Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
644 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december 4-én, hétfőn. pontok úgy kívánják, ha az áldozat indokolt és nem értelmetlen, hallgatnia kell«. Igenis, nagyon jól tudom azt, hogy a családi névnek van varázsa. Van a földnek, a családi birtoknak is varázsa, — említette itt a földbirtokpolitikai javaslat tárgyalásánál Hunyady Ferenc gróf. Kétségtelen, t. Ház, legyünk őszinték, tisztességes ember egykönnyen egyikről isem tud lemondani. Azonban szintén Hunyady Ferenc említette azt, hogy a hazaszeretet fölötte áll a birtokszeretetnek, a fcldszeretetnek, és én azt mondom, hogy a hazaszeretet felette áll a családi név szeretetének is és ezen a térem igenis, ha a szükség úgy kívánja, meg kell hozni becsületesen az áldozatot. A reformokhoz, ha átfogó reformokat akarunk, hozzátartozik a névmagyarosítás reformja is. A családi nevek, a keresztnevek, a helynevek, a cégnevek terén ebből a szempontból, állítom, itt Magyarországon, különösen a fővárosban éppen olyan egészségtelen állapotok vannak, mint a földbirtok megoszlása terén. Azokat a megdöbbentő adatokat, amelyeket itt fel fogok sorolni, nem felelőtlen társadalomkutatóktól és nem felelőtlen statisztikusoktól, hanem, mint már előzőleg is említettem ebben a kérdésben. Kovács Alajostól, a magyar statisztikai tudomány nemzetközileg is elismert komoly tekintélyétől. Ö összeállította, hogy a különböző hivatalokban hogyan oszlik meg az idegennevű tisztviselők és a magyarnevű tisztviselők aránya. Méltóztassanak megengedni, hogy ezeket az adatokat felolvassam. Adatai szeœint az idegennevű tisztviselők aránya a miniszterelnökség tisztviselői karában 30-96, a külügyminisztériumban 51-98, a belügyminisztériumban 3793, a pénzügyminisztériumban 43'91, a kereskedelemügyi minisztériumban 44-99, a földmívelésügyi minisztériumban 43, a vallásés közoktatásügyi minisztériumban 47-91, az igazságügyminisztériumban 3792, a honvédelmi minisztériumban — a magyar honvédelmi minisztériumban — 34-92% az idegennevű tisztviselők száma. A vármegyékre vonatkozólag is kimutatta a feltűnően idegenhangzásií tisztviselők arányszámát; az összeállításban a jegyzők is benne foglaltatnak. Abaúj-Torna vármegyében 42, Bács-Bodrog vármegyében 48-97, Baranya vármegyében 4197, Békés vármegyében 45'91, Bihar vármegyében 24, Borsod-Gömör-Kishont vármegye 28-94, CsanádAr ad vármegyében 2693, Csongrád vármegyében 3099, Fejér vármegyében, ebben a tiszta magyar vármegyében 40-93, Győr-Moson-Pozsony vármegyében 4499, Hajdú vármegyében 2496, Heves vármegyében 47-91, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 28-91, Komárom-Esztergom vármegyében 38'98, Nógrád vármegyében 52, Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegyében 4296, Somogy vármegyében 34*91, Sopron vármegyében 25, Szabolcs vármegyében 27, Szatmár-Ügoesa-Bereg vármegyében 29, Tolna vármegyében 41, Vas vármegyében 3198, Veszprém vármegyében 27-96, Zala vármegyébenyében 3395, Zemplén vármegyében 33% az idegennevű tisztviselők aránya. Mély tisztelettel még egy kis türelmet kérek: Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsági tagjai közül a feltűnően idegen névnek számaránya 40%, az idegennevű tisztviselőké 41%. Ezek szintén Kovács Alajos adatai. A középiskolai tanárok közül — a gimnáziumok, a polgári iskolák, tanítóképzők, kereskedelmi iskolák — tanárai közül az idegeunevüek száma 35%, tehát minden harmadik tanár neve idegen. A külföldi magyar diplomáciai tisztviselők és alkalmazottak közül szerinte 84 magyar nevű, 65 feltűnően idegen nevű, vagyis 43.96%. A mostani képviselőház aránylag kedvezőbb helyzetben van ebben a tekintetben: itt minden hatodik képviselőnek van feltűnően idegenhangzású neve. Ez körülbelül 17—18%. A magyar-orosz, két német és két szlovák képviselőtársunk természetesen nincs benne' ebben a számadatban. A névmagyarosítás Magyarországon komolya! 1848-ban kezdődött. Ez is mutatja,, hogy a névmagyarosítás kérdése hozzátartozik a szervesen átfogó reformok kérdéséhez. Ekkor, 1848-ban, a nemzeti fölbuzdulás idején mintegy 700-an magyarosították meg nevüket, az abszolutizmus idején azonban összesen csak 15 névmagyarosítás történt. A okokat felesleges megvilágítanom, valamennyien tudjuk. 1861-ben az abszolutizmus megszűnésének kezdetén 200-on felül magyarosították nevüket. 1863 után a névmagyarosítási kérésekre 5 forint illetéket vetettek ki és így a névmagyarosítások száma visszaesett, még pedig anynyira, hogy 1863-tól 1866-ig összesen 72 névmagyarosítás történt. 1867-től 1880-ig évente átlag 200 a névmagyarosítások száma. 3880-ban alakult meg az Országos Központi Névmagyarosító Társaság. Ennek közbenjárására leszállították a bélyegilletéket 5 forintról 50' krajcára és így emelkedik a névmagyarosítások száma a szegényebb néprétegekben is. 1881-ben 1261-en, 1881-től 1895-ig évente átlag hatszázan-ezren magyarosítják meg nevüket. A névmagyarosítások száma rohamosan emelkedett a millenniumi ünnepségek idején, még" pedig nemcsak azért, mert ekkor örömmel ülte ,meg a nemzet^ a magyar birodalom megalapításának ezeréves évfordulóját, hanem azért is, mert aki ismeri az akkori magyarellenes külföldi propagandát és propagandairatokat, az nagyon jól tudja, hogy tömérdek támadást intéztek Magyarország ellen és akkor igen sokan voltak az ünneplők soraiban idegennevű magyarok, akik hazafias kötelességüknek tartották a nevüket már azért is megmagyarosítani. A világháborúig a millennium után évente két-háromezer névmagyarosítás történt. 1917ben jelent meg a magyar névkönyv és ennek megállapítása szerint összesen 1848-tól 1917-igmindössze 66.000 névmagyarosítás történt, ez tehát nem mondható soknak a töbmillió ide* genhangzású névből. A világháború után a névmagyarosításért elsősorban a vitézi széket illeti az elismerés. Igaz, hogy itt nem történt nagytömegű névmagyarosítás, de ezt a számot a minőségnek jelentősége nagy mértékben meghaladja és ez is igen fontos szempont. 1927-től 1929-ig 4658 névmagyarosítás történt. Azóta körülbelül évi 3000—6000 a névmagyarosítások száma. Kovács Alajos megállapítása szerint kétmillió magyarnak van idegenhangzású neve. Ez a trianoni magyar lakosságnak, sajnos, 25 százalékát teszi ki. Szerinte évente 60.000— 70.000 nevet kellene megmagyarosítani. Én ezt nagyon kevésnek tartom, amennyiben akkor ezt a folyamatot körülbelül csak húsz év múlva tudnók befejezni. A finnek — amint említettem — l9257 36-ban, két év alatt százezer nevet finnesítettek és mi 60—70 esztendő alatt a névmagyarosítás terén alig értünk el valamivel többet.
