Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

Àz országgyűlés képviselőházának 5.k. hatalmak nevében azt írja többek között néhai gróf Apponyi Albert elnöknek {olvassa): »A magyar békedelegáció részletes kritika tárgyává tette a neki átnyújtott békefeltetelek határozmányait. Idecsatoljuk azt a választ, amelyet megadni a szövetséges és társult főhatalmak szukségesnek láttak. Ha ez a válasz nem tárgyal ja é pontról-pontra a békedelegáció hoz intézett jegyzékeik érveit, hogy valamennyit megcáfolja, ez nem annyit jelent, mintha azoknak alaposságát elismerné: a szövetséges és társult hatalmak hallgatását semmiképpen sem szabad helyeslésnek magyarázni: világosan ki kell jelenteni, hogy a válasz hiánya seholsem jelenti az önök által védett álláspont elfogadását. Az önnek átnyújtott megjegyzések nem tartalmaznak semmi külön választ arra a nagyszámú emlékiratra, amelyet a magyar békedelegáció Magyarország határainak kérdésében nyújtott be. Nem adnak választ^ arra a javaslatukra sem, amelyben népszavazás elrendelését kérik olyan területekre nézve, amelyeket a hatalmak elhatározása más államoknak juttat.« Ezt az elhatározást szerződésnek nevezték aztán. Azután így folytatja (olvassa): »A szövetséges és társult hatalmak azonban nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy az így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. A helyszínen megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a ^szerződésben megállapított határt áthelyezzék.« Azután (olvassa): »Ilyen körülmények kö; zött a hatalmak úgy vélik, hogy a határszéli lakosság érdekei teljes imértékben biztosítva vannak. Ami az új szuverenitás alá kerülő magyar népszigeteket illeti, a Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén állam részéről már alá^ írt és a Cseh-Szlovák állam részéről már ratifikált, a kisebbségek védelmére vonatkozó szerződések ezeknek érdekeit teljesen biztosítják.« (Felkiáltások: Láttuk! Láttuk huss éven át!) »A szövetséges és társult (hatalmak megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a magyar békedelegáció hozzájárult azokhoz az elvekhez, amelyek a Nemzetek Szövetsége szerződéseinek alapjai. A Szövetség nemcsak a szerződés aláíróinak a jogait védi; olyan szervezetet is létesít, amelynek segítségével békésen és törvényes úton el lehet intézni azokat a változásokat, amelyeket új helyzetek tesznek szükségessé a béke intézkedéseiben.« (Mozgás. — Egy hang a báloldalon: Gyönyörű! Láttuk!) »Magyarország jóakarata^ a szerződésből reáháruló kötelezettség teljesítésében közelebb fogja hozni azt àz időt, amikor ő is helyet foglalhat a Szövetségben.« (Mozgás.) Az erőszakkal való fenyegetés nagyon világos a következő kitételekben (olvassa): »A szövetséges és társult kormányok nem mehettek messzebb. A határbizottságokra ruházott hatalom a területi határozmányok ügyében, a szerződés különböző cikkeiben végrehajtott módosítások, amelyekről a csatolt megjegyzések nyújtanak részletes felvilágosítást, jelzik a hatalmak engedményeinek végső határát. A ma átnyújtott békefeltételek tehát véglegesek.« »Ennélfogva a szövetséges és társult hatalmak a jelen közlés dátumától számított 10 nap alatt elvárják a magyar békedelegáció nyilatkozatát.« illése 1989 november 21-én,' kedden. 237 Ennek az írásműnek fenyegetésnek^ szánt, de ránk nézve ma már egészen más jelentőségű kitétele: »a dolgok meglévő rendje, még ha ezeréves is, nem jogosult a jövőre nézve, ha igazságtalannak találtatott.« Ezt a szép mondást a magyar nemzet bizonyára teljes mértékben magáévá teszi. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a jobboldalon: Megjegyeztük!) Részben a szép szavak sorába iktathatja a történelem azt a nagyszámú tervet, amely Tardieu-től Hodzsáig Közép-Európa gazdasági, vagy politikai újjárendezését tűzte ki célul. Az államok egész sora és végül a népszövetség is kísérletezett, hogy teoretikus elgondolásait a középeurópai államok együttéléséről az életbe átültesse. Amint már említettem, a világháborúban felülmaradottak érezték, hogy baj van, talán igen komoly baj, de a megelőzés célravezető, békés eszközeit nagyon kevesen merték még négy fal között is meglátni, vagy éppen felsorolni. Nem igen akarta senki sem belátni, hogy az újjárendezés Németország bevonása nélkül, vagy éppen ellene irányuló éllel nemcsak rendkívül veszélyes, hanem egyenesen lehetetlen is. Közismert, hogy a Páris-körüli békék egy mintára készültek és egy ősze függő politikai elgondolást testesítettek meg és így közel feküdt a gondolat, hogy ha a tákolmányból egy pillért kivesznek, vagy meglazítanak, az építők fejére zuhanhat az egész épület. {Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már kezdetben tisztán látta ezt Take Jonescu néhai román miniszterelnök, aki 1920-ban gróf Csekouics Lvkn akkori Varsói követünknek azt mondotta, hogy őt (olvassa): Parisban valaki megkérdezte, számít-e arra, hogy Magyarország De fog lépni az ílíala tervezett kisantaiuöa, mire ő azt felelte, hogy nem, mert Magyarország lojális ország, amely mindig megtartja szavát és ezért nem léphet be egy olyan szerződésbe, amelynek bekezdése már kimondja, hogy az öt állam — Románia, Lengyelor3/ág, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Görögország — abból a célból köti ezi az egyezményt, iiog/ fenntartsa és biztosítsa a Versailles!, saintgermaini és trianoni béke őszes határozatait.« A felülmaradottak kötötték egymáshoz, t. Ház, terjedelmes, összefüggő szerződésekben az alulmaradt nemzetek sorsát és azután azt kívánták tőlük, hogy külön-külön utakon járjanak, lehetőleg egymás ellen fordulva. Alapvető hiba volt az is, hogy csak közel két évtized után fedezték fel, hogy a független, erős Magyarország nemcsak a Dunámedencében nélkülözhetetlen kiegyensúlyozó tényező, hanem egész Közép-Európában is, (Ügy van!) Néha túlbecsülték, máskor alábecsülték erőnket, pedig elég jó zsinórmértékül szolgálhatott volna az a tény, amelyért már helytálltunk és minden viharban helyt fogunk állani, hogy nélkülünk vagy ellenünk a Dunamedencében semmi sem történhetik, ami sorsunkba belevág. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps.) Csodálkozhatik-e még valaki, t. Ház, azon

5 hogy ilyen történelmi tévedések után minden terv, amely a Balkánná tett Közép-Európa megreformálásával foglalkozott, fokozatosan súlyosabb kimenetelű kudarcba fulladt, míg végül eldördültek az 1919-ben és 1920-ban jól megtöltött fegyverek? T. Házr! Amikor történelmileg igyekszem bizonyítani, hogy a magyar külpolitika mindig megőrizte mértékletességét, következetességét, 31*