Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

600 Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1939 december 1-én, pénteken. val. Én nem tartanám azt sem helytelennek, hogy, amint Tildy képviselőtársam említette, a szikes talajoknál az érdekeltségek, amennyiben ezek nagyobb összefüggő területre vonatkoznak, társulattá alakulnának, és kedvezményes kölcsönt vennének fel a talajjavításra, mert én nem kételkedem abban, hogy ha a talajt tényleg javítjuk, akkor az illető tulajdonosok jövedelmét is növeljük, s akkor szívesen fizetnék meg a rájuk eső mérsékelt hányadot. Ugyanezt tesszük mi fenn ma, a Vág-jobbparti társulatnál. Katasztrális holdanként és évenként 2 pengő ártéri adóval járulunk hozzá. Ugyanígy van a balparton is. Miután azonban ezek az évi hozzájárulások a még hátralévő és szükséges munkálatokhoz nem elegendők, feltétlenül kívánatosnak tartom azt, hogy a kormányzat jöjjön segítségünkre, hogy azokat a társulat közegei, szakértői által elvégzett, kimutatott és szükségesnek tartott még hátralévő munkálatokat elvégezhessük, s ezáltal a belterületen, az árterületen eszközlendő csatornázásokkal levezethessük a felszaporodott talaj- és esővizeket. Most minket nem sújt az árvíz, azonban sújtja ennek a 152.000 katasztrális hold területnek egy igen tekintélyes részét. A talajvíz, a fakadásvíz, különösen az utóbbi négy évben — mint már említetten — és most máris kilátás van arra, hogy az ötödik évben is be fog ez következni, azokon a területeken, amelyek egyébként a legjobb termést adják, lehetetlenné teszi a gazdasági munkát, sőt a bevetett területeken már igen sok helyen a kikelt vetéseket is megölte. Nem kételkedem abban, hogy a földmívelésügyi kormányzat részéről ezen a téren a legnagyobb megértésre találunk és éppen azért, mert én bízom ebben, kérem a t. földmívelésügy miniszter urat, kövessen el mindent tárcája keretében, hogy ez az értékes terület, a Vág jobb- és balparíján, amely^ 152 ezer katasztrális holdat számlál, az árví.i alól mentesíttessék .es anyagi támogatással jöjjön a két társulat érdekeltségének segítségére. T. Ház! A felszólalások során (Halljuk! Halljuk!) több kívánság hangzott el, hogy a keresztény kereskedelmet erőhöz kell juttatni, módot kell adni a keresztény kereskedőnek arra, hogy önállósítsa magát, annál is inkább, mert most itt van az ideje ímnak, hogy az iparigazolványok bizonyosmértékü bevonásával a keresztény rátermett magyar ifjak elhelyezkedhessenek. Hogy ez lehetséges legyen, ehhez természetesen nagyon kívánatos, hogy az önállósítási Alap. amely tudtommal kimerült, valamilyen módon felfrissíttessék, különösen a Felvidéken. Engem ügy informáltak, hogy például a vágsellyei járásban még nem részesült talán senki ebben a kedvezményben és azt hiszem, e téren nincs nagy különbség a visszacsatolt többi járás területe között. Állandóan hirdetjük azt, hogy minél erősebben kapcsoljuk be a kereskedelembe a keresztény egyéneket, ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha adott és szükséges alkalmakkor ezeknek a rátermett és keresni akaró ifjaknak tényleg segítségére sietünk. (Helyeslés.) Elismerem, hogy szükség van a nagy központokra, mert hiszen tőke kérdése a kereskedelem, és csak az a vállalat tudja a szükséges árukat beszerezni, amelynek a szükséges tőke rendelkezésére áll, nézetem szerint azonban feltétlenül szükségünk van az erős egvedekre is, mert hiszen azok úgy az államvédelem, mini az adóztatás terén alapjai az országnak. A nyugdíjasok érdekében, különösen azok nak az érdekében, akik a cseh megszálláskor szolgálatba át nem vétettek, vagy pedig elbocsáttattak, és akik hosszabb ideig úgyszólván minden támasz nélkül állottak, a magyarságuk mellett azonban kitartottak, a kormányzat tegyen meg mindent sürgősen, hogy az az éhnyugbér, amelyet a cseh hatóságok részükre megállapítottak, és amely a 7-tel való átváltás alapján folyósíttatik a mostani kormányzat részéről, feltétlenül felemeltessék. Nem kívánhatjuk ugyanis azt, hogy ezek, akik jó magyarok voltak, hátrányban legyenek azokkal a renegát, köpenyegforgató és sokszor magyarellenes álláspontot képviselő tisztviselőkkel szemben, (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) akiket a cseh kormányzat átvett, előléptetett és magas nyugdíjjal nyugdíjaztatott, és akiknek a nyugdíját a magyar kormányzat is folyósítja. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Egy hang a középen; Négyszemközti magyarok!) T. Ház! Befejezem beszédemet. Arra Kérem az illetékes tárcák miniszter urait, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket itt bátor voltam előadni, szíveskedjenek segítségünkre jönni. Ennek reményében a megajánlási törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés a\ jobboldalon és a közéiben. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolc/y Hugó jegyző: Beniezky Elemér! Elnök: Beniczky Elemér képviselő urat illeti a szó. Beniezky Elemér: T. Ház! A vita folyamán a Ház különböző oldaláról sok értékes beszéd hangzott már el, ami talán feleslegesbe is tenné a vitának továbi folytatását, de azt a közmondást tartva szem előtt, hogy »több szem többet lát«, mégis megengedhetőnek tartom, hogy én is felszólaljak és rávilágítsak olyan dolgokra és körülményekre, amelyekre talán még nem hívták fel a kormányzat figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Én leginkább' falusi dolgokkal foglalKozoin, mert én nem a ködös elméletek homályából tanultam meg a falut ismerni, (Derültség.) s nem a képviselőválasztások alkalmával, hanem egész életemet a falun töltöttem, ismerem a falusi nép összes rétegeit, jóformán szem élv szerint is, hiszen egy nemzedék nőtt fel már ott mellettem, akiknek szüleit, nagyszüleit ismerem, akiket névről ismerek, akik bizalommal fordulnak hozzám és akik iránt én is bizalommal viseltetem, és így mindenről módomban van a legalaposabban tájékozódni. Természetes, hogy faluhelyen is vannak társadalmi rétegek, mint mindenütt az egész világon. Olyan ország nincsen, ahol társadalmi rétegek ne lennének. De ha lapozzuk történelmünk ezeréves lapjait, azt látjuk, hogy mindig új nevekkel találkozunk, tehát mindig at; alsóbb rétegekből emelkedtek fel a felsőbb, vezető rétegekbe, ha megvolt az illetők megfelelő képessége, hazaszeretete és becsülete és ezt itt nem kifogásolta senki. A felemelkedésnek tehát nem volt akadálya a múltban sem, de nine* akadálya a jövőben sem. Azt sem tapasztaltam, hogy faluhelyen a társadalmi rétegek között nagy elzárkózódás volna, hogy talán be volnának csukva a kapuk, ami akadályozná az egyik társadalmi rétegnek a másik, felsőbb társadalmi rétegbe való emelkedését. Sőt, ha a történelmi osztály portáin szétnézek, vagy azoknak a portáin, akik az előbbiek helyét elfoglalták, de azzal