Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december U-én, hétfőn., 639 építkezési ipar meglehetősen visszaesik. Hiába mondja az igen t. kormány, hogy folynak közmunkák, laktanyaépítések, miegymás, a magángazdaság visszaesésével csökkennek az adóbevételek és én azt kérdezem, vájjon honnan fogja a kormány visszafizetni azt a 400 millió pengőt, amikor csökkennek az adóbevételek? Én nem vagyok az angolok híve, nem szeretem őket, de ebben az egyben azt kell mondanom, miért nem követték az angol példát? Az angolok azt mondják, hogy csak a hitellel finanszírozott közmunkának van a gazdasági életre fejlesztő hatása. (Ügy van! balfelől.) Nálunk a német példát követték és adópréssel igyekeztek előteremteni a pénzt. Minden eladósodásnak megvan a maga hatása. Emelkednek a lakbérek, nem folyik az építkezés. Bizony a kormányzatnak sürgősen bele kell nyúlnia ebbe a zsidó-spekulációba, mert hiszen ők a háziurak a fővárosban. Ezért követeljük az agrárkérdések megoldását, nem struccpolitikai alapon, hanem nyíltsággal* hogy a gazdasági élet minden terén gyors rendszerváltozás következzék be. Egy másik 'honvédelmi kérdés a nevelés kérdése. Az ősmagyarság már Ázsiában is élethivatásra nevelte a fiait, hamar lóra ültette őket, hamar kezükbe adták az íjat, a fokost és a többi fegyvert. Ugyanezt csinálták a honfoglalás korában is: élethivatást adtak. És mit csinálunk mi? Mi az iskolából kibocsátjuk az ifjúságot és — ahogyan annak idején Teleki kultuszminiszter úr mondotta — sofőrlelkeket nevelünk, pedig nekünk a magyar férfiakat és a magyar nőket élethivatásukra kell nevelnünk. Azt mondja a polgáriiskolai törvény célkitűzésében, hogy nekünk állampolgárokat kell nevelnünk. Én tagadom ezt az álláspontot. Nekünk nem állampolgá.rokat kell- nevelnünk, mert lehet nagyon jó állampolgár például, mit tudom én, Grünfeld Izaiás, vagy lehet az a. Weisz is jó állampolgár, vagy az a.z ötödik, aki jól kisíbolta vagyonát, de nem jó magyar. Tessék nevelésünk tengelyéül, célkitűzésképpen tenni azt, hogy minden iskola jó magyar férfit ós jó magyar nőt neveljen. Élethivatást kell adni az iskolának. Mi agrárország vagyunk — hát hol adjuk az agrárnemzetnek az élethivatását, hol szolgálja a mi iskolapolitikánk a mezőgazdaság érdekeit. Csak tapogatödzások vannak, azok a bizonyos kezdőlépések, amelyekből mi annyit tettünk, de mi szeretnénk már haladást, befejező lépéseket is látni. Igen fontos, hogy nevelésügyünkbe belevigyük azt a katonás szellemet, amelyet ez a nemzet megérdemel, mert ezzel a katonás szellemmel tudta a nemzet magát fenntartani 1500 éve. Igenis kötelességünk hirdetni, hogy nem ezer éve állunk itt, mert amikor Attila itt állott, már ő is magyar volt, mert hiszen utódai vagyunk. Ezzel a katonai szellemmel voltunk mi a keresztény eszme megvédői. A katonaszellemet megköveteli a magyar nevelés, márpedig ismételnem kell, hogy a mi nevelésünk nem magyar, mert nem szolgálja a magyar nyelv, a magyar történelem, a magyar dal, a magyar földrajz szempont.ja

