Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

•Az országgyűlés képviselőházának Ù4. ettől az a körülmény, hogy Losonc városában, amikor ott most a visszacsatolás első évi em­lékünnepélye folyt le, egy rendkívül illusztris ember, egy volt miniszterelnök úr adta meg beszédében a választ arra, hogy mi az igazi felvidéki szellem. Beszédem befejezéséül idézem Imrédy volt miniszterelnök úr, képviselőtársam beszédéből a következő részt (olvassa): »Ne féljetek, nem kell a ti 20 év alatt magyarnak maradt és mo­dern magyarrá fejlődött lelketeket átgyúrni. Ne törődjetek vele, hogy némelyek talán kissé rosszaló hangsúllyal beszélnek a felvidéki szel­lemről, mert sokan vannak, akik tudjuk, hogy ez a szellem nem a partikularizmus szelleme, hanem az elnyomás alatt magyarabbá vált lé­lek megnyilatkozása, amelyet á legnagyobb ta­nítómester, a muszáj tanított meg arra, hogy a tradíció más, mint a maradiság, hogy a te­kintélytisztelet még nem kínai copf, hogy az egységbeforrás nem jelent falanszter! szürke­ségbe való olvadást. Ez a ti legnagyobb hozo­mányotok, amelyet nem a vakolópáholyok mé­lyén kitanult malter- és méregkeverő benesi szellem, hanem a ti harcotokban megedzett, lé- j nyeget látó magyar lelketek alakított ki, ez a ; népi egység szociális szelleme. Ne szűnjetek meg ezt a lelket megőrizni és magatokból ki­sugározni, visszhangra találtok a magyar fia­talságban, a névtelen milliókban ós mindazok­ban, akik, bár tiszteljük a multat, a jelent és jövőt munkálják. Zászlót hajtok a felvidéki szellem előtt, amelyről vegyük le az amúgy sem találó felvidéki jelzőt, mert ez a szellem nem egyéb, mint az örök magyar szellem kor­szerű formázod ása, az ősi magyar földön új magyar életet teremtő szellem, a kötelesség­nek, az áldozatnak, a munkának, a józanság­nak, a diadalnak és a győzhetetlen akarásnak szelleme.« A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Szeder János jegyző: Gróf Esterházy Móric! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Több vezérszónok nincs. Szólásra követ­kezik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: Igen t. Képviselőház! Én egy-két sajnálatos ügyet akarok szóvátenni, melyeknek elintézését a lelkek megbékélése szempontjából fontosnak és szükségesnek tar­tom. Hozzáteszem mindjárt, hogy annak a bi­zonyos 3400-as számú rendeletnek a felfüggesz­tését kérem, amely a köztisztviselőket eltiltja attól, hogy a szélsőjobboldali nyilasmozgalom tagjai lehessenek. Mélyen t. képviselőtársaim közül sokan nem ismerik ennek a mozgalomnak eredetét, eredeti célkitűzéseit, mely célkitűzéseit én, mint ennek a mozgalomnak a megalapítója, ma is száz százalékig tartom és zsinórmértékül tűztem ki magam elé. Minden ténykedésemnél az egyetemes magyar nemzeti érdek feltétlen szem előtt tartása mellett, ezek a leszögezett pontok köteleznek engem. A Ház szíves engedelmével felolvasom rö­viden a pár mondatot, amelyet annakidején, 1932 június 16-án, elismerem, a mainál nemzeti szempontból sokkal gyengébb Ház előtt, el­lése 1939 november 21-én, kedden. 253 mondottam. Nagy támadásban volt ekkor ré­szem, gúny és kacaj fogadta azokat az igazsá­gokat, amelyek ma már lassan pártkülönbség nélkül átmennek a köztudatba. 1932 június 16-án napirendelőtti felszóla­lásra kértem engedélyt, hogy szóvátegyem az egész országban tapasztalható nemzetellenes izgatások tüneteit. Súlyt helyezek arra, hogy ezt megismételjem, mert sokakat érdekel, akik nem ismerik, akik pedig nem ismerik, talán rosszul ismerik a nyilas célkitűzéseket, nem árt tehát, ha egy kicsit újból hallják őket. (Olvassa): »Európaszerte öntudatosan védekez­nek a nemzetek ezek ellen a lélekfertőző jelen­ségek ellen. Nemzeti létünket külső erőszakos intézkedések tragikusan csonkává gyengítet­ték, kétségbeejtő lett a magyar sors, újabb konkoryhintést, meghasonlást nemzatünk el nem bír. Önmagára ismert az olasz, a török, a német. A nemzetek európai kataklizmájának lejtőjén megállította őket fegyelmezett, nem­zeti öntudatraébredósük. Előttünk a boldogu­lás és pusztulás példái. Mohács után nem élt ilyen sorsdöntő órákat a magyar. Lelkiismere­tünket, a józan magyar észt, szenvedő család­tagjaink, sokmillió magyar testvérünk aggódó arcát kell megkérdeznünk: akarunk-e élni vagy nem? Világtörténelmi magunkrahagyatottságunk évszázadokon át bizonyította, hogy sohasem számíthatunk a megpróbáltatás nehéz órájá­ban másra, mint önmagunkra, ősi erőnkre. Bármennyire is figyelte aggódó együttérzés­sel a magyar nemzeti társadalom a külföldi testvérnemzetek bátor Öntudatraébredésének nehéz küzdemeit, Mussolini, Kemal, Hitler új országának megalapítását bármily csodálattal adózunk is Európa új nemzeti államférfiainak, bármennyire áthat is bennünket pédájuk kö­vetésének történelmi szükségszerűsége: meg kellett értenünk, hogy a magunk földjén, a magunk fajtestvérci között, a sajátos magyar klíma levegőjében csak színtiszta magyar' mozgalom törhet diadalra. (Egy hang jobbfe­löl: Hubayék is ezt vallják? — Zaj ) Aki mást mond, az nem nyilas programmot vall Elavult dogmák, bemohosodbtt pénzügyi elméletek, a nemzetközi kapitalizmus kapzsi kinövései rommá tették Európa egész társa­dalmát és koldussá a dolgozók millióit. A ka­pitalizmus nemzetközi szervezettségével szem­ben nem állhat helyt más a dolgozók életéért, mint a nemzeti gondolat Európaszerte össze­fogó kapcsolatainak ereje. Bent az országban mi magunk ismerjük népünk bajait, panaszait, kívánságait, lelkének legtitkosabb vágyait és a nemzet boldogulása elé tornyosuló akadályokat. Célkitűzéseink, vá­gyaink, útjaink, eszközeink nem lehetnek sem­miféle részletükben sem mások, mint magya­rok. Magyar nacionalistáknak valljuk magun­kat. A nap éltető sugara sütni kezd Európa minden táján a nemzeti megújhodás remény­sugarain át. Kelőben van a nemzeti öntudatra ébredt országok napja és ebben a nagy euró­pai közösség-ben az új nap éltető sugara alatt helyet akar a magyar nemzet. Kifelé tehát barátunk mindenki, aki tu­datára ébredt egy igazságosabb új világrend kialakulásának. Természetes tehát, hogy keres : sük és meg is találjuk a kapcsolatot az új nagy külföldi nemzeti megmozdulások kiváló államférfiáival, akik felé magyar szívem egész melegével küldöm ez ifjú magyar moz­33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom