Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

632 Az országgyűlés képviselőházának 62. szét teszi ki ez az összes kiadásoknak, hogy ebből megállapíthatjuk, az adminisztráció túlságosan drága. Azt viszont tudjuk, hogy lassú és bürokratikus. Nem akarok az adminisztráció hiányosságaival foglalkozni, ezt a belügyminiszter úr a költségvetési vita során mondott beszédében egészen pontosan és tökéletesen határozta meg. Megmondta, hogy nem a közigazgatás személyzetében van a hiba, hanem a rendszerben, amely arra törekszik, hogy centralizálja az egész közigazgatást és az - alsóbbfokú hatóságoktól minden munkát a minisztérium hatáskörébe utaljon. Ezzel az alsófokú hatóságok nem tudják ellátni a munkájukat, felelősségérzetük csökken, mert hiszen azt látjuk, hogy minden ügyben a miniszter intézkedik. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a felelősségérzetet fokozzuk és ezt a centralisztikus irányzatot megszüntessük, az alsóbbfokú hatóságoknak hatáskört adjunk, hogy azok feladataikat megoldhassák és jól láthassák el közigazgatási teendőiket. Csak a legfontosabb ügyek kerüljenek a miniszterek elé és ezáltal lehetővé váljék, hogy a minisztérium kormányozzon, az alsófokú hatóságokat pedig csak irányítsa és ellenőrizze. Az állami adminisztráció racionalizálásának kérdésénél a belügyminiszter úr felvetette, hogy centralisztikus vagy pedig önkormányzati adminisztrációt létesítsünk-e. Természetesen a mi ősi alkotmányunk szelleméből folyik, hogy az önkormányzaton felépülő adminisztrációt kell továbbfejlesztenünk, még pedig olyan módon, hogy az Önkormányzatok a hatáskörükbe tartozó feladatokat tökéletesen tudják megoldani. A múlt ülésen Piukovich igen t. képviselőtársam külföldi tapasztalatai és a magyar alkotmány szellemének egybevetése alapján teljes hozzáértéssel vázolta ezt a kérdést és ugyanerre az álláspontra helyezkedett, tehát ugyanígy véli a dolgot megoldani. A másik kérdésben, hogy önkormányzatok választott, vagy kinevezett tisztviselőkkel működjenek-e, a kormányzat már döntött akkor, amidőn egyes tisztviselői karokat államosított. Államosították eddig a rendőrséget, a tisztiorvosokat, a számvevőségeket és amint a belügyminiszter úr költségvetési beszédében mondotta, rövid időn belül az árvaszékek államosítását viszi keresztül az egész vonalon, továbbá jelezte, hogy a gyámgondozás és gyámigazgatás államosítására vonatkozó törvényjavaslat is készen van. Tehát ezekkel az, intézkedésekkel a kormányhatalom maga eldöntötte már azt, hogy az önkormányzatok kinevezett tisztviselőkkel dolgozzanak. En szintén ezt az álláspontot képviselem, hogy az önkormányzatok kinevezett tisztviselőkkel lássák el kormányzati teendőiket. Éppen ezért egy másik, a jelen körülmények között igen fontos tisztviselői karnak, a városi mérnököknek államosítását tartom a következők során elsősorban szükségesnek. A városi mérnököket ezelőtt kinevezték, a Scitovszky-féle reform óta választják. Ez az utóbbi rendszer természetesen visszaesést jelent az előbbihez képest, mert különösen a gyengébb moralitású embereket rákényszeríti, illetőleg ráneveli arra, hogy a közérdek félretételével egyéni érdekek szempontjából, vagy a helyi hatalmaságoktól való félelmük szerint végezzék el egyes munkájukat, (Ügy •van! Ügy van!) Az utóbbi időben igen gyakran fordul elő, hogy egyes vidéki városi mérnökök nem is merik ellátni rendes munkakörüket, ülése, 1939 december 4-én, hétfőn. például nagyobb építkezések ellenőrzését, le számolását, hanem ilyen munkára az iparügyi minisztériumból kérnek mérnököket. Ez mind azért van, mert a vállalkozó nagyiparos egyszersmint a helyi törvényhatósági bizottságnak is tagja és a városi mérnök függő viszonyban van vele, mert legközelebbi megválasztása talán éppen az ő véleményétől függ. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen körülmények között hiába van a városnak mérnöke, — sok esetben több mérnöke — mégis azt a munkakört, amelyet el kellene látniok, nem tudják vagy nem merik ellátni és ezekkel a munkákkal teljesen indokolatlanul a minisztérium mérnökeit terhelik meg. A városi mérnökök államosításából nagy előny származnék abból a szempontból is, hogy áthelyezhetők volnának. Ennek előnyeit akkor értékeljük igazán, ha tudjuk azt, hogy vidéki városaink műszaki vonatkozású, gazdasági, szociális és kultiirális szükségleteiket nem egy időben teljesítik, hanem különféle időkben elégítik ki. E feladatoknak megoldása igen sok esetben különleges szaktudást igényel. Abban az esetben, ha a városi mérnöki hivatal tagjai valamelyikénél ez a szaktudás megvan, akkor nincs semmi baj, ha nincs meg, tanulás útján elsajátítható, vagy esetleg külső specialista szakértő igénybevételével megoldható. Azonban valamely, ilyen különleges műszaki feladatot megoldani tudó, arra a feladatra specializálódott embernek szaktudása attól a pillánál tói kezdve, hogy feladatát elvégezte, holt tőke ként parlagon hever, míg abban az esetben, ha áthelyezhetők volnának a mérnökök, az államosítás révén, az ilyen speciális szaktudású emberek minden esetben arra a helyre volnának helyezhetők, ahol a tudásuknak megfelelő munkakört kell betölteni. Ilyen esetben a különleges, speciális tudású szakember alkalmazása nem terhelné feleslegesen és túlságosan a közületnek költségvetését. A városok mérnökeinek keze'n fordul meg a városok költségvetésének legalább egynegyedrésze és sem az államra, sem egyéb közületekre nem közömbös az, hogy miképpen költik el a pénzt, hogy jobb vagy rosszabb hatásfokkal sáfárkodnak-e azokkal a pénzekkel, tehát szakszerű ellenőrzést kell felettük gyakorolni. Ezt ÍZ ellenőrzést szintén csak államosítás revén érhetjük el. Természetesen a városi és községi közigazgatás többi tisztviselőjének államosítását is szükségesnek tartom, hogy a tisztviselő minden előléptetés alkalmával ne legyen a felesleges választási tortúráknak kitéve, azonban addig is, amíg a többire sor kerülne, a belügyminiszter ár által bejelenterceken ki Vil a műszaki tisztviselők államosítását tartom közérdekből elsősorban szükségesnek. T. Ház! A továbbiakban az 1937 : VI. törvénycikkről, a városrendezési törvénycikknek végTehajtásáról kívánok néhány szót szólni. Az iparügyi tárca tárgyalásánál Wälder Gyula t. képviselőtársam már aiéhány szóval említést tett erről. Azonban ez annyira fontos törvény, hogy szükségesnek tartom részletesebben foglalkozni vele. Ez a törvény nagyon mintaszerű, azonban mint minden műszaki vonatkozású törvény—azt lehet mondani— csak kerettörvény, amelyet rendeletekkel kell kitölteni. Sajnos, ezeknek a rendeleteknek megjelenése késik, tehát a törvény végrehajtása nem kezdődött meg. Nem kezdődött meg pedig azért, mert alig egykét tisztviselő volna hivatva ennek végrehajtását szolgálni, ezek pedig egyéb munkával annyira túl vaunak terhelve, hogy ezeket az egyéb teendőket végzik, éppen azokat a teen-