Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

378 Àz országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november Êê-an, csütörtökön. Mennyire fontos tehát éhből a .szempontból is, hogy egy új, modern rész vény jog segítségével az itt elhelyezkedő tőke az elhelyezkedésre lehetőséget adó papirosokban biztonságban legyen. Mondjam végül, hogy fontos nemzeti érdek is szól a részvényjog reformja mellett? Túl vagyunk már a gazdasági élet individuális szemléletén. Már nem mondjuk, hogy egy részvénytársaság sorsa és exisztenciája csak a részvényesek, vagy a vezérigazgatók, az igazgatósági tagok problémája. (Ugy van! Ugy van! — Rajniss Ferenc: Az egész országé!) Nincs olyan kis vállalat, amelynek exisztenciája és működése ne érintené közvetlenül az egész nemzeti közösség érdekeit és az egész nemzet termelő erejének kibontakozását. (Ugy van! Ügy van!) Ennélfogva e nagy nemzeti érdek szempontjából sem lehet mellőznünk részvényjogunknak és ezáltal részvénytársasági intézményünknek modern, erőteljes, biztos alapokra fektetését. (Ügy man! Ügy van!) Csak mellesleg említem naeg, hogy ez a kérdés, tudniillik a crészvényjog reformja logikailag maga után vonja a szövetkezeti jog reformját is, mert -- amint méltóztatnak tudni — szövetkezeti jogunk — felfogásom szerint elég helytelenül — bele van ágyazva részvénytársasági jogunkba. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A szövetkezet ugyanis egészen más vállalkozási forrnia. (Ügy van! Ügy van!) A részvénytársaság nyereségre alakult, a szövetkezet pedig alturista vállalkozási forma. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) Az előbbinél a tőkén, az utóbbinál a tagok közreműködésén m van a hangsúly. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A szövetkezet igen nagy részben szociálpolitikai jellegű intézmény is, tehát a részvény társaságtól eltérő, egészen speciális szabályozást igényel, (Ügy van! Ugy van!) amelyet feltétlenül meg kell alkotnunk, mert szövetkezeteink jelentősége, különösen agrárpolitikai vonalon éppen napjainkban bontakozik ki és még erőteljesebben ki fog bontakozni ia jövőben, ha földbirtokpolitikai célkitűzéseinket meg fogjuk valósítani. (Ügy van! Ügy van!) T.. képviselőtársaim, még egy problémára kell válaszolnom. Ne méltóztassanak neheztelni, hogy immár másfél órája beszélek, de azt hiszem, mindezek elmondásával, amit itt most előadtam, kötelességet teljesítettem. (Ügy Vaní Ügy van! — Halljuk! Halljuk!) Még egy problémára kell kitérnem és ez a magánjogi törvényköny problémája. Ezt a problémát felvetette Révész László igen t. képviselőtársam és felvetette Benkő Géza igen t. képviselőtársam s Révész László igen t. képviselőtársam azt egyenesen olyan hangsúlyozásban említette Volt, hogy vájjon nem volna-e talán már itt az ideje e magánjogi törvénykönyv parlamenti tárgyalásának? Igen t. képviselőtársam, én erre határozott nemmel felelek. Nem jött el az ideje, s ezt meg fogom indokolni két alapvető indokkal. Először is — és most nem a magam véleményét adom elő, hanem igen kiváló magyar jogászok véleményét — a törvényjavaslat még mindig nem az a kiforrott mű, amely a mai viszonyok között a magánjogi életviszonyok szabályozásának alapjául és a magánjogi jogfejlődés irányítójául szolgálhatna; másodszor pedig: a magánjogi törvénykönyv megalkotása a mai gazdasági és társadalmi viszonyok között nem lehet időszerű. Meg méltóztatnak engedni, hogy mindkét problémára kitérjek egynéhány mondattal. Egy magánjogi törvényalkotással szemben, amely évtizedekre, sőt talán évszázadokra határozza meg a jogfejlődés irányait, mint azt Werbőczy Hármaskönyvénél látjuk, két alapjvető követelményt kell támasztani. Először: hogy az voltaképpen a fennálló magyar jognak összefoglalása és a magyar jog szellemében való továbbfejlesztője legyen; másodszor: hogy a nagy és széles néprétegek számára megközelíthető, közérthető nyelvezetben álljon a köz rendelkezésére. (Helyeslés.) Sajnos, igen t. képviselőtársaim — és ismétlem, nem az én véleményemet adom elő. hanem sok kiváló magyar jogtudós véleményét is — ennek a követelménynek a magánjogi törvénykönyv — egyébként minden kiválósága és nagy értéke mellett — sem felel meg, mert ezeknek a jogtudósoknak ÊIZ EL megállapításuk, hogy ez a magánjogi törvénykönyv még 1928-as szövegezésében is sok tekintetben közelebb áll az idegen, mint a magyar szellemiséghez és sokkal inkább merít az idegen, főleg a német jogból, — különösen a dologi és kötelmi jogi részek tekintetében, — mint a fennálló magyar jogból, sőt — mint megállapítják — a magánjogi törvénykönyv kötelmi jogi részének néhány paragrafusa egyenesen szórói-szóra való lefordítása a német polgári törvénykönyv kötelmi jogának. (Ügy van! Ügy van!) Tehát, sajnos, nem felel meg annak a lényeges kívánalomnak, hogy az voltaképpen fennálló magyar jognak az összefoglalása legyen. Ami pedig az időszerűséget illeti, t. képviselőtársaim, engedjék meg, hogy feltegyem azt a kérdést, vájjon egy olyan magánjogi mű, amely egy egészen más szemlélet és világnézet birodalmában, mondjuk meg őszintén, a liberális szemlélet és világnézet^ birodalmában született, alkalmas lehet-eaz életviszonyok szabályozására és a magánjogi fejlődés irányítására olyan korban, amikor minden az átalakulás és forrongás stádiumában van? Gazdasági és szociális életünk, jogtudományunk, jogbölcseletünk, az egyénnek a közzel szemben való viszonyáról alkotott nézetünk, filozófiánk mind-mind az átalakulás stádiumában vannak és az átalakulás vonalán csak egyetlen egy biztos, az, hogy az individuális szemléletről letérve,- egy más, a nemzeti közösségi szemlélet irányában haladunk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magánjogi törvénykönyvnek, ennek az egyébként csodálatos és nagy műnek felülvizsgálatára és továbbfeilesztésére, revíziójára nincs szükség az általam kifejtett szempontok alapján s més: kevésbbé jelenti azt, hogy egyes fejezetei vagy jogintézményei külön törvények alakjában' esetleg már most ki^ne emeltessenek a tövénykönyv komplexusából. Bár — amire Révész igen t. képviselőtársam hivatkozott — az 1927:XXXV. te, a jelzálogi matériának kiemelése nem biztat bennünket nagyon sok igyekezettel, mert a jogelmélet és gyakorlat embereinek megállapítása szerint ezek az új jelzálogjogi szabályok a magyar népnél nem tudtak az életben beválni. (Ügy van! Ügy van! — Somogyi Ferenc: Sohasem fognak, mert idegenek a magyar szellemtől!) Ezekután néhány szóval válaszolni kívánok még egy-két képviselőtársamnak, akik