Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

412 Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939* november 24-én, pénteken. azt mondom és vallom, hogy már régen kellett volna nyíltan szakítani az arannyal, mert hogy tényleg

1 szakítottak, az olyan biztos, mint kétszer kettő négy. Aranyfedezet helyett itt van az ingatlanfedezet, a nemzeti vagyon, a fold. (Felkiáltások jobb felől: A munka!) a munka és az államnak a tekintélye. Látjuk, hogy más államokban nem volt baj a pénzhigítással, amelytől pedig mindig féltek nálunk, hiszen másról sem hallottunk, mint arról, hogy inflációt nem csinálunk. Infláció csak akkor van. ha több pénzt bocsátanak ki, mint amennyit a gazdasági élet magába fel tud szívni. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy több pénzt bocsássunk ki, ha a pénzkibocsátással egyidejűleg ezt gyümölcsözői eg tudjuk befektetni, másrészt pedig az árakat le tudjuk kötni, ha nem engedjük a spekulációt nyakló nélkül dolgozni, hanem megfelelő rendszabályokkal a pénz vásárlóerejét fenntartjuk. Mert mi történt a múltban és miért kell a régi liberális rendszerrel szakítani? Beszédem további folyamán rátérek majd a gazdaadósságok rendezésére is. Miért volt ez? Mert mindennek az ára esett a múltban, a földek ára, a házak ára, a jószág ára, a termény ára, csak egy dolgot tartottak fixen: fix volt a pénz, mint egy állócsillag Nem volt a gazda kezében, nem volt a kereszténység kezében, hanem zsidó bankárok és zsidó nagytőkések fogták, érdekük volt tehát, hogy a pénz állva maradion. Mint ee-y csillag, magasan állott,; sem lejjebb, sem feljebb nem ment, a zsidók pedig nyugodtan nézték, hogy mindennek az ára ebben az országban leesett. A szerencsétlen gazda lefeküdt kétezer pensrő adóssásrgal és egy álmatlan éjszaka után felébredt háromezer pengő adóssággal, mert közben esett a föld ára és a termény ára. így szaporodott az adóssága. Akkor toldtozással-foldozás sal jöttek, az elmúlt kormányok próbálták a kérdést rendezni, de nem mertek az oüerációskéshez hozzányúlni. Már pedig ezt a kérdést nemi lehet aszpirinadagolással elintézni, itt tiszta kézzel — hogy R heteg fertőzést ne kapjon, hogy a gazdasági életben tisztán menjen végbe az operáció — hozzá kell nyúlni a műtőkéshez. A miniszter úr fiatal miniszter, — nem a miniszterségére értem, hanem korára — hozzáértő ember, fogja meg ezt a bicskát, operáljon végre és ne kövesse elődeinek liberális politikáját. Fajvédőgondolkodású embernek ismerik az országban: nyúljon hozzá ehhez a kérdéshez radikálisan és meg fogja látni, hogy megteremti azt a pénzügyi és gazdasági rendet az országban, amely az egyetlen megoldója a kérdésnek. Nem értem, hogy mi mindig spekulálunk és törjük a fejünket, hogyan lehetne ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Nálam — őszintén mondom, bár nem akarok itt túlzásokba menni — ezek a bizonyos nagy pénzügyi kapacitások — magyarul mondva — levizsgáztak, mert amikor a nehéz problémák itt voltak, nem tudtak mit csinálni, reggeltől késő estig ankétoztak, de az ankétoknak sohasem volt semmi eredményük. Itt van például a gazdaadósságok rendelése. amely rendezésbe fermésfcöteften belevettem volna a kisiparososzia.lv ndósság

ivudezé^ét is. Az előbb ecseteltem ég clmoödottam, miképpen keletkeztek ezek az adósságok. Hozzáteszem még azt, hogy voltak itt bizonyos akciók, amikor azt a kisgazdát traktorvásárlásokba vitték be azzal, hogy gépesíteni kell stb. Az a hiszékeny, tanulékony ember belement a traktorvásárlásba, vagy cséplőgépet vásárolt, gondolván, hogy majd egy, két, vagy három év terméséből kifizeti, és mi volt a vége? A traktor nem maradt a nyakán, mert elvitték, de elvitték vele együtt a 10—20—30 hold földjét is. A másik kérdés volt a kisgazda földéhségé* Hála Istennek, a magyar fajta, a magyar kisgazda szereti a földet, azt a 20—30 holdját, vagy csak azt az 5 vagy 10 holdját, szaporítani akarta, 5 vagy 10 holdacskát akart hozzára-* gasztani, számolt az akkori biizaárakkal, megvette azt a néhány holdat és megterhelte a birtokát. Most pedig az az 5 'hold elvitte a másik 20 holdat is. Bocsánatot kérek, én nem vagyok pénzügyi kapacitás, én még nem tárgyaltam nagy bankemberekkel zölclasztainál problémák megoldásáról, de a természetes magyar eszem azt mondja, hogy ha nekem van húsz hold földem, amely <~~ hogy egy számot mondjak — megért 20.000 pengőt és ha én ezt a húsz hold földet megterhelem 5CÖ0 pengővel, akkor megterheltem a földem egynegyed részét, tehát lehetetlen állapot az, hogy ha egynegyed részig terheltem meg a földet, az az egynegyerész elvigye most a másik háromnegyedrészt is azért, mert a földárak leestek, a pénzt pedig mesterségesen tartották és engedték, hogy a földárak, s a terményárak alább csússzanak. Annak a gazdának nem a szép szeméért adták a pénzt hitelbe, hanem megnézték, megbecsülték az ingatlanát s a becsérték bizonyos százalékát adták hitelbe. Itt tessék rendet teremteni. Az én szememben az lesz a legnagyobb pénzügyminiszter, aki ezt a kérdést meg meri oldani. Mert meg lehet oldani, csak merészség kell hozzá, bizonyos elszántság, szakítás bizonyos régi elméletekkel és félretolása azoknak a régi szakembereknek, akik mindent sötéten látnak, mert éppen fekete pápaszemet raktak a szemükre. Ezzel a kérdéssel végeztem. De tovább megyek. Probléma volt a gazdák adósságának a rendezése. De amikor Nyírbátorban egy Schwartzról vagy Bácska valamelyik községében egy Klemről volt szó, — sajnálom, hogy Klein Antal képviselő úrnak is ilyen neve van, én már régen magyar nevet vettem volna fel helyette (Derültség.) — nem ankétoztak a zsidó kereskedők, hogy miképpen fogják majd a kereskedők adósságait elintézni; ott volt az a gyönyörű, rájuk nézve áldásos kényszeregyesség: egyszerűen bejelentették a kényszeregyességet. Itt az ország színe előtt ünnepélyesen kérem a magyar mezőgazdaság és_ a kisiparosság részére a kényszeregyességi eljárás megindítását, pénzügyminiszter úr. A kereskedők leültek a hitelezőkkel és kiegyeztek. Aki hitelt kapott, az ajánlott 30%-ot, a nagykereskedő, vagy a gyáros követelt 60%-ot; öszszeültek, s egy kis beszélgetés után — egy kis kérés jobbra-balra — kiegyeztek 40—á5%-ban. Azt mondják erre, hogy ez nem olyan egy; szerű kérdés, ezt csak úgy odamondani könnyű. Higyjék el, nagy problémák kis problémákká válnak akkor, ha hozzáértő bátorsággal nyúlnak a kérdés megoldásához. Van egy másik kérdé«, timely szintén megoldható. Felesleges munkát adunk a& adóbehajtó közegeknek akkor, amikor -be-hajihatatian tételeket állandóan nyilvántartunk. Önámításba esik az állam -és a pénzügyi kormányzat akkor, amikor olyan adóhátralékokat is nyilvántart, amelyeket előbb-utóbb, esetleg húsz év múlva, leírásba kell hozni. A pénzügyminiszter úr egy 'új rendszert teremthetne meg, ha ezen a téren is szigorúan járna el