Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
22 Az országgyűlés képviselőházának 51. emelkedett és ez az emelkedés az intézetnek terhét jelent, ha pedig az intézetnek terhet jelent, akkor jogosult az a kívánság, hogy az állami hozzájárulás megfelelő arányban emeltessék. Kégebben egyidőben az volt a gyakorlat, hogy az egész adminisztrációs költséget az állam viselte, ezt az összeget aztán időközben lefaragták és ma az állam, hozzájárulása csak egy egészen kis töredékét jelenti a tisztviselői fizetéseknek. A másik dolog, amelyet a leghatározottabban és legsúlyosabban kell kifogásolnom, az, hogy az öregségi alaphoz való 4 millió pengős hozzájárulást, amelyet annakidején folyósítottak, az állam önmagának elengedi, pedig erre nincs semmi oka. (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Nem engedi el! — Cselényi Pá»l: Felfüggeszti!) Mindegy, hogy hogyan nevezzük; nem fizeti, ez a lényeg. Az állam tehát a múltban 4 millió pengővel járult hozzá a munkások Öregségi és nyugdíjalapjához. Nem akarok szembeállítani két társadalmi osztályt és azt mondani, hogy amíg a közalkalmazottak s a városi és egyéb alkalmazottak fizetésénél a közület körülbelül háromszázmilliós terhet vállal, addig egy fillért sem vállal az állam a munkások nyugdíjánál, (vitéz KereSztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy nem: évi 4 milliót!) Nem fizeti azt a 4 milliót, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Az más kérdés, de tartozik vele!) Szóval, tartozik vele. Szeretem az ilyen adósokat. (Derültség balfelől.) T. Képviselőház! Van ilyen tartozás más vonatkozásban is: ott van az a 20 milliós tartozás, amely a régi Vass-féle tartozásból keletkezett. Törvényes rendelkezés van e tekintetben, amely pontosan meghatározza, mennyit kell kamatra és mennyit kell törlesztésre fizetni. A kamat, ha jól emlékszem, 5'5%-ban vagy 5%-ban volt megállapítva, a kormány azonban leszállította 4%-ra. (vitéz KeresztesFischer Ferene belügyminiszter: Ugyancsak törvényes rendelkezéssel!) Nem vonom kétségbe a rendelkezés törvényességét és jogosságát; én nem azt mondom, hogy az állam itt törvénytelenséget osinált, én csak azt a tényt állapítom meg, hogy azt, amit eredetileg megállapítottak, később törvényes rendelkezéssel megváltoztatták és lejebb szállították. Ez nem méltányos. A kormány felfüggesztette a törlesztéseket erre az adósságra. Mindig fantasztikus számok vannak a közvéleményben az intézet öregségi alapjának vagyonáról, töbh százmillióról beszélnek, ha azonban elegendő idő lenne arra, hogy részletesen belemenjünk a kérdésbe, akkor kitűnnék az,, hogy 20 millióval tartozik az állam, 8 milliót igénybe vesznek balesetbiztosítási költségekre, 20 milliót igénybe vesz a főváros, má : sik 20 milliót igénybe vesznek mezőigazdasági és egyéb célokra, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez mind kölcsön, tehát éppen olyan vagyon, mint a töbhi!) Ha megvizsgáljuk mindezeknek az alapján azt, mi az az összeg, amely értékállóan van elhelyezve, akkor egy olyan szomorú százalékos arányt kapunk, amely nem felel meg a törvény rendelkezéseinek sem. A törvény ugyanis világosan kimondja, hogy 60—40% arányban kell az öregségi biztosítás tartalékalapjait elhelyezni olyan módon, hogy 40% ingatlanokban, 60% pedig kötvényekben és kölülése 1939 november 15.-én, szerdán. esönökben helyezendő el. Ma azonban a felét sem közelítjük meg jóformán annak az összege nek, amelyet ingatlanokban kellene elhelyezni és ez az, ami állandóan aggasztja az intézetnek nemcsak munkásbiztosítottait, hanem munkaadóbiztosítottait is és ez a kérdés állandóan szóibakerül a közgyűléseken és foglalkoztatja a szakköröket is. Ezen ártéren változtatni kell és lehetővé kell tenni, hogy az intézet értékállóan helyezhesse el tartaléktőkéjét, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mi az, hogy »értékállóan« 1 ?) Azt értem alatta, hogy ingatlanokban. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tapasztaltuk!) Nem esküszöm arra, hogy ez egy szentség, amelynek értékállóságában nem jelentkezhetik valamelyes veszély, de azok után a tapasztalatok után, amelyeket a háborús és az inflációs időkben szereztünk, mégis esak azt kell megállapítani, hogy az egyetlen érték, r amely átmentette magát, a föld és a ház volt. Erre az átmentésre kell törekednünk. Az egyél> kölesönök, amelyek több mint 70%-ot tesznek ki, éppen elég veszélyt jelentenek az intézetre és nincs semmi szükség arra, hogy az intézet ilyen nagy tőkét tartson a pénzintézeteknél 3-5%-os kamatozás mellett, amikor ezeknek elhelyezése a megfelelő építkezések terén sokkal jövedelmezőbben volna keresztülvihető. Ennek gyors megvalósítására azonban azt kell kérnem a miniszter úrtól, méltóztassék megvizsgálni, hogy azok a rendelkezések, amelyek fennállanak az építkezésekre vonatkozólag, alkalmasak-e valóban arra, hogy fenntarttassanak. Az a zsűrirendszer, amely ott kialakult és amelynek a fontos kérdések elbírálásánál szerepe van, megfontolandó. Éppen most van itt egy nagy probléma, egy 400 ágyas tüdőbetegszanatórium tervpályázatának elbírálása a zsűri előtt. Felhívom a miniszter tír figyelmét arra, méltóztassék bekérni ennek a zsűrinek névsorát és megvizsgálni, kik ennek tagjai, ki hol épített, megfelelő szakemberek-e azok. akik e nagy jelentőségű egészségügyi intézménynek terveit elbírálják. Azt hiszem, a miniszter úr is rá fog jönni minisztériumának vezető tisztviselőivel együtt, hogy nem mindegvike alkalmas arra, hogy ilyen nagy építkezés lebonvolításá> nál közreműködjék. Hozzáértő tehetséges embereket kell odaküldeni* mert egy ilyen közintézmény építkezésénél még fokozottabb gonddal kell eljárni, mint a magánosok építkezésénél. Még egy kérdést kívánok szóvátenni és ez az, hogy a közgyűlés ismételten foglalkozott az öregségi (biztosítás korhatáráníak lésziáillításával. A multévi közgyűlés is elfogadott egy határozati javaslatot, a most vasárnap megtartott közgyűlés is elfogadott es^y határozati javaslatot, amelyben leszögrezté magát a mellett, hogy a 60 éves korhatárt kívánja törvényesein életbeléptetni. Az az átlagos biztosítási járadék, amely ma kifizetésre kerül az öregségi biztosításnál, havi 19 pengőt és egynéhány fillért tesz ki. Olyan kis összeg, olvan alacsony járadék, amely a legkevésbbé alkajmas arra, hogy abból valaki, még a legszűkösebben is. meg tudjon élni. Most méltóztassék ehhez hozzávenni azt, hogy ezt a iáradékot akkor kapja a biztosított, ha a 65 éves életkort eléri. A mai generációtól, amely átélte a háborús szenvedéseket, az utánakövetkező szenvedéseket, azt várni, például.egy vasmunkástól, egy kovácstól, vagv egv egyéb nehéz fizikai munkát végző embertől, hogy 65 éves korái? benn az üzemben dolerozzék és akkor jelentkezzék öregségi járadékért, olyan