it. Elég liberális mederben haladunk, túlzsúfoltság öli az iskolákat. Tessék, itt van akármelyik, mondjuk a honvédutcai polgári iskola negyedik osztályának a tanterve: hittan 2, magyar nyelv 3, német 3, történelem 3, földrajz 2, számtan 3, ásványtan 3, közgazdaságtan 2, mezőgazdaságtan 1, egészségtan 2, kézimunka 1, rajz 2, torna 4 óra. Összesen tehát egy héten ott van az a tanuló ötször reggel nyolctól kettőig és a végén kijön az iskolából egy gépember, nem tud magyarul helyesen írni, nem ismeri a magyar történelmet, nem tudja például, hol van Nagyszöllős, nem ismeri azokat a követelményeket, amelyek magyar embernél elsőrendű szükségletként számítanak. Nem kell neki másodfokú egyenletekkel törődnie. Miért kell a fővárosi gyermeknek tudni, hogy miképpen kell szántani és miért kell még egymást mezőgazdasági kérdésekről tudnia, igenis kell Hódmezővásárhelyen és > a többi vidéki városokban, ott meg kell tanítani, de nem ilyen formában. _ A túlzsúfoltság öli a magyar ifjúságot. A magyar pedig sohasem markolt sokat, hanem amit megmarkolt, azt mindig jól megmarkolta. Tessék ami nevelésünket is olyanná tenni, hogy keveset adjunk, de jól. (vitéz Magasházy László: Ügy van! Kell a magyar nevelés!) Maga Teleki Pál gróf, mint kultuszminiszter mondotta (olvassa): »Mernék fogadni, hogy ha csak öt tantárgyat tanítanánk, szabad választás szerint, csak a magyar nyelvet vennénk ki, de azzal igazán majdnem annyit érnénk, mintha másik ötöt tanítanánk«. En s-ohasem helyeseltem a miniszterelnök úrnak, de ebben hclyeslek! (Derültség!) Végre azonban szeretnék már látni cselekedeteket is ilyen értelemben, mert hiszen a miniszterelnök úr azt mondja egy másik helyen, hogy az iskola nevelő is legyen; azt is mondja, hogy az iskolából távozó végzett növendék magyarlelkű férfi vagy nő legyen és ne sofőrlélek. Míndezt aláírom. De milyen érdekes, hogy nálunk az ein berek rendszerint mást beszelnek és mást cselekszenek. A volt kultuszminiszter úr is ezt mondotta, de ő sem valósította meg ezeket. T. Ház! Mielőtt továbbmennék, meg kell állanom a magyar nyelv kérdésénél. Mi az iskolában igen-igen sokat harcoltunk a helyes magyarságért, kaptuk az egyik főigazgatói rendeletet a másik után, hogy ezen a konferencián ezzel kell foglalkozni, a másikon meg azzal; dolgoztunk is egész iszívünkkel, mert éreztük, hogy egyetlen kincsünk, amelyet nem lehet elvenni, a nyelvünk, a ml édes magyar anyanyelvünk, (Úgy van! Úgy van!) amellyel édesanyánk altatódalt zsongott a fülünkbe. Ennek a nyelvnek a védelmében nem történik itt semmi. Ez a liberális szellem, az argó és a zsargon és a hivatalos nyelv megfertőzi a magyar nyelvet. Tessék megnézni a hivatalos akták nyelvét, azt a nyakatekert stílust. Igaz, hogy abból az ügyvéd urak ki tudnák bogozni a maguk igazságát, (Derültség.) de t. Ház, úgy kell azt megstilizálni, hogy minden egyszerű magyar ember megértse. Tessék Gárdonyi és Arany stílusát kötelezővé tenni és tessék az Akadémiát rászorítani, hogy vegye kezébe a magyar nyelv ügyét, (Közl-Horváth József: Abból baj lesz!) mert annakidején a fmagyar nyelv védelmére született meg a Magyar Tudományos Akadémia. Ma mi történik? Tessék kimenni az utcára: Weisz Ézsaiás neve kisbetűvel van kiírva a cégtáblán. Taníthatjuk mi az iskolában, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel kell írni, ha ilyesmiket látni. (Derültség.) Kissé komikusan hangzik ez, de ezeken a kicsinységeken sok múlik. (Ügy van! Ügy van!) Tessék kötelezni a táblafestoket, hogy ne irkáljanak így és tessék rendelkezést kiadni arra. hogy ne legyen a főváros tele idegen feliratokkal. Ha feljön egy jó ma-