtében sem. Nem azt mondom, hogy ez a nyugdíjkiszámításának egyik alapja legyen, hanem hogy az életszínvonal ezeknél az embereknél ne változzék amiatt, hogy most már rendezett státusba kerültek. Ne feledjük el azt, hogye szervezet szolgálata ma is 253 millió pengős bevételi ^költségvetési előirányzattal szerepel az állami költségvetésben és hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr nyilatkozata folytán megnyugvás fog támadni ebben a körben s ez a 2000 ember továbbra is az eddigi hűséggel és fokozottabb szorgalommal fogja hivatali kötelességét teljesíteni. Volt idő, amikor a KÉPVISELŐHÁZI, NAPLÓ III. ülése 1989 december 4-én, hétfőn. 659 politika ezzel a szervezettel szemben az elfogult bírálat, sőt mondhatnám, a gyűlölet szavát hallatta itt a parlamentben is. Most, amikor a státus létesítése folytán ez a kérdés lekerül a napirendről és ez az adónem s annak kezelői most már polgárjogot nyertek a törvényhozásban és a közvéleményben is, a szeretet szava érvényesüljön azokkal szemben, akik becsületes, önfeláldozó és nehéz munkájuk ellenére 20 esztendőn át ették a számkivetés és meg nem értés keserű kenyerét. T. Ház! Miután a kormány pénzügyi politikája teljesen fedi az én felfogásomat az adóreform és az adórendszer szociális vonatkozásait illetően, a felhatalmazási javaslatot a legteljesebb bizalommal elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Vágó Pál! Elnök: Vágó Pál képviselő urat illeti a szó. (Taps a szélsőbaloldalon.) Vágó Pál: T. Ház! A német-angol mérkőzés jelen sorsdöntő és talán legdrámaibb felvonásában, amely kétségkívül új rend kialakulását jelenti Európában, a kormánynak nyújtandó felhatalmazás kérdését megítélésem szerint egyetlen szempont kell, hogy eldöntse: képes-e a kormány a neki nyújtandó felhatalmazás birtokában az Európarendezés belátható időn belül vissza nem térő történelmi alkalmát az örök magyar és soha nem felejtett célkitűzés, a minden magyar nemzettestvérünket egyesítő magyar birodalom eredményes szolgálatában megragadni? A felvetett kérdést két feltétel beteljesedése dönti el: 1. elégséges-e a felhatalmazási keret, 2, alkalmas-e a kormány követett politikája a mondott célkicűzés szolgálatára? Az első kérdés pénzügyi vonatkozású, a második állampolitikai bizalmi kérdés. Válaszon? mindkét kérdés tekintetében elutasító. Ami a pénzügyi keretet illeti, a felhatalmazási keretben a nemzeti munkateljesítmény fokozására alkalmas úgynevezett produktív tételek arányszáma az összköltségvetésben 5.3 százalék, (Hubay Kálmán: Szép!) márpedig mindnyájan tudjuk, hogy a nemzeti munkateljesítmény totalitásától, vagyis a teljes foglalkoztatottság állapotától messze vagyunk, és sobasem volt fontosabb, mint a jelen sorsdöntő óráiban, a nemzeti erőkifejtés teljességének^ biztosítása. Ami pedig a kormányzat politikáját illeti, a kormányzat elutasító vagy legalább is halogató magatartása azon átfogó gazdaságpolitikai és szociálpolitikai reformjavaslatok tekintetében, amelyek éppen a nemzeti munkakifejtés teljesedésének biztosítását adhatják, közismert. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A nemzeti szocializmus ezt az átfogó gazdaságpolitikai és szociálpolitikai reformkomplexust a munkaalkotmány gyűjtő fogalmával nevezte meg. Annál mélyebb megdöbbenéssel és elkeseredéssel kell megállapítanom, hogy eme eszmekör frazeológiájának elsikkasztasaval egy ugyanolyan gonosz, mint gyáva — mert anonim — névtelen röpirathadjárat indult meg, nyilvánvalóan ezen eszmekör kompromittálására, (Hubay Kálmán: U,gy van!) az ezen eszmekör célkitűzésével homlokegyenest ellenkező állítások köztudatosításával. Én teljes 89