Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 27 lesz-e ez a leszámolás, vagy nem? Nem látjátok, hogy miként a békében a választásokon ulánusokat és dragonyosokat kellett kirendelni a magyar választók ellen, most nem fogjátok tudni használni a magyar katonát a magyar nép ellen!« T. Ház! Nem olvasom tovább ezt a röpiratot. (Füssy Kálmán: Ki írta alá?) Ez a röplap és annak alávaló hangja és lázító beállítása (Ügy van! jobbfelol. — Füssy Kálmán: Kik csinálták?) és az ehhez hasonlók, ^ megállapításom szerint, mindinkább gátlás nélkül és mind «szabadabban sodorta az intelligens és szubintelligens emberek elég tekintélyes részét a felforgatás irányába, ahogyan egyesek mondják: a népet, amely népről Hegel viszont azt mondja, hogy a nemzetnek az a része, amely nem tudja, mit akar. (Szeder Ferenc: ö is tévedhetett azért!) Az önök prófétája! A rendészeti hatóságok, hála Istennek, nagyon jól tudták, hogy kik és mit akarnak a néppel. Azt mondja egy egyszerű liv közmondás: Ha alacsony a kerítés, mindenki át akar lépni rajta. Valóban így van és valóban így volt ez a belügyminiszter úr hivatalbalépése előtt és egy ideig az azt követő időkben. Valóban sokan voltak ebben az országban, akik mind szabadabban és mindinkább gátlás nélkül érezték annak lehetőségét, hogy a közrend és közbiztonság kerítését és korlátait szabadon lehet átlépdesni, hogy egyáltalán fittyet ; . lehet hányni a közrendnek és a közbiztonságnak, (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) annak a közrendnek és közbiztonságnak, amely pedig valamennyiünk nyugalma, biztonsága, szellemi, erkölcsi és anyagi javaink biztonsága, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) nemzeti életünk biztonsága és nemzeti célkitűzéseink és törekvéseink jövendője szempontjából elengedhetetlenül szükséges. (Üay van! Ügy van! jobbfelol és a középen. — Tóth József: A kistarcsaiak!) Meg kell állapítanom, hogy a közrend és közbiztonság korlátait átlépni akarókat erőteljesen és kemény kézzel bár, de következetesen sikerült megfékezni. Meg kell állapítanom, hogy ez azokban az időkben történt, amikor nagy történelmi és nemzeti eseményeink következtében, a magyarlakta Felvidék és Kárpátalja meg*szállása következtében, a közrendnek és közbiztonságnak ezekre a területekre is kiterjesztése következtében, amúgy sem túlnagy létszámú közrendészeti és közbiztonsági szerveinkre, csendőrségünkre és rendőrségünkre mérhetetlen nagy feladat hárult. Azt hiszem, ha ezt megállapítom, tovább mehetek a megállapítások terén és — remélem — a Ház osztatlan helyeslésével találkozik az a megállapításom, hogy az elmúlt másfél •esztendő alatt a magyar közrendészeti hatóságok, a magyar csendőr és rendőr a kötelességteljesítés és a helytállás páratlan teljesítményeit mutatták fel. {Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Baky László: Másfél évvel ezelőtt is teljesítette kötelességét a csendőrség! —vitéz Szalay László: Nem figyelt a képviselő úr! — Baky László: Reméljük, a jövőben is így lesz!) Elnök: Csendet kérek! , Szeder János: Megnyugvással és jóérzéssel veszem az előbbi megállapításomra a t. Ház többsége részéről megnyilvánult tetszésnyilvánítást. Megnyugvással a kormányzó párt nevében és részéről is, mert ebben igazolását látom annak, hogy megvalósult az, amit megígért az a kormány, amely 1938 május I4-én itt a Házban bemutatkozott, megvalósult az, amit a csáklyások elsőszámú közellensége, vitéz Imrédy Béla jelentett itt be a múlt év május 14-én, nyilvánvalóan a belügyminiszter úrral való teljes egyetértésben, amikor azt mondta (olvassa): »A legerélyesebben járunk el a bolsevista mozgalmak és a jobboldali cégér alatt meghúzódó bolsevista törekvések ellen.« (Helyeslés a középen.) így történt. Elégtétellel állapíthatjuk meg ezt. Megmondhatom, hogy sokakat sem akkor, sem ma nem elégített ki ez a megállapítás és MZ HZ eljárás, amely ennek következtében itt közel egy esztendőn keresztül inauguráltak)tt. Sokan vannak és voltak akkor is, akik kévéseitek azt, ami történt. Sokan vannak, akik nemcsak a konkolyt szeretnék és akarták kiirtani, hanem az egész búzatáblát szívesen felgyújtották és kiszántották volna. Sokan voltak és vannak ma is, akik a nyesegetés fáradságos munkája helyett magát a fát szerették volna kidönteni és tűzre vetni. (Czermann Antal: Kőbe sohasem ültettek fát!) Sokan voltak és vannak, akik a jobboldaliság tűrhetetlen és megengedhetetlen kilengéseinek megfékezése mellett az igazi szegedi szellemből folyó fajvédelmi gondolatot is elpusztítani, tűzre vetni és tönkretenni akarták. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Örömmel és teljes határozottsággal állapítom meg, illesse bizonyos oldalakról bármilyen kritika a rend legfőbb őrének, a belügyminiszter úrnak ténykedését, hogy ő nem tartozott az ezt a felfogást vallók közé, sőt ép ellenkezőleg. Sokan vannak itt az országban, akik egyedül csak azért szeretnék az angolfrancia és német háborúban a demokrata hatalmak győzelmét és Németország vereségét, mert azt hiszik, hogy annak következtében a régi liberális világot ide vissza lehet csempészni (Egy hang a jobboldalon: Soha!), mert azt hiszik, hogy a vizek folyását, a történelmi szellem áramlásának útját meg lehet fordítani, mert azt remélik, hogy itt a földreformot, az első és második zsidótörvényt és mindent, ami 15 esztendeig való egyhelyben topogás helyett a mi szemünkben Gömbös Gyula jövetele óta egy új országépítés tértölelő lépéseit jelentik, vissza lehet csinálni. Mélyen t. Ház! Azt hiszem, hogy a kormányzópárt (Meskó Zoltán: Kormánypárt! Ne mondja, hogy kormányzópárt!) mai összetétele garancia arra, hogy ezek az álmodozások teljesen reménytelenek és hiábavalók. Azt hiszem, hogy ez a kormányzópárt (Meskó Zoltán: Kormánypárt!) helyes úton van, amikor sem jobbra sem balra nem engedve, tisztán és kizárólag az ország magasabb érdekeit tekintve járja a maga útját. Azt hiszem, helyesen állapítom ezt meg, helyesen mondom azt, hogy ez a kormányzópárt (Meskó Zoltán: Kormánypárt! — Mozgás jobbfelol.) az övéhez hasonló vágyak és akarások romboló kiáradását mederbe szorítja, káoszt és felfordulást nem tűr, rendet akar, evolúciót és nem revoluciót, komoly építést és nem sebtében való összetákolást, erőteljes haladást és nem hebehurgya elnagyolást. T. Ház! Ezek után a megállapítások után számszerűleg foglalkoznom kellene a rendészettel és közbiztonsággal, az azokat ellátó szervekkel, a csendőrséggel és a rendőrséggel kapcsolatban a belügyi tárca költségvetésébe felvett összegekkel. Megmondom őszintén, hogy ez sajnos, nem áll módomban, még pedig azért, mert az én meglátásom szerint nem 4*