Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 15 sara, recepttel és tanáccsal való ellátására osak 3—4 perc áll rendelkezésre. (Mozgás) A betegek természetesen az ilyen rövidre szabott rendeléssel, még ha jó is az, megelégedve nincsenek, és megkezdődik a súrlódás a beteg és az orvcs között, ami legtöbbször az orvosoknak a bíró-* ság előtti meguureoiásával végződik. Hiába terjesztették ezirányű panaszaikat már számtalanszor a biztosító intézet orvosai a belügyminiszter úrhoz, kérésük mindezideig 'nem nyert meghallgatást, sőt a vezető tényezők annak az óhajnak aatak kifejezést, hogy az egyetem a pénztárak részére olyan orvosokat képezzen ki, akik ezeknek a követelményeknek megfelelnek, tehát ilyen rövid idő alatt, egy-két perc alatt feJállítják a diagnózist és ugyanilyen ríyid idő alatt el is látják a rendelést. Az ilyen kijelentések csak tudós teoretikus emberek szájából eredhetnek, mert minden klinikus és gyakorló orvos, aki a betegekkel bánik, tudja, hogy az individuális betegellátástól eltérni nem lehet. Hiába tudja az az orvos esetleg már a beteg belépése pillanatában, hogy mi annak a baja, ha a beteg nem panaszolhatja el betegségét, és ha az orvosnak nincsen ideje meghallgatni a beteget, akkor hiába írjuk fel neki a legdrágább és legjobb gyógyszereket is, a betegek a rendeléssel nem lesznek megelégedve. Ezekben az alapvető hibákban keresendő annak az oka, hogy a betegbiztosítási intézeteikkel sem a beteg, sem az orvosok nincsenek megelégedve. Hiába említette múltkor a belügyminiszter úr interpellációmra adott válaszában, hogy a biztosító intézeti orvosoknak nincsen okuk jogos panaszra. Ennek a kijelentésnek az oka csak abban keresendő, hogy a belügyminiszter úr nem is ismerheti az orvosok életét, nem is látihatja azokat a harcokat, amelyeiket az orvos a beteg megmentése érdekében folytat és még kevésbé tudhatja azt, hogy mit jelent, ha ilyen emberfeletti munka után, át nem aludt éjszaka után hazamegy az orvos, és otthon még súlyos anyagi gondokkal is kell küzdenie. (Ügy van! Úgy van! half elől.) Nézzük tehát elsősorban azt, hogy van-e okuk panaszra például az Oti.-gyakornokoknak. Ezek az orvosok havonta 120 pengő fizetést kapnak, amelyért tartoznak hat órát dolgozni, rendszerint két vagy több helyen; például három órát a csepeli Oti.-rendelőben és három órát a kőbányai vagy kispesti Oti.-rendelőben. A közlekedéssel együtt tehát nem hat órát, hanem tíz órát dolgoznak napi 4 pengőért. Ebből az összegből levonnak tőlük kereseti adó, rokkantsági, betegsegélyezési, öregségi biztosítási díj fejében 7 pengő 80 fillért akkor, ha 30 napos hónapban dolgoztak, de ha már 31 napos hónapban dolgoztak, akkor fizetésük nem 120, hanem 124 pengőt tesz ki, és ebből már 8 pengő 90 fillér adót vonnak le, tehát erre a négypengős plusz-jövedelmükre 1 pengő 10 fillér különadót rónak. (Paczolay György: Hogy rá ne fizessen 3.Z állam!) Nem tudom, hogy a nagyjövedelmeknél, a mammut jövedelmeknél a 120 pengőn felüli 4 pengőt is így adóztatják-e meg, (Baky László: Egészen biztosan nemi) mert akkor nincsen okuk panaszra ezeknek az Oti.-gyakornokoknak. De most továbbmegyek. Közlekedési díjra le kell nekik fizetniök keresetükből 16.80 pengőt, úgyhogy ezek az orvosok összesen 95.40 nengőt kapnak kézhez, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a családvédelem!) Minthogy közülök kevés van véglegesítve, ezeket úgy kezelik, mint közönséges napszámosokat, egyik napról a másikra felmondhatnak nekik. Konkrét adatokat és eseteket is sorolhatnék fel, amikor 11 évi szolgálat után minden ok nélkül három napon belül elbocsátották ezeket az Oti.-gyakornokokat. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a kultúrfölény!) Csodálható-e ezek után, hogy az orvosok nincsenek nagyon megelégedve ezzel a fizetésükkel? Hogy mennyire jogos a panaszuk, mutatja, hogy az orvoskamara is akceptálta kérésüket, és a belügyminiszter úr válasza után »cavete« alá akarja venni ezeket az állásokat, mert lehetetlennek tartja, hogy ilyen összegekért egyetemet végzett orvosok állásba juthassanak. Nem tudom, van-e a belügyminiszter úrnak tudomása egy újabban kialakult, még szégyenletesebb orvosi állásról, az úgynevezett kisegítő orvosok intézményéről. Ezek az orvosok havonta 80 pengőt kapnak papíroson, élelmezésükre levonnak, úgyhogy effektív kézhez kapnak* 45 pengőt. Ezért tartoznak az Oti.-intézetekben reggel 8-tól estig dolgozni. Ugyanannyi fizetést kapnak tehát, mint amennyit a kisegítő személyzet, a cselédség. (Paczolay György: Felháborító!) Nézzük a rendelőorvosok helyzetét, hogy van-e okuk panaszra nekik, akik rövidre szabott rendelési idő alatt — mint már említettem — túlzsúfolt rendelést kénytelenek lebonyolítani, és ezért a nagy mukájukért alig kapják meg a létminimumot. És ha még egy másik kisfizetésű állást kénytelenek elvállalni,. az álláshalmozás bélyegét sütik rájuk, de á belügyminiszter úr újabban nem is engedi, hogy két állást foglaljanak el. Természetesen helyes volna a belügy miniszter úrnak ez az elgondolása akkor, ha gondoskodnék arról, hogy ezek az orvosok az egyfizetéses állásból legalább is a létminimumot megkapják, hiszen rendszerint a többgyermekes lorvosok voltak kénytelenek több rendelés után futni, minthogy nekik családi pótlékuk még most sincsen. Ezeknek az orvosoknak az előmenetele sincs biztosítva, ugyanabban a fizetési osztályban halnak meg és kapják a nyugdíjat, mint amelyben belépték az intézet kötelékébe. Ha ez már így van, akkor legalább a korpótlékot vezessék be részükre azért, hogyha hosszabb ideig szolgálnak, nagyobb legyen a fizetésük, mint amilyen volt akkor, amikor fiatalon odajöttek. De nézzük tovább. A körzeti orvosoknak az a panaszuk, hogy fizetésüket rendszerint a körzetükbe tartozó tagok létszáma után kapják. A tagokat azonban utoljára 1932-ben olvasták meg, és minden intézetben, az összes biztosító intézetekben azóta hatalmas taglétszámszaporulatról számoltak be, az orvosokat azonban az 1932. évi, lényegesen alacsonyabb taglétszám szerint fizetik, nem beszélve arról, hogy a körzetek is igazságtalanul vannak elosztva, mert vannak körzetek, amelyek három-négyszer annyi dotációval járnak, mint más körzetek, A biztosítóintézetek közül a legrosszabb példával jár elől a Máv. betegségbiztosító intézete. Az orvoskamara a múlt héten átiratban kérte a Máv. elnökigazgatóját, hogy orvosainak fizetését emelje fel a taglétszám emelkedésével arányosan. A Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatban, a Delivasút és az autóbuszüzemek beolvadása revén hatalmasan felemelkedett a Máv. betegsegbiztosító intézetének taglétszáma. A Máv. azonban az újonnan szerződtetett orvosokat is a régi, minimális díj alapján fizeti. Ugylatszik,. hogy a Máv. a 12 kedvezményes szabadjggyel és az alig valamivel olcsóbb kedvezményes.