Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1989 november 22-én, szerdán. 315 hanytorgassuk fel itt, hanem azoknak a lelkes munkásoknak, akik ezt végzik, adjunk örömet és biztatást is abban, amit sikerült elérniök. (Eténk helyeslés és taps a jobb- és a baloldaton.) Koppant egyszerű dolog bírálgatni, kritizálná,, nagyon egyszerű igazságokról beszélni. Sokszor ugyan meg isem lehet mondani az igazságot, mert ha például ég egy moziház, amely tele van emberekkel, akkor nem az teszi jól, aki az igazságot kiáltja be, aki berohan a moziba és azt mondja: ég a ház, — mert ezzel pánilkot idéz elő, (Ügy van! Ügy van!) — hanem, az, aki mosolyogva megy be, leküzdi miar gában a félelmet és kimenti onnan az ő embertársait. (Helyeslés.) Amikor szeretnék tapasztalataimról valami keveset adni, vagy legalább felajánlani a kultuszkormánynak és a kultuszminiszter úrnak szolgálatképpen, akkor ezt nem a kritika, nem a bírálat egyszerű jogán teszem, hogy találjak valamit, amit mondani lehet, hanem a szolgálat szándékával teszem. Legyen szabad itt megemlítenem és idéznem egy igen kiváló pedagógusunknak, Karácsony Sándor tanárnak kiváló munkáját, amelyben bizonyára sok érték van, ha igen sok rész, vitatható is. Ezt mondja (olvassa): »Alsó néposztályunk XVII. századbeli lelkialkattal éli a XX. századot. Szofokráciáník igyekszik lopást tartani a mával, középosztályunk pedig nem leli helyét és nem bírja áthidalni ezt a nagy távolságot a két másik osztály között, vagyis nem képes tulajdonképpeni hivatását betölteni.« Ugyanakkor itt fekszik előttünk egy kis kék könyvecske. Ez a könyv azt mondja, — és ezt érezzük mindnyájan — hogy amikor a falu és a város elszakadtak egymástól, akkor a középosztálynak kell azt a missziót betöltenie a falu és a város között, Európa és Ázsia között, amelyet a magyarság tölt be Európa és Ázsia között. A középosztálynak kell a közvetítő szerepet betöltenie. Ez a közvetítő szerep pedig abból áll, hogy az igaza kultúrértékeket átszűrve magán, továbbadja az igazi kultúrértékeket. ISTem azt, amit ad a város a falunak, hanem az igazi kultúrértékeket, az emberi kultúrértékeket adja tovább az alsó osztálynak. Viszont az alsó osztályból, a földmíves mae-yar néprétegekből Összegyűjti mindazt a drága kincset, talentumot, amelyet ez a drága nép megőrzött nekünk magyaroknak. Ez nem hízelgés a mi népünknek. Ne méltóztassék rossz néven venni, amikor ezt mondom. ISTem azzal a célzattal mondom én ezt most, ahogy itt gyakran dicsérni szoktak propagandaszándékkal néposztályokat és egyebeket messzi voksok reményében, hanem mondom azzal a hittel, azzal a tudással, amely a nép között járó ember lelkében kifejlődik. A mi kultuszkormányunk gondolt arra, — itt van a kezemben a részletes utasítás a gimnáziumok és leánygimnáziumok tantervéhez — hogy a magyar lelkiséget mélyre ágyazza, hoery a frázismagyarsáarnak vége legyen és ezekből a magyar néni értékekből vett kincsekkel sug-ározza át a középiskola tantervet. Azt látjuk ebből a könyveikéből, hogy különös gonddal utal erre és figyelmeztet a történelem, a magyar nyelv tanításánál és másutt is is-vekszik valahogy ezen segíteni, amikor például ott. ahol a p^zdasáo-i és társadalmi ismeretekről és földrajzról beszél, praktikus gondolatokat közöl, hogyan lehet megismerni a magyar földet, hogyan lehet tájegységeket is meglátni benne, hogyan fejlődtek ki azok és így tovább. Ez lenne a magyarabb utak megtalálása. Boldog lennék, ha a megírandó tankönyvekben már érvényre jutna ez a néhány utalás és ez a néhány gondolat, tehát az, ami a magyar élet megismerése, az, ami a magyar értékek felszmrehozása, valóban bevonulna a középiskolába és bevonulna a felső iskolába is. A cserkészetben összeszedtük a gyermekeket, amikor ezek már elhagyták a maguk rövidnadrágos, játékos korát és falutjáró utakra vezettük őket. Nekem is szerencsém volt ebben, mint kezdő munkásnak, szorgoskodnom. Nagyon sok magyar cserkész és öreg cserkész, tehát fiatal férfi ment el a mi utasításunk szerint falut járó utakra. Ez a kis könyvecske, ez a kis regőskáté, egy tábori tanfolyamról számol be, ahol megboldogult Győrffy professzor és inasok voltak az ; előadók. Kinyitottuk ifjaink Szemét és szívét. Tanítóképzősöket, jegyzőket és papnövendékeke i hívtunk azért, hogy ne csak a szeminárium négy fala közül menjenek ki a falura, hanem abszolváljanak egy-két ilyen falulátogató utat, ismerjék'meg a népet. Ezt úgy sikerült megszerveznünk, — a látott szomorú tapasztalatok alapján — hogy tábortüzeknél egybegyűjtettük ezeket a fiúkat és a falu népét és ott magyar dal hangzott, ott ismerkedés történt, ott Jélekáramlás volt a városi és a falusi magyar lelke találkozott össze és ismerkedett meg egymással. Én biztosan tudom, hogy ezekben az áldott alkalmakban csírázott ki és indult el egy jövendő magyar ifjiíság. Nyaranta 15—17.000 ilyen magyar cserkész táborozott és táborozik együtt és találkozik a faluval a tábortüzeknél. Itt lelkek cserélődnek, itt a ma

: gyár jövendő ifjúsága, a város jövendő fiai megismerik és megszeretik majd a falu nénét és egészen más szellemben fogják nézni. Belőlük nem torz falukutató hajtások nőnek ki, hanem megismerik a népet és tudni fogják, hogy mi a teendőjük. Én azt hiszem, hoay a középiskolákban nem lenne nagy probléma azt megvalósítani, amit szervezettebb, kisebb diáktársaságban csináltunk. Tettem ilyen kísérletet nem cserkészifnúsággal is; a cél az volt, hogy elvezessem őket a faluba. Télen is kiszálltunk; elszállásoltuk őket magyar parasztok házában, ott aludtak ott éltek, dolgozgattak velük együtt, amint nyáron részt vettek a szénaforgatásban és más munkában. Ezek, az akkor nem reklámozott munkatáborok olyan alkalmak voltak, amelyeket önkéntesen csináltunk. A magyar életben azért említem meg a cserkészetet, mert annak nemzetköziségét hallatlanul tévesen ismerik nálunk. (Ügy van! Űay van!) A magyar öntudathoz hozzátartozik, hoe-y minden értékünket megbecsülmk, szeressük és magunkhoz öleljük, de az is hozzátartozik, hogy annak is örülnünk, ha másnak van sikere, mert a közös öröm, a közös siker és annak át érzése is a magyar e^ők fokozása. Azt hiszem, ahogy az előbb mondót; takat meg tudtuk csinálni a cserkészetben, éooen úgy meg lehetne, csinálni a közéoiskó

1 Iákban is: a fiukat egy kicsit kiszellőztetni az iskolapadokból. Tessék a világhírre szert tett baliHa- és Hitlerjugen önszervezetre, a nemet és olasz szervezési módokra gondolni. A magvar cserkészet a másra sajátos magyar útjaival és egészen a magyar életbe és a magyar 42*