Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

46 Az országgyűlés képviselőházának 51. pótadós ügyek szintén feljönnek a minisztériumokba. Mindezek olyan , munkák, amelyek bizony itt is többletmunkát okoznak, pedig nagyon jól tudjuk, t. Ház, hogy ma már az alantasabb hivatalokban ugyanolyan képesítésű tisztviselők, jogot végzett emberek ülnek, mint idefent. Szerintem valahogy meg kellene bontani ezt a rendszert és nem mindent a minisztérium nyakába zúdítani, mert bizony ez igen terhes munkát okoz és igen nagy tisztviselői kart tesz szükségessé idefent is. Tisztelettel bátor vagyok a belügyminiszter úr figyelmét felhívni a sokgyermekes tisztviselők családi pótlékának megfelelő rendezésére. Nem emlékszem marrá, melyik képviselőtársam említette ezt ma, — ha jól tudom, talán Huszovszky képviselőtársam volt — aki kijelentette azt a véleményét, hogy igenis, a családnélküli ember tartsa hazafiúi kötelességének, hogy inkább zokszó nélkül mondjon le a maga családi pótlékjárandóságáról, csakhogy a sokgyermekes emberek a gyerekszámnak megfelelően progresszív arányban családi pótléktöbbletben részesíttessenek. A rendőrséget államosították, de csak részben államosították, mert a rendészet közigazgatási vonatkozású dolgai a községeknél, illetve a városoknál maradtak. Ezeknek az ügyeknek irányítására egy magasabb rangú tisztviselő van kijelölve nálunk is, tanácsosi rangban, mellette a tisztikarral. Annak ellenére tehát, hogy a városok ugyancsak végeznek rendészetet, ezenkívül még fizetniök kell a rendőrség költségeihez való hozzájárulást is. A posta és a telefon használatát fizetjük azokban az esetekben is, amikor kizárólag állami érdek ezek használata. Bátor vagyok azután még rámutatni arra a helyzetre, hogy a munkanélküli segélyeket a szerint állapítják meg, hogy a községek maguk mennyivel járulnak hozzá. Készben érthető is ez, mert hiszen a község saját áldozata szabja meg az állami támogatás mérvét, méltóztassék azonban azt is megszívlelni, hogy ha a községnek magának több volna, akkor többet is irányozna elő s azért nem irányoz elő többet a költségvetésében, mert nincs neki. Tisztelettel hajlok meg a kormány egészségügyi politikája előtt. Amint képviselőtársaim is mondották, én is véletlenül jóleső érzéssel látom azokat a széleskörű, igazán gondosan megalapozott, gyönyörű közegészségügyi munkálatokat, amelyeket a belügyminiszter úr az egész vonalon keresztül visz. Dr. Johan államtitkár úrnak megjelent egy munkája, amelyre én is felhívom a figyelmet. Hálás köszönetemet fejezem ki érte (Helyeslés és ellenzés a jobboldalon.) és arra kérem az államtitkár urat, hogy csak döngesse ezt a kínai falat, mert ne felejtse el, hogy a kínai falon túl élet virul. Gyönyörű munka az is, ami a Stefániában, az egyke ellen való küzdelem terén és mindezekkel kapcsolatban történik. Nem untatom tovább az igen t. Házat, nem veszem tovább igénybe a t. Ház figyelmét. Tisztelettel bejelentem, hogy a költségvetést a legnagyobb lelki megnyugvással elfogadom és mind a belügyminiszter úrnak, mind a belügyminiszter úr munkatársainak hálás köszönetemet nyilvánítom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Maróthy Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. ülése 1939 november 15-én, szerdán. Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Szöllősi Jenő! Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! A közigazgatás feladata és hivatása az, hogy a gyakorlatban, alkalmazza a nemzet alkotmányát. Ezért szükségszerűen az alkotmány annyit ér, amennyit a közigazgatás tényleg át tud vinni belőle a gyakorlati életbe és másrészről a közigazgatás is annyit ér, amennyit az alkotmány betűiből a gyakorlati életben meg tud valósítani. A belügyi tárca költségvetési vitáját fel akarom használni arra, hogy végigkísérjem útján a magyar közigazgatás tehervonatit, mert gyorsvonatnak, sajnos, a legjobb akarattal sem lehet mondani, végigkísérjem főbb állomásain, kezdve a falun, folytatva a vármegyén és befejezve a minisztériumon. Szemlélődésemet a közigazgatás alapsejtjénél, a községnél akarom kezdeni, annál is inkább, mert véleményem szerint ez a legfontosabb szerv éppen annál az állandó és széleskörű érintkezésnél fogva, amelyben a községi közigazgatás a magyar nép széles rétegével van. A tanyai közigazgatással ugyanis nem kezdhetem, — bár ez még kezdetlegesebb sejtje volna a közigazgatásnak — mert tanyai közigazgatásunk ma még nincs, jobban mondva még ma sincs. Azok a félénk kezdeményezések, amelyek az 1927-es Seitovszky-féle tanyarendelet nyomán a tanyai közigazgatás terén megindultak, éppen a központi irányítás hiánya miatt lassan elsorvadtak és ezért a mai helyzet ugyanaz, mint a régi. 700.000 magyar lélek él a magyar tanyavilágban, azt mondhatnám a legteljesebb kulturális, szociális és gazdasági elhanyagoltságban és ezért csak sajnálattal tudom azt megállapítani, hogy a jelen költségvetés a tanyavilág szempontjából nem hoz semmiféle áldozatot. A tanyavilág kérdésénél röviden csak ánynyit szeretnék megemlíteni, hogy mindennél, ami a tanyával összefügg, mindennél, amit egy nagy tátr irodalom ebben a kérdésben összehordott, fontosabb a tanya szempontjából a telefon és a kövezett utak kérdése. Pontosabbak ezek még az egészségházaknál, a tanyaközpontoknál is, mert ahol kövezett út van,, tehát ahová az autóforgalom elérhet és ahonj nan telefonon segítséget lehet kérni, ott a legelemibb szükségleteken már segítve van. Ott nem adódhatik elő például az a szomorú eset, amint a makói tanyavilágban előfordul, hogy minden télen legalább két-háiom magyar j anya pusztul el a szülés után bekövetkezett elvérzésben azért, mert lehetetlen orvost éssegítséget elérni. (ŰmJ van! balfelől.) Elsősorban tehát kövezett utat és telefont kér a ta! nyavilág a belügyi kormányzattól. Visszatérve most már a községekhez, megkell állapítanom, hogy mind a kis-, mind pedig nagyközségek közigazgatása főképpen pénzügyi vonatkozásban az utóbbi tíz-húsz év alatt igen nagy fejlődést mutat és igen nagy elismeréssel kell mes emlékeznem a miniszterközi bizottságok munkájáról, amelyek a helyszínre kiszállva a községek költségvetését a legkomolyabb, leggondosabb munkával dolgozzák át és ott, ahol szükséges, — igen nagy számban — kellő pénzsegéllyel a községek segítségére sietnek, hogy azoknak pótadoszázalékát (leszállítsák. TJgvancsak tiszteletet érdemel a jegyzők munkássága is. Ok a köz• ség ezerfelé ágazó közigazgatását igazán nagy