Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

338 Az országgyűlés képviselőházának 56. kéntelenül felvetődik a magyar igazság gondolata a mai nehéz történelmi időkben. A magyar történelem tanúsága szerint ezeréves hazánkban sokszor volt a magyar szorongatott helyzetben, sotkszor küzdött a lét és nemlét kérdésével és sokszor kellett függetlenségét megvédenie ésszel s ha kellett, karddal. Ezer év alatt védőbástyái voltunk a Nyugatnak, a nyugati kultúrának és a mi védőbástyánkon és vérünk áldozása folytán tört meg évszázadokon [keresztül a Kelet hatalma. Szabadságszeretetünk és velünk született függetlenségi érzelmeink sokszor küldtek bennünket a harcterekre s ideig-óráig ha vesztesek is lehettünk a túlerővel szemben, mindig fanatikusan bíztunk a mi magyar igazságunkban. A négyéves világháborúban szabadságunkat, függetlenségünket és magyar határainkat védtük éa ha a háború ránknézve nem is végződött előnnyel, ha nem is voltunk győztesek, ez nem a mi bátorságunkon és vitézségünkön múlott. A trianoni tárgyalásokra a nemzet legjobbjainkat küldte: gróf Apponyi Albertet, gróf Teleki Pált és a többieket és igyekeztünk a tudás és az ész fegyvereivel legyőzőinket meggyőzni. A jogra, az igazságra, a történelmi és Földrajzi adottságokra hivatkoztunk, de akkor ezeket nem vették figyelembe. Húsz évnek kellett eltelnie, hogy mindazt, amit akkor írásban fektettünk le és elmondtunk, észrevegyék és felfigyeljenek rá. A bécsi ítélet volt az első lépés, amely a megcsonkított hazánkat körülvevő és az acélnál is erősebbnek hitt abroncsot felszakította és a magyar igazság érvényesülésébe vetett hitünket megerősítette, a második lépés pedig a Kárpátalja visszatérése volt. A magyar jogásznak, — akár köztisztviselő, akár bíró, akár ügyvéd — meg kell állapítania, hogy a nemzetünk és országunk létérdekét veszélyeztető, vérrel és ésszel megvívott perben részben pernyertesek lettünk ás pernyertesek vagyunk és hogy győzött a mi fanatikus munkánk és a magyar igazság. A magyarból a szabadság és függetlenség megalkuvás nélküli szeretetét nem fogja kiölni senki és ehhez még jobban ragaszkodik ma, mint bármikor, ezt minden viharral szembeszállva meg fogja védelmezni és ezért tudjuk helyeselni a kormányzat óvatos és előrelátó intézkedéseit, amelyeket az állami rend és az alkotmány megóvása, illetve biztosítása céljából tesz. Helyeseltük a szükséges büntető rendelkezéseket, a sajtcrendészeti jogszabályokat. Ebben az országban mindenkinek éreznie kell, hogy az ezeréves alkotmány, az állami berendezkedés és a rend sérthetetlen. És ha — amint látjuk — a külföldön mindenki respektál, meg kell követelnünk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ha kell, erő és megtorlás alkalmazásával, hogy a meglévő állami rendhez mindenki alkalmazkodjék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi meg fog'uk védeni hazánkat és annak függetlenségét kívülről jövő veszély ellen, de meg kell védenünk belső támadástól is. Nemcsak hazánkat kell védenünk, hanem önmagunkat, magyarságunkat, fajtánkat, magyar vagyonunkat és magyar boldogulásunkat is. Mi elsŐsorbn magunkat, magyarokat akarjuk megelégedettnek és boldognak látni és ezt tőlünk senki sem veheti rossz néven, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hiszen minden nemzet és faj igyekszik magáért élni. (Helyeslés a jobbés baloldalon és a középen.) A magyar boldogulást a továbbiakban az ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. anyagiakon keresztül kell elérni. Nagyobb kenyeret, több munkaalkalom teremtését csak több munkával lehet kiérdemelni. Ezt a célt szolgálta a zsidóság közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozása és az erre vonatkozó törvényes intézkedések. Lehet, hogy a magyarság szabadfoglalkozási pályákon való elhelyezkedése kisebb nehézségekbe ütközik, de ezt nem lesújtó és lekicsinylő kritikával kell fogadni, hanem nagy önuralommal, nagy fanatikus hittel és minden magyar támogatásával,, úgy erkölcsi, mint anyagi téren. Elsősorban nekünk kell meggyőződve lennünk arról és fanatikus hittel bíznunk abban, hogy a szabad foglalkozási pályákon pótolni tudunk mindenkit. Ezért kellett a zsidóság közéleti térfoglalásának korlátozása is, hiszen a józan ész szerint természetes, hogy amikor a zsidóság gazdasági térfoglalását korlátozzuk, akkor a zsidóság a közéletben nem fogja támogatni a ke^ resztény magyarság nagyobb érvényesülésre jutásának törekvését. A gazdasági életnek keresztény vonalra való átállításával kapcsolatban a vagyonszerzés és a vagyonbiztosítás és a könnyű keresés eddig szokásos, de nézetem szerint sokszor viszszaélésszerű formáit meg kell szüntetnünk. Ezen az úton elég nagy lépéssel haladt előre a kormányzat a fizetési eszközökkel, külföldi követelésekkel és vagyontárgyak kivitelével elkövetett visszaélések hatályosabb megtorlásáról szóló torvénnyel es az árukészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvénnyel. Ezen az úton azonban nem lehet megállni, hanem mind magánjogi, mind kereskedelmijogi, mind pedig büntetőjogi szigorú intézkedések kellenek ahhoz, hogy gazdasági életünket becsületesebb, a nagy tömeg; érdekeinek megfelelőbb vonalra állítsuk át. Elsősorban a kereskedelmi társaságok ' — és itt nem csupán a részvénytársaságokra gondolok — újabb szabályozása nélkülözhetetlen. A kisrészvényesek védelme, az igazgatósági tagok hatékonyabb felelőssége, a tisztviselők javadalmazásánál a létminimum megállapítása, az igazgatók aránytalanul magas jövedelmeinek megszüntetése, a társaságok jövedelmeinek megadóztatása, mind olyan problémák, amelyeknek megoldása folyamatban van. Itt az ideje annak, hogy a részvénytöbbség ne zsákmányolja ki a védtelen kisrészvényest, hogy a betevők és részvényesek pénzét elmanípuláló igazgatósági tagok ne bújhassanak ki az anyagi és büntetőjogi felelősség alól, (Helyeslés.) hogy kevesebb legyen a politikai t érdemekkel és befolyással bíró nem dolgozó igazgatósági tagok száma (Helyeslés.) és az igazgatósági tagság ne csak nagy jövedelemmel, hanem fokozottabb büntetőjogi felelősséggel is járjon, ha a betevő és a részvényes pénze elveszett. Megszámlálhatatlan, igen t. Ház, azoknak a részvénytársasági igazgatóknak és igazgatósági tagoknak a száma, akiknek kezelése alatt a részvényesek, üzletrészesek, betevők és egyéb üzletfelek vagyona elveszett. Hány kereskedő tartja meg mások pénzét a kényszeregyezségi eljárást kihasználva, hányan gazdagodtak meg mások kárára és ezek közül milyen kevesen vették el méltó büntetésüket! Át kell alakítanunk büntetőjugunkat is, különösen annak büntető tételeit, hogy megszűnjék az az anomália, hogy amíg a mások pénzét elkezelő igazgatósági tag^ és igazgató szabadon járkál, amíg a sikkasztó bankár sok-