Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

30 Az országgyűlés képviselőházának 51 fontoltan kezelik a közrendet és a közbiztonságot, mert a belügyi tárca költségvetésében is látom ezt a megfontoltságot és meggondoltságöt és mert a belügyminiszter úrnak nemcsak működése, hanem személye iránt is teljes bizalommal vagyok, (Éljenzés jobbfelől és középen.) a belügyi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk taps és éljenzés jobbfelől és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik az egyéb szónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán; T. Ház! (Halljuk! balfelől.) Az idő rövidsége felment engem attól, hogy részletesebben belekapcsolódjam az előttem szólott t. képviselő úr felszólalásába, de megütötte a fülemet a képviselő úr utolsó mondatainak egyike, amelyben azt mondotta, hogy a jegyzőt mentesíteni akarja az adóbehajtástól, mert a jegyzőnek ez a ténykedése őt a község lakossága előtt népszerűtlenné teszi. Köviden végzek evvel a kérdéssel, mélyen t. Képviselőház. Igaza van a képviselő úrnak, de ne csak ettől mentesítsék a jegyzőt, hanem mentesítsék attól is, hogy kényszerülve, akarata, meggyőződlése ellenére politikai szolgálatokat kelljen teljesítenie (Tóth József: A nyilasoknak!) a mindenkori kormánynak. (Egy hang balfelől: Elég szomorú! — Mozgás.) A jegyző mindenki számára a község tisztviselője, aki tartozik kötelességét becsülettel teljesíteni, politikán, pártokon felül állva., Nem követelni kell tőle, hanem eltiltani, hogy voksokat liferáljon és — mint beszédem folyamán majd rátérek — bizonyos névjegyzéki korrigálásokat eszközöljön. (Br. Vay Miklós: Hol van ez!) T. Ház! A mai magyarországi vezetéknevek igen sokszor nem fedik hordozójuk nemzeti hozzátartozását. Éppen ezért —. most rátérek beszédem tulajdonképpeni első tárgyára, a névmagyarosítás ügyére — szükségesnek tartom, hogy a családi neveket minél előbb rendezzük. A nemzeti hozzátartozást nem az ősök döntik el, nem a származás dönti el, nem is a vér; bár nehezen vehető valamely néphez tartozónak az, akinek sem ősei, sem vére, sem azzal a néppel egybeforrott hagyományai révén nincsen köze az illető néphez. Mindenki ahhoz a néphez tartozik, amellyel közösséget érez, amelyhez tartozni akar, lelki egybehangolás folytán benne találván meg önmagát. A nemzethez tartozás lelki, műveltségi összhang a nemzettel. Ma sokan vannak az országban, akik magyarrá váltak és csakis ezzel a néppel éreznek nemzeti közösséget, mégis idegen nevükkel öntudatlanul is "egy idegen nemzethez való tartozást vallanak az igazság és a tények ellenére. A névmagyarosítás kérdése egyike a legfontosabb nemzeti kérdéseknek, különösen akkor, amikor egy nemzetnek színt kell vallania, amikor egy nemzetnek öntudatra kell ébrednie, amikor ezt az öntudatot elsősorban nekünk, törvényhozóknak, a nemzetben elevenen égve kell tartanunk. Mély fájdalommal állapítom meg, hogy az utóbbi években a belügyminisztériumiban nem kezelik ezt az ügyet azzal a megértéssel, azzal a szeretettel, amelylyel ezt az ügyet fel kellene karolni. (Egy hang a középen: Zsidók magyarosítottak!) Gyenge mentség azt mondani, ihogy a zsidók magyarosítottak; tessék a zsidóktól vísszaülése 1939 november 15-én, szerdán. venni a magyar nevet, de minden magyar ember, aki a magyar nemzethez tartozónak érzi magát, ha a szíve diktálja, vehessen fel magyar nevet. Mélyen t. Képviselőház! Az a tisztviselő,, aki a minisztériumban az aktákat 'heverteti,. ellensége a magyarságnak és a magyar ügynek. Megjegyezni kívánom, hogy nem kényszer-magyarosításról van szó. Külföldi vonatkozásban is — ámbár nem törődöm ezzel sem. amikor nemzetem létéről és érdekéről van szó —• esészen megengedhető a dolog, de nem kényszerről van itt szó, mert a nemzetnek sincs szüksége olyan magyar emberekre, al.ik kényszerből vesznek fel magyar nevet. Ezek nem igazi barátai a nemzetnek, mert akit kényszerítettek rá, az mindig ragaszkodni fog az ősi, régi névéihez, amelyhez tartozandónak vallja magát s nem lesz a magyar ügynek és a magyarságnak igaz, önzetlen, hűséges ^barátja. Óva intek tehát attól, hogy bárkit kényszerítsenek akár fenyegetéssel/ akár előnyök kilátásbahelyezésével. Egyetlen kényszer lehet: az a lelki kényszer, az a magyar szív, az a magyar lélek, amely arra készteti azt, aki ezzel a nemzettel sorsközösséget vall —• különösen a mai megpróbáltatások nehéz óráiban. — hogy nevével is dokumentálja azt, ami a szívében, lelkében van. Szomorú tapasztalatokat szereztem különösen a világháború után a megszállt Bácskában, de szerezhettek felvidéki képviselőtár* saim és szerezhetnek most is és szereznek is erdélyi székely testvéreink, amikor azok a bizonyos határmegállapító bizottságok kimentek a temetőbe és megnézték a fej fákat, mert a szerint • akartak területek hovatartozandósága felett dönteni, hogv ezek a fejfák mit mesélnek. Ezek a fejfák, sajnos, nagyon sokszor idegien hangzású nevekről beszéltek, de neon tudhatták ezek a fejfák, s ezekről a fejfákról nem állapíthatták meg azok a bizottságok, azok a külföldi uraik, hogy az a koporsó milyen szívet takar, hogy milyen érzésű volt az, aki abban a koporsóban," az alatt a sírhant alatt fekszik. Százszorosan jóérzésű magyar ember lehetett, de a neve mást árult el és azt a becsületes ízig-vérig magyar érzésű testvért, barátot, honfitársunkat, mint idegen nemzethez tartozót könyvelték el. E szerint osztották aztán nem az igazságot, hanem csinálták az igazságtalanságod Mélyen t. Ház! Én nem szeretnék még egy ilyen temetői látogatást megérni, és én azt hiszem, hogy az egész Ház — ez nem pártkérdés, ez a nemzeti érzés kérdése — egyetért velem abban, hogy mindenkinek, aki Önszántából magyar nevet akar, lehetővé kell tenni ezt 24 óra alatt. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, de azt mondani, hogy először érdemet kell valakinek szerezni ahhoz, hogy magyar nevet viselhessen, hát ha ezt az álláspontot képviselik egyesek — szerintem nem egészen helyesen — a belügyminisztériumban, akkor miért nem veszik el a magyar nevet azoktól, akiket kémkedésért, csalásért, lopásért, sikkasztásért elítéltek? Azok jogosan tovább viselhetik a magyar nevet? Itt tehát sajátmaguknak mondanak ellen. ÍMélyen t. Képviselőház! Én nagyon röviden így gondolom a névmagyarosítás eljárását: magyar névhez van joga mindenkinek, aki feddhetlen előéletű, erkölcsi bizonyítványt mutat fel és a nemzeti közösségben nevével is osztozni akar; az ilyenek bejelentik kérelmüket az anyakönyvvezetőnél, röviden, bélyeg-