Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

628 Az országgyűlés képviselőházának 62. én itt is kifejezem a rokonszenvemet, a finn népnek példája, amely nép most egy testként áll szemben az elnyomó hatalmassággal, amikor egy nép kicsinysége elég ok volt arra, hogy egy másik nagyobb nép azért, mert az kicsiny, a kisebbet megtámadja. Ezeket csak bevezetőként jelentettem ki. Pártunknak, a Független Kisgazdapártnak az appropriációs vitában felszólalt vezérszónoka, Tildy Zoltán igen t. képviselőtársam leszögezte azt, hogy imire vállalkozunk mi, mire vállalkozik ma a komoly ellenzék, a hazafias ellenzék, mi az, amit az ellenzéknek tennie kell és mi az, amit nem kell tennie. Ö megmondotta, hogy mi az, amit az ellenzéknek nem szabad tennie, mire nem vállalkozhatik; én most megmondom azt is, hogy mi az, amire vállalkoznunk kell, nekünk, az ellenzéknek, akár a kormánnyal szemben, akár pedig egy másik ellenzékkel szemben. Vállalkozunk kell az igazság felderítésére és én ma az appropfriációs vitában éppen azért szólalok fel, hogy legyen világosság. Amikor ma, hála Istennek, ebben az országiban nyugalom van, mert nyugalom van, olyan, amilyen nincs Európában, amikor nincsenek minden héten idegeket rázó rádiószónoklatok, — mert mi lenne ma, ha egy temperamentumos ember minden héten odaállana a mikrofon elé és az ország nevében beszélne — ma, amikor nyugalom van és én hiszem azt, hogy ez, nem a temető csendje, nem a temető nyugalma, hanem egy komoly munka a nemzet életének kifejtésére, amikor ez a nyugalom van, akkor nem vállalkozhatik senki, aki szereti a hazáját, lelkiismeretes ember nem vállalkozhatik arra, ami itt a napokban történt. Kénytelen vagyok ideíhozni egy röpirat ügyét, legyenek tisztázva ebben az ügyhen is a dolgok. A rendőrség dolga kikutatni,, hogy ki adta ki ezt a röpiratot, amelyet megküldöttek minden vezető embernek és amelynek nyomán ebből a nyyugalomból — megállapítom — a vidéken a legteljesebb nyugtalanság támadt, mert nem tudják az em'berek, hogy mi az, ami itt van a nyakunkon, azt hiszik, hogy ma már itt bent nagy bolsevista agitáció folyik, (Hubay Kálmán: Folyik is!) az emberek kétségbeesve futkosnak egymáshoz, szomszéd faluról szomszéd falura, összeülnek, tanulmányozzák ezt a röpiratot, amelyet — meg vagyok róla győződve — itt az országban tízezer-, sőt százezerszámra küldtek szét. 1 T. Ház! Legyen ebben az ügyben is világosság. Amikor mi a nyugalmat, a békét akarjuk, amikor előkészülünk a nemzet esetleges nagy erőkifejtéseire, amikor a nemzet minden erejének kifejtésére szükség van, akkor legyen világosság ebben is és azok, akik ezt a röpiratot az országban terjesztették, vegyék el méltó büntetésüket. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon. — Csia Sándor: Nyomozzák ki!) Csak egy példát hozok fel, egy levelet, amelyet kaptam, azután elmondok egy egyesületi ülést, ahol tegnap egyszerű emberek ezzel jöttek hozzám, mert hiszen olvasták az újságokban ennek a röpiratnak a kivonatát, amely röpirat kimerít minden vétket, minden bűnt a nemzet élete ellen.( Hubay : Kálmán: Ügy van!) Azt írja nekem az egyik választóm (olvassa): »Mély megdöbbenéssel és felháborodással vettem a mai postával »A magyar nemzeti szocializmus országépítő programmja« fímű elmeförmedvényt. (Felkiáltások a szelsŐbalóldalon: Ügy van! Az is!) Igen t. képviülése 1939 december 4-én, hétfőn. selőtársaimnak is érdekük... (Csia Sándor:. Csak nyomozzák ki! — Rátz Kálmán: Ügy van! Disznóság! A legsürgősebben!) Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Varga Béla: Erős szavakkal írja ez a választóm és ez szinte kötelességemmé teszi, hogy felolvassam (olvassa): »Mondd, őrültek ezek vagy gazemberek, (Hubay Kálmán: Mind a kettő!) a Lipótmezőn volna a helyük vagy pedig a Markó-utcában? Miféle pénz dolgozik ezek mögött, miféle cél érdekében? Második 1919-et akarnak, (Hubay Kálmán: Ezek igen!) amelyből azután a mai vészes körülmények közepette; igazán nem lesz többé feltámadás?« így felrúgni egy nemzet ezeréves hagyományait, múltját, jelenét és jövőjét, tisztára őrület. Ennek a programúinak minden sora lázítás, államfelforgatás, hazaárulás, maró gúny, (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) csak egy csepp józan ésszel, gondolkozóképességgel is megáldott magyar számára.. (Maróthy Károly: Hol van a rendőrség? Nem tudja kinyomozni? Máskor két nap alatt megvan a tettes, most nincs meg! Furcsa igazán! — vitéz Hertelendy Miklós: Majd megtalálják! — vitéz Lipcsey Márton: Majd megtalálják, ne izgassa magát! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szeretnénk már látni!) De beszámolhatok egy másik esetről is. Egyszerű emberek, egy kicsiny vallásos egyesületben tegnap a saját plébániámon tartottak gyűlést, amelyen megállapítottam, hogy ezzel a röpirattal nemcsak az intelligens vezetőelem nyugalmát, békéjét törték meg, bontották meg teljesen, hanem egyszerű emberekre is milyen hatással volt. Amikor olvasták, hogy a kereszténység életét támadja egy röpirat, azt kérdezték, hogy mi lesz itt; hát tényleg elpusztítják templomainkat, vége itt a katolicizmusnak, a protestantizmusnak és mindennek, aminek ezeréves múltja van? Amikor ezt hallottam, akkor határoztam el, hogy appropriációs beszédem tengelyévé teszem azt, hogy legyen itt világosság. Fel kívánom olvasni egyes részleteit ennek a röpiratnak, hogy bekerüljön a naplóba, hogy lássuk, hogy 1939ben, amikor a nemzet legveszélyesebb idejét élte, amikor látjuk, hogy a szomszédságunkban hogyan mennek tönkre kis nemzetek, akadnak magyar emberek, akik ilyesmire vállalkoztak. (Maróthy Károly: Marcaliban ezzel agitál a kormánypárt!) Elnök: Csendlet kérek, Maróthy képviselő űr! Kérem, méltóztassék csendben lenni és felháborodását némileg türtőztetni. Varga Béla: Megállapítom, hogy ez a tízezerszámra szétküldött rönirat akárhonnan is származik. (Vágó Pál: Onnan, akinek pénze van! Nekünk nincs l) nem más, mint istentelen és hazátlan bitangok házalása^ a nemzet legszentebb jogaival. {Úgy vaTi! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Kinek érdeke ez? Cui prodestl — ezt kell mindig keresni.) Éppen az appropriációs beszédekből csendült ki minden oldalról, — minden felszólaló beszédéből meg lehetett ezt állapítani — hogy itt nagy lelki egység van és örülhet az a kevés ember, aki végighallgathatta itt az appropriációs beszédeket, hogy bármilyen válaszfal van is közöttünk, azért egyek vagyunk abban, hogy hazánkat ezekben a vésze? időkben feltétlenül szeretjük és áldozattal. ha kell, életünk feláldozásával ragaszkodunk hozzá, (vitéz Lipcsey Márton: Kifejezésre is jutott!) Amikor ez történik, akkor ép-