Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

56 Az országgyűlés képviselőházának 51. éppen olyan, mintha a pénztárban volna, azzal a különbséggel, hogy talán nem építhet a saját kedve szerint házakat ebből a pénzből. Ami az öregségi biztosítási korhatárnak hatvan évre való leszállítását illeti, ez olyan probléma, amely természetesen az egész matematikai biztonsági számítást felbontaná és amelyet csak a járulékok feJemelésével lehetne megoldani mind a munkavállalók, mind pedig a munkaadók részéről, amihez az adott viszonyok között hozzányúlni nem akarok, annyival is inkább, mivel — mint hangsúlyoztam — az ipari rétegek szociális ellátása mellett — amely messze előre ugrott a többi néprétegek szociális ellátása elé — ma a legnagyobb gondot és minden erőt a mezőgazdasági lakosság szociális helyzetének javítására kell fordítanom. (Helyeslés.) Azt hiszem, nagyjában és egészében a lényeges kérdésekre megfeleltem. Még csak Baky képviselő úrnak akarok néhány szóval reflektálni felszólalására. Nagyon örülök annak, hogy olyan témát választott, amely szakmájába vág és hogy ezzel a témával objektíve foglalkozott. Teljesen igaza van bizonyos kisebb panaszokban, amelyeket a esendőrséget illetően felhozott. Ezeken a panaszokon, méltányolva a felhozottakat, iparkodom is segíteni. Teljesen igaza van abban, hogy a csendőrörsök túl vannak halmozva adminisztratív munkával. Ebben az irányban már intézkedtem; máris apasztottam adminisztratív munkájukat és oda fogok hatni, hogy megfelelő szervezeti változtatásokkal tényleg kevesebb statisztikázás legyen és több csendőrségi szolgálat. Igaza van abban is, hogy túlsók a szemle. Ezen is változtatok és a jövőben kevesebb szemle lesz. Ami a nyugalmazott csendőrök egyenruhaviselését illeti, ennek nem hiúsági szempontok az okai, hanem fegyelmi szempontok. Ahogyan a honvédségnél nem engedik uniformisban járni a hasonló rendfokozatúakat, ha leszolgálták idejüket, ugyanilyen okokból nem engedik SLZÏ a esendőrségmél sem. (Ellenmondások balfclől.) Erről most ne vitatkozzunk; én nagyon szívesen megengedem nekik, ha a honvédelmi miniszter úr ebbe belemegy, mert elismerem, hogy jólesik annak az embernek, ha felveheti régi uniformisát. A többi detail-kórdéssel most nem akarok foglalkozni. Nagyon sokban igaza van a képviselő úrnak. Amiben igaza van, azon a téren a segítés folyamatban is van. A rendőrséggel kapcsolatban felhozoítakat illetően már nem mondhatnám ugyanezt; ebben a tekintetben rosszul informálták a képviselő urat. Az elmondottakkal, azt hiszem, körülbelül kimerítettem azokat a kérdéseket, (Felkiáltások a baloldalon: Névmagyarosítás!) amelyekkel a vita során foglalkozni méltóztattak. Kérem ezekután a költségvetés elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a belügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadta. Következik ai tárca költségvetésének címenkénti megszavazása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Megay Károly jegyző (felolvassa a belügyi tárca költségvetésének 1—10. címeit, ame- \ lyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). ülése 1939 november 15-én, szerdán. Elnök: A belügyi tárca költségvetésével ízzel részleteiben is végeztünk. Tisztelt Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki az állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz, hozzájárulni? (Igen!) A Ház elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Tisztelt Ház! Mielőtt az interpellációkra. rátérnénk, az írásban adott miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyminiszter úrnak Malasits Géza képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselhőház! Malasits Géza országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1939. évi június hó 21-én tartott ülésében a munkanélküliek sorsáról való gondoskodás tárgyában az. összkormányhoz intézett interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra az összkormány nevében adott végleges válaszom a következő: A kormányzatnak a munkanélküliség folytán jelentkező szociális bajok orvoslására irányuló tevékenysége két részre oszlik. Az első csoportba a bajok megelőzésére, a másik csoportba pedig a munkanélküliséggel járó nyomor enyhítésére irányuló intézkedések tartoznak. Kormányzatunk a megelőző intézkedésekrehelyezi a fősúlyt, mert ezek gyökeresen orvosolják a bajokat. Ezeknek az intézkedéseknek tengelyében a munkaalkalmak teremtése áll. A nehéz ipari munkálatok, amelyek a beruházási kölcsönből az ország egész területén folyamatban vannak, nemcsak, hogy csökkentették a munkanélküliek számát, de az országegyes részeiből érkező jelentések átmenetileg munkáshiányról számolnak be. Tudatában vagyok annak, hogy az építőipar mint kulcsipar az iparosok széles rétegét juttatja munkaalkalomhoz, ezért lehetővé tettem, hogy a kislakásépítési akció keretében a főváros 20 millió pengő Oti. kölcsön igénybevételével 3000, az Oti. pedigi még külön 1O0O kislakást építsen. Annak az ínségnek enyhítésére, amely fenti intézkedések mellett is munkanélkül maradóknál jelentkezik, továbbra is a városok és ezt kiegészítőén a vármegyék ínségenyhítő tevékenysége szolgál. A munkaképes munkanélküliek segélyezése itt is munkaalkalmak^ biztosítása útján történik. Az ellenszolgáltatás nélkül juttatott alamizsnaszámbamenő segély romboló hatása váltotta ki annak az elvnek érvényesülését, hogy mindenütt csak megfelelő értékű munkateljesítmény ellenében részesülnek támogatásban a munkanélküliek. A kormány nincsen abban a helyzetben, hogy munkanélküli segélyeket osszon ki. Minden rendelkezésemre álló eszközt meg fogok ragadni újabb munkaalkalmak teremtésére, hogy a tél folyamán várható ínség minél kisebb keretek közé szoruljon és az ínségenyhítő tevékenység lefolytatására rendelkezésre álló fedezet felhasználásával elviselhetővé váljon. Budapest, 1939. évi október hó 24-én. vitéz Keresztes-Fischer s. k.« Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudó-