Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

614 Az országgyűlés képviselőházának 61. célra és írják be ezáltal nevüket örök időkre a nemzeti kegyelet és áldozatkészség halhatat­lanjai közé. T. Ház! Ami mármost az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, valahogy úgy fogom fel a jelenlegi helyzetemet, mint ahogy azta magyar a ] kotmány szerkezete nekem sugallja. Ügy gondolom, hogy a képviselő a füle és a szeme kell. hogy legyen a kormányzatnak, hogy meghallja és meglássa, amit az ország mond amit a kerület és az ország érdekei kí­vánnak; hozza fel a kormány elé a nép erejét és vigye le a nép közé a kormány gondját és fordítva, hozza fel a vidék gondjait és vvrye le oda a kormány erejét. Éppen ezért, amikor az appropriáéiós törvényjavaslathoz hozzá­szólni bátorkodom, legyen szabad akadémikus, álta ] ános elvi jelentőségű fejtegetések helv?tt néhány olyan kérdést felvetnem, amely talán konkrétum rellegével Mr, s bár inkább lokális kerületbeli vonatkozásúak, a közérdek szem­pontja megindokolja, hogy a parlament előtt szóvátegyem ezeket. Nagy érdeklődéssel hallgattam a minden vonatkozásban magasszínvonalú felszólaláso­kat a vita során, érdeklődéssel hallgattam az elhangzott miniszteri vitazáró beszédet és iga­zán nagy elmélyüléssel követtem a t. belügy­miniszter úrnak valóban klasszikus, egész bel­ügyi közigazgatásunk anyagát átfogó és azt hiszem az e°"ész Házban osztatlan figyelmet keltő felszólalását. Sok szó esett az autonómiáról. Ezt a kér­dést minden részletében megvilágította az előt­tem szólott Piukovits József t. képviselőtár­sam az ő valóban mélyenszántó beszédében és én is azt mondom, mint az autonóm közületek, mint az alsófokú közigazgatási szervek auto­nóm fejlődésének meggyőződéses híve, hogy nagy megnyugvással vettem tudomásul a bel­ügyminiszter úrnak azt a kijelentését, amely szerint — hogy szavait idézzem — halálos vé­tek lenne megfojtani az autonóm közületek életét (Ügy van! iobbfelől.) hiszen minden más szemponttól eltekintve ezeknek az autonóm k' 2ületPkóek az élete a legjobb nevelő eszköz a hazafias, a közért munkálkodni akaró embe­rek számára. Soha nem láttam ennek a tétel­nek az igazságát jobban, mint tavaly, amikor a felszabadulás után járásom felszabadult köz­ségeit kellett beilleszteni az anyaország tes­tébe. Ebben a felelősségteljes, sürgetett munká­ban revelálódott előttem igazán a magyar ál­lami élet legkisebb hivatalos orgánumának, a községnek jelentősége, ebben a munkában ta­nultam meg igazán, hogy ki és mi a falusi jegyző. Igaz tisztelettel és szeretettel hajlok meg a törvényhozás házában ennek s. f testület­nek hazafias, áldozatkész és túlzás nélkül mondhatom, honalapító munkája előtt, amely­lyel a felszabadult községek területén mun­káiéi, fáklyavivői lettek az oda bevonult szent­istváni magvar gondolatnak, a csonka ország­hoz visszatért magyar és szlovák lakosság ügyeinek és érdekeinek szeretetteljes támoga­tásával. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ha igazat adunk nagy politiku­sunknak. Concha Győzőnek, hogy minden ál­lam alkotmánya annyit ér, amennyit abból közigazgatása meg tud valósítani, ez a teória feltétlenül szőnyegre veti közigazgatásunk messzemenő reformját, amelynek megvalósí­tását a t. belügyminiszter úr szintén szíves volt kilátásba helyezni, A reform lényege az kell, ülése 1939 december 1-én, pénteken. hogy legyen, hogy adiuk vissza a jegvzőt fa­lujának, de lényege kell, hogv legyen az is, hogy visszaadjuk az egész politikai községet a falunak "hparv ezt nagvon találóan 'TJSL Weis [stván, »Közigazgatásunk teherpróhaja« című igen értékes és kitűnő tannlr^ányábpn: adiuk vissza a falu jegyzőjét községének és minde­nekelőtt vegyük le vállairól az adóbehajtások gvülöletes és keserves munkáiát, (Ügy von! Ügy van! Tajts a .jobboldalon. > hogy a?r>tfn igazi vezetője és istápolója lehessen községé­nek, legfőképpen social's és kulturális vonat­kozásban. ( Helyeslés.) ^ Belátták ennek nagy horderejét és szükségét a csehek is. természe­tesen a saját szempontjukból és k'vették az adóügyek intézését a községi jegyzők keféből, éppen attól a nagyon átlátszó tendenciától ve­zetve, hogy a jegvző minél közelebb férkőz­hessek a nép bizalmához és becsületéhez az ő szempontjaik érdekében. Végtelen nagy örö­mömre szolgál, hogy a belügyminiszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértve, szíves volt kilátásba helyezni ennek <a tervnek a megva­lósítását. T. Ház! Érdekes dolog, ha a közigazgatás decentralizációjának, az alsófokú közisra , zga­tási szervek autonóm irányba való terelésének problémakörével foglalkozunk, régebbi és újabb időben gyakran találkozunk ez^el a problémáival, gyakran felvetődik" kisebb-na­gyobb mértékben ennek az elgondolásnak gya­korlati megvalósítása. Többnyire azonban olyan időkben, amikor az állami élet gyökeres meg­újításának szükséges volta mintegy paran­csol ólag ^ megköveteli a népi, a laikus elemek beállítását ebbe a munkába, helyesebben a ben­nük lévő területen és egészséges erőknek felhasz­nálását ennek az átalakító folyamatnak az ér­dekében. Piukovich 1 képviselőtársam nagyon érdekes példákat sorolt fel. En is olvasgattam ebben a témakörben egyről-másról. Egy ilyen olvasmány jut az eszembe, amelyből azt következtetem, ho^y az alsófokú közigazgatási közületek autonómiáját erősítő törekvéseknek nemzetépítő hatásuk van. Ak­kori olvasmányomra visszaemlékezve, láttam ennek a tanulságnak érvényesítését a napó­leoni háború után. Az 1807. évi tilsiti béke után Poroszország új utakon keresi érvénye­sülését és boldogulását Stein Henrik Frigyes báró vezetése alatt. Stein az ahhoz a korhoz mérten hallatlanul merész kezdeményezéssel a nemzeti élet televénytalajához, magához a néphez szállt le. Hirdette, hogy meg kell adni a felemelkedés lehetőségét a tehetség és erő számára és a helyi önkormányzat keretei közt egyelőre a helyi kérdések intézésébe kell az egészet bevonni. Ez a probléma 132 évvel ezelőtt merült fel s mennyire hasonlít azokhoz a tervekhez, amelyeknek megvalósítását az igen t. belügyminiszter úr legutóbbi felszóla­lása során felvetítette hozandó reformjavas­latának horizontjára. A közelmúltban is olvastam ennek a pro­blémának időszerűségéről. Salazar Portugáliá­ban a legutóbbi időben a község képviselőtes­tületébe utalt minden olyan ügyet, amely ki­zárólag annak a községnek tagjait érdekli és ott a községek élén álló állami közeg szinte csak közvetít az államhatalom és a község közt, nem úgy, mint nálunk a jegyző, aki egy­szerű ügyintéző szerv, akivel mondhatnám minden igazgatási ág külön-külön rendelke­zik, végnélküli jelentéseket, sokrovatos kimu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom