Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-54
25Ö Az országgyűlés képviselőházának 5 aki nem volt hajlandó az első csendőr megjelenésére elmenekülni. Végsőkig felfokozott sovinizmus lett úrrá azokban a demokráciákban, amelyeket a békeszerződések alkotói meg akartak teremteni egy nagy tévedés alapján. A békeszerződések alkotói ugyanis abban a meggyőződésben voltak, hogy a nyugati és amerikai lelkiséggel meg lehet teremteni demokráciákat Európának ezen a részén és nem vették figyelembe, hogy a keleteurópai lelkiség egészen más és nem bír el olyan modern intézményeket és államformákat, mint a nyugateurópai vagy az amerikai lelkiség, mert hiszen azoknak a népeknek a fejlődéséből, amelyeknek uralma alá helyezték a magasabbrendű magyarságot, igenis hiányoznak az évszázadok s a társadalmi és történeti fejlődés egész fázisai estek ki és ezek a néoek egyszerre estek bele mondjuk egy önállótlan népiségből egy önálló demokratikus államiságba. (Ügy van! Ügy van!) Természetes, hogy ilyen meg nem emésztett fejlődés után, ilyen fázisok kiesése után ezekben az országokban olyan sovinizmusnak kellett úrrá lennie, amelyet talán semmiféle kormányzat nem tudott volna megfékezni. Ezzel a sovinizmussal léptek fel a demokrácia nevében — legyen szabad itt elmondanom — például azzal a székely néppel szemben, amely a három egyenlő nemzetnek tordai országgyűlésén már 1545-ben kimondotta a teljes vallásszabadságot s amely olyan demokráciát tudott már 500 esztendővel ezelőtt megvalósítani, amely nem ismert, csak szabad embert és nemest a székelyek között, tehát ahogyan az egyik költőnk mondja, azt a székely népet helyezték egy brutális, kisebb műveltségű nép uralma alá, amely egy személyben tudott lenni paraszt és fejedelem. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) T. Képviselőház! Le kell itt szögeznünk, hogy az a türelmetlenség, amellyel az utódállamok a magyarsággal szemben viselkedtek, nagyon rossz befektetés volt számukra is, mert ez kezdi meggyőzni az európai államokat arról, hogy ilyen alacsonyrendű államok impériuma alá nem lehet magasabbrendű . Vagy egyáltalában bármilyenrendű idegen nemzetiségeket helyezni azért, (Ügy van! Ügy van!) mert az az életforma, amely ilyen államokban kifejlődhet, nem emberi életforma. Ezt bizonyítja nemcsak a magyarságnak, hanem más ottélő nemzetiségeknek a sorsa is. De rossz befektetés volt ez azért is, mert elkövetkezhetnek éppen a most kezdődő nagy európai kataklizma idején olyan időszakok, amikor ezek az államok vagy legalább is ezek közül az államok közül egyik-másik be fogja látni, hogy milyen rossz befektetés volt gyűlölködést, haragot és türelmetlenséget vetni; mert jöhetnek események s akkor kapkodni fognak ezek a nemzetek é3 szomorúan fogják látni, hogy nagyon rossz befektetés volt az a türelmetlenség is, amelyet a magyarsággal szemben is tanúsítottak. (Ügy van! Ügy van!) Türelmet . a Dunamedencében és a. Kárpátok medencéjében egy nemzet tanúsított csak az idők során és ez a magyar. (Ügy van! Ügy van!) Én bátran szembe merek szállni minden ellenkező téves felfogással és azt mondom: vissza lehet nyúlni a múltba és a múlt tradícióiból lehet erőt és ideológiát meríteni egy új korszerű dunamedenoei állam felépítéséhez, egy olyan új és korszerű dunamedencei állam felépítéséhez, amely újból az una eademque libertás elvét é3 a suum cuique elvét vallja és megadja k* ülésé 1939 november 21-én, kedden. minden itt élő nép számára a teljes jogi és tényleges egyenlőséget, megadja a társadalmi, politikai és gazdasági érvényesülés lehetőségét. Ez lehet csak a jövő állama és ezért örömmel kell üdvözölnöm a kormányzatnak és a kormányzatoknak azt az állandó irányvonalát, hogy a belső nemzetiségi politikában igenis e felé a cél felé halad. Ennek az a céjja, bogy idebenn boldog, megelégedett nemzetiségek legyenek. (Ügy van! Ügy van!) Örömmel üdvözlöm azt az iskolapolitikát, amelyet sok oldalról tájékozatlan kritikával illetnek, amelynek az a célja, hogy az itt élő nemzetiségeknek nyelvük és kultú~'' ,J! Hk teljesen szabad használatát biztosítsák. Örömmel üdvözlöm azt a legújabb intézkeoest, ikuX^y éppen a nyelvig kultúra szabad kiépítése céljából a nemzetiségi tanítóképzést valósítja meg és a legnagyobb örömmel, valóban szívem melegével köszöntöm Kárpátalja autonómiáját. (Ugy van! Ügy van!) Azt kérem a kormányzattól, hogy ennek olyannak kell lennie, amely példa- és mintakép lesz, amely minden nép számára vonzóerővel bír itt, a Kárpátok medencéjében, azoknak a népeknek számára, akik még nem tértek vissza, nagyrészben talán saját akaratukon kívül, mert ezeket a népeket akkor* amikor ilyen rágalmakkal illették a magyar nemzetiségi politika múltját, nem merték megkérdezni azok, akik az önrendelkezés alapján húzták meg a határokat Kelet-Európában. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a népeket nem merték megkérdezni, mert a nép igenis, nem követte azokat a fantasztákat és izgága kat, akik a kákán is csomót keresnek, akik a sérelmeket, sikánokat felnagyítva juttatták el Európa köztudatába; nyilvánvaló, hogy azok a népek, amelyek a Duna medencéjében élnek, ebben a szavazásban elmarasztalták volna saját vezetőiket és ide szavaztak volna, a szentistváni birodalomhoz. (Ügy van! Ügy van!) Ha már a kisebbségi kérdésről beszélek, csak egy-két figyelmeztetést szeretnék még intézni erről a helyről a nemzethez. Ahhoz, hogy a Kárpátok medencéjében egy új. korszerű, kialakuló magyar állam létrejöjjön, ahhoz egy új lelki habitus kell, nemcsak nekünk, hanem mindenkinek, aki a Dunamedencében él. Mint Macartney írja (olvassa): »Mielőtt ez keresztülvihető volna, gyökeresen meg kellene változnia a ma uralkodó felfogásnak, és a magyar, cseh, román, jugoszláv és német nacionalizmusnak egyformán meg kellene hoznia a maga áldozatát.« Én erről a helyről a magyar nemzethez azt a kérést szeretném intézni, hogy ezt az új lelki habitust, ezt a testvéri lelki habitust vegye fel a magyar nemzet és adjon elsőnek példát, a nagy ősök tradícióiból merítve erőt, adjon példát a Duna medencéjében élő népeknek. Ehhez valóban új megértés és új lelki habitus kell annak, aki itt él a Duna medencéjében, mert eljön az idő, — és ma már látszanak a jelek — hogy ezek a kis népek, igenis, rájönnék arra, hogy egymásra vannak utalva, (ü'gy van! Ügy van! — Taps.) ; Es szeretnék néhány szót intézni azokhoz a tisztviselőkhöz, akik nemzetiségi területen, nemzetiségi népek között teljesítenek szolgálatot. Nem is a magam, hanem egy fiatal tudósnak, üttlik Lászlónak szavait idézem, aki azt mondja (olvassa): »Sohase csináljunk nemzetiségi politikát a falutornya árnyékából: magyar tisztviselő sohase feledje el, hogy ő Európában van, hogy cselekedeteit Európa állandó
