Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

422 Az országgyűlés képviselöhcizának 57. teni, mert bizonyos halasztási lehetőség ada­tott nekik, de amikor hazajönnek, azonnal szo rítják őket Most értesültem arról, hogy a P. K. egy körlevelet adott ki a bankoknak, hogy a tőkét ne követeljék. Ezt megértem, de kamatot se követeljenek attól a szegény katonától, aki 3—6 hónapi szolgálat után hazajön és azt sem tudja, hol áll a feje, mihez kezdjen egész gaz­dasági életét hol folytassa. Méltóztassék tehát intézkedni és felhívni a bankokat, vagy kiadni egy rendelkezést, hogy a pénzintézetek a kato­nai szolgálat alatt esedékes kamatokat írják hozzá a tőkéhez és akkor innen történjék foly­tatólag a kamatok fizetése. Ennyi kímélettel talán tartozunk azok iránt, akik hadiszolgala­tot teljesítenek a nemzet érdekében. Ezek után most már a magam tárgyaira térek rá. Elsősorban is koncedálom, hogy az adók tekintetében a pénzügyminiszter költségvetési beszédében elég szép képet festett elénk úgy a szociális, mint a családvédelmi szemponto­kat illetően. Mély tisztelettel kérném, hogy az adóreform kérdésében, amelyet bizonyos mérté­kig bejelentett, a következő szampontokat mél­tóztassék figyelembe venni..A falusi adókeze­lést méltóztassék államosítani. A falusi jegyző, bár alkalmas az adók behajtására abból a szem­pontból, hogy ő ismeri az egyes emberek viszo­nyait és talán körültekintőbb tud lenni, azon­ban a jelenlegi összekuszált állami igazgatási viszonyok között nem lehet tovább az adókeze­lést, az adóbeszedést a községeknél hagyni. Méltóztassék állami adóhivatalokat létesíteni, állami adóbeszedést rendszeresíteni. Ezek mel­lett tanácsadóként szerepelhet a jegyző, aki a helyi viszonyok ismeretében a legjobban tudja, kivel szemben lehet kíméletet gyakorolni, le­het-e enyhíteni az adót és mit lehet egyáltalán tenni, de az adószedés állami legyen, és ettől mentesüljön a közigazgatás, mert ez egyrészt visszahat a közigazgatás egyéb menetére, más­részt abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mai helyzet az államra nézve is meglehetősen hátrányos. Az adókezeléssel kapcsolatos kérésem is, amelyet már annyiszor terjesztettem elő és annyiszor hoztam ide, hogy a foglalás alól men­tes dolgokat a falun méltóztassék jobban kiter­jeszteni. Jelenleg az egy hónapra szükséges élelmiszer az, ami a közadók kezelésére szóló rendelet 55. §-a szerint mentes a foglalás alól, a kisiparosnál pedig 200 pengő az a határösszeg, amely adómentes, illetőleg a 200 pengő érték­nek megfelelő nyersanyag van mentesítve a foglalás alól. Az állatokra vonatkozólag egy félévi ta­karmány van meghagyva. Méltóztassék a fa­lusi ember családja részére is felemelni a fog­lalásmentességi határt, ami az ő élelmére, ellá­tására stb.-re vonatkozik. Erre nagy szükség van, hiszen az adóbehajtás kíméletlensége ép­pen ennek a rendelkezésnek a folyománya, Igen sok jegyző, illetőleg adóbehajtó kénytelen szigorúan ragaszkodni magához a törvényren­delkezéshez, különösen akkor, ha a pénzügyigaz­gatóságtól nyomják az adóhivatalt,az adóhivatal nyomja őt, ez így megy lejjebb és lejjebb, és az a szegény kis tisztviselő, saját egzisztenciáját féltve, nem mer kíméletet gyakorolni, mert nincs is rá lehetősége. Mindez a falusi adózó­közönség körében antipátiát szül az adószedés mai módja ellen, aminek elejét vehetnők, ha biztosítjuk, hogy nem veszik el adóba azt, ami az életfenntartáshoz elengedhetetlenül kell. ülése 1939 november 2U-én, pénteken. Az adókezeléssel kapcsolatban és az adóre­formot illetően a mélyen t. képviselőház és a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom a kö­vetkezőket. Teljesen szükségtelen és felesleges — különösen falusi szemmel nézve a dolgot — hogy az állami adókat, tehát, mondjuk, az. egyenesadókat, a földadót és a házadót, azután a betegápolás! pótadót és ezek különféle járu­lékait külön-külön vessék ki. Ami az állam kasszájába megy, az egységes adókulcs szerint legyen kivetve; legyen külön egységes adó­kulcs az állami adók részére, legyen külön egy­séges adókulcs a községi adók részére, harma­dik tétel pedig legyen külön egységes adókulcs az egyházak részére. Itt van ez a három nagy közület: az állam, a község és az egyház, ves­sük ki mindegyiknél egységes adókulcs szerint az adót. Végeredményében mindegy, mert a;? adó ugyanoda^ folyik be. Például, ha a beteg­ápolási pótadónál megállapítunk 16%-ot, vég­eredményben ugyanoda jutunk, mintha azt mondom, hogy a földadó nem 20, hanem 25%. Az állam ugyanis felosztja azt a bizonyos adó : tételt úgy, ahogyan az. ő szükségleteire az adu jelentkezik. Ez roppant fontos és a mellett az állani nem károsodik, mert az adószed'és, az adó be­fizetése sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz, és nem okoznak annyi munkát az adóhiva­taloknak, a közigazgatásnak és magának a mi­niszternek azokkal a beadványokkal, fellebbe­zésekkel és panaszokkal, hogy nem értették ax adót, derüre-borúra jönnek panasszal, mert nem tudják sem kiszámítani, sem megérteni azt, hogy mit kell fizetniök. Az adóknak ez az általam említett háromféle szempontból való kivetése tehát teljesen kielégítő lenne, T. Ház! Most már áttérve az egyenesadók­ra, egynéhány konkrét kérdésre leszek bátor rámutatni. A házadóra vonatkozólag meg kell állapítanom, hogy a kormány igazán szociáli­san és nagyarányúan, nagyon helyesen gon­doskodott a falusi népről akkor, amikor az; egyszobás munkásházakat adómentessé tette. Az egyszobás munkásházaknak ezt az adómen­tességét családok szerint ki kell terjeszteni,. hiszen tott, ahol nyolc-tíz gyermek van, szüksé­ges két szoba. (Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter: Meg lesz!) Méltóztassék tehát ezt a mentességet úgy kiterjeszteni, hogy ez a mentesítés a családtagok száma szerint tör­ténjék, hogy szegény munkásemberek, akár­hány családtagjuk is van, ne legyenek kényte­lenek egy szobában összezsúfoltan lakni. (He­lyeslés.) Ehhez azt is hozzátenném, hogy ne csak a munkásokra vonatkozzék ez a mentesítés. A munkásosztály maga egy egész osztályt jelent,. de vannak más kisemberek is, ki kellene tehát mondani, hogy minden kisember, aki bizonyos jövedelmi vagy vagyoni határon alul van, le­gyen az kisiparos, kiskereskedő vagy legyen akárki, bizonyos adómentességet élvezzen az egyszobás lakás esetében, ha pedig nagyobb családja van, mondjuk öt vagy ennél több gyermeke, kétszobás háza után is. Ez vonatkozik a házadóra. Megjegyzem, nagyon helyeslem azokat az álláspontokat, amelyeket a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában a házadóra nézve leszögezett. Nagy köszönettel fogjuk fogadni, ha ezeket a szempontokat minél előbb meg is valósítja. A földadóra vonatkozólag — hogy sorra vegyem az állami adókat — nagyon kérem, hogy a kataszteri kiigazítást megkönnyíteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom